„Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc őszödi beszédében. Ezekre a gondolatokra rímelt a Demokratikus Koalíció elnökeként tizedik alkalommal tartott évértékelő beszéde is.

Hirdetés

A pandémiára való tekintettel ezúttal a volt miniszterelnök nem egy luxusszálloda konferenciaterméből, hanem nézők nélkül, online közvetítésen keresztül szólt a nagyérdeműhöz. Az ellenzéki párt elnöke a várakozásokkal ellentétben igazából nem is a magunk mögött hagyott esztendőt értékelte, hanem különböző politikai témák között csapongott, meglehetősen összefüggéstelenül.

Először is emeljük ki, hogy miről nem beszélt Gyurcsány Ferenc. Gyakorlatilag nem szólt a kormány munkájáról. Az Orbán-kabinet tavalyi teljesítményét egyszerűen elintézte azzal, hogy tovább gyengítette a jobboldal a magyar demokráciát, és bebizonyította, hogy alkalmatlan a kormányzásra. Különösebben nem érezte úgy a volt miniszterelnök, hogy ezeket az állításokat alá is kellene támasztania valamivel. Ebből kifolyólag nem volt szó sem a koronavírus okozta gazdasági válságról, sem azon ágazatokról, melyek nehéz helyzetbe kerültek. Ahogy nem volt szó az állítólag kivéreztetett önkormányzatokról sem. Meglepő mindez egy baloldali politikustól, ugyanis nem kérte számon a kormányon azokat a témákat sem, melyeket a saját pártja előszeretettel hangoztat.

Ehhez képest meglehetősen furcsa magyarázkodásba kezdett Gyurcsány a koronavírus elleni oltásokkal kapcsolatban, itt is eltérve saját pártja kommunikációjától: „Mi nem tudjuk megmondani, hogy az egyik vagy másik vakcinát hogyan kell előállítani. Talán még azt sem, hogy szigorúan szakmai alapon melyik vakcina jobb, mint a másik, mert nem értünk hozzá.” Mindeközben a Demokratikus Koalíció és egészségügyi szakértői hónapok óta próbálják bebizonyítani, hogy egyáltalán nem mindegy, a magyar állampolgárok melyik védőoltással oltatják be magukat. Az ellenzéki párt továbbá minden eszközt latba vetett annak érdekében, hogy a magyarokat elbizonytalanítsa esősorban a kínai, de az orosz vakcinával szemben is. Ennek érdekében még aláírásgyűjtésbe is kezdtek – mely akció komoly adatvédelmi aggályokat is felvet. És akkor Gyurcsány Ferenc évértékelőjében már arról beszélt, hogy előbb-utóbb meg fogja kapni az uniós engedélyeket mind a kínai, mind az orosz vakcina, és valójában a minél gyorsabb átoltottság a fontos: „Mit bánom én, lehet ez az orosz is, a kínai is [vakcina], ha engedélyezték Európában. Egyébként, ha jól sejtem, előbb-utóbb fogják engedélyezni őket.” Azt is hallhattuk a baloldali milliárdostól, hogy a vakcina nem politikai kérdés. Pártja azonban pontosan politikai kérdést csinált a vakcina származásából, azzal vádolva az Orbán-kormányt, hogy külpolitikai érdekei alapján szerzi be az oltóanyagot. Végső soron egy Kelet–Nyugat vitát szítva ezzel.

Külön érdemes kiemelni Gyurcsánynak a felsőoktatásról szóló gondolatait, ugyanis a téma kapcsán megint sorozatos önellentmondásokba keveredett. Egyrészt az egyetemek privatizációjával vádolta meg a kormánypártokat, ami nyilvánvalóan nem állja ki az igazság próbáját. De külön szórakoztató volt, hogy a privatizációból milliárdossá előlépő Gyurcsány szerint a privatizáció immár rossz dolog. Másrészt azzal is vádaskodott a DK elnöke, hogy a jövőben a demokratikusan választott képviselőknek nem lesz ráhatásuk az egyetemekre, ami már csak azért is furcsán hangzik, mert eddig a baloldali ellenzék éppen a felsőoktatási autonómia mellett tette le a garast, vagyis hogy lehetőleg senkinek se legyen beleszólása az egyetemek belső életébe. Gyurcsány most mégis ezt kéri számon.

Fotó: Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala (képernyőfotó)
Korábban írtuk


Beszédes volt az is, ahogy eljátszotta a kritikus értelmiség szerepét. A lázadó értelmiségiek közül pedig Sir David Scruton (sic!) nevét és élettörténetét emelte ki. Gyurcsány valószínűleg Sir Roger Scrutonra gondolhatott, aki ellentétben azzal, amit elmondott, egyáltalán nem volt lázadó értelmiségi. Scruton egy régi vágású angol úr volt, aki jelentős szerepet játszott a rendszerváltás körüli magyar politikában is. Majd mondvacsinált indokokkal kiközösítette őt a brit értelmiség, a konzervatív tábor áruló hallgatása mellett. Végül Magyarországon lelt új hazára, hogy aztán tönkrement életét végül a rák oltsa ki. Ezt az utat kínálta fel Gyurcsány Ferenc a hazai konzervatív értelmiségnek is.

Ezen gondolatokon kívül a volt miniszterelnök felelősségre vonta a lengyel kormányt és a lengyel egyházakat az abortusztörvény szigorítása miatt, és párhuzamot keresett Magyarországgal. Sikertelenül, hiszen hazánkban Európa egyik legliberálisabb abortuszszabályozása van érvényben, amelyről a magyar kormányfő az elmúlt hónapokban kijelentette, hogy nem kíván a jövőben sem hozzányúlni. A posztkommunista Gyurcsány továbbá ezen beszédében is kinyilatkoztatta, hogy valójában mi számít keresztényi magatartásnak, és mi nem. Kérdés ugyanakkor, hogy a DK elnöke miért is aggódik a lengyel egyház sorsáért, mivel ha van keresztény közösség, amelyért felesleges az aggodalom, az éppenséggel pontosan lengyel testvéreink egyháza.

A kereszténységről való prédikációja után az ellenzéki politikus rátért az összefogás kérdéskörére, melyet nemes egyszerűséggel csak történelminek nevezett. Jó főnökként megdicsérte beosztottjait, az ellenzéki képviselőket, hogy példásan viselkednek a tárgyalások során. Ezenkívül azonban semmi sem derült ki arról, hogy pontosan mi is zajlik ezeken a tárgyalásokon. Gyurcsány nem beszélt arról, hogy mit is kínál az ellenzéki összefogás a magyar választópolgároknak. Sem konkrét ígéret, sem új politikai irány nem látott napvilágot. Nem derült ki az sem, hogy az ellenzék vagy a DK hogyan is képzeli el Magyarország sorsát az országgyűlési választások után. Ahogy az sem világos, hogy miként látják megvalósíthatónak az előválasztás folyamatát. Mivel azon kívül, hogy egy lista és minden választókörzetben egyetlen jelölt áll majd szemben a Fidesz–KDNP politikusával – bár még ez sem biztos, hisz a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyelőre nem határozott, részt vesz-e az összefogásban –, még semmit sem tudunk. Sem azt, hogy mikor bonyolítják le a folyamatot, sem azt, hogyan áll majd össze az országos lista. Lehet-e a listáról szavazni? Lesz-e minden választókörzetben előválasztás? Azon képviselők, akik 2018-ban egyéni mandátumot nyertek, automatikusan újra indulhatnak-e körzetükben? A kérdések sora természetesen még folytatható.

Annak ellenére, hogy Gyurcsány konkrétumokat nem igazán említett, saját pártját is megdicsérte, mondván, a DK az egyetlen erő, amely mindig ugyanott állt, miközben ellenzéki versenytársai folyamatosan változtatgatják álláspontjukat: „Jelentős politikai korrekciót a DK nem követett el.” Természetesen ez az állítás sem igaz, hiszen elég csak arra gondolni, hogy Arató Gergely 2012-ben még Polt Péter legfőbb ügyésztől éppenséggel azt követelte, hogy tiltsa be a Jobbikot, most pedig Gyurcsány már úgy beszél a szélsőséges párt tagjairól, mint eltévelyedett vásott kölykökről, akik varázsütésre megjavultak.

Gyurcsány Ferenc évértékelőjéből tehát nem tudtunk meg semmit arról, hogy mégis mit kezdenének az országgal, ha hatalomra jutnának 2022-ben. Éppen ezért kizárólag arra tudunk támaszkodni, amit 2002 és 2010 közötti kormányzásuk alatt tettek: osztogatás, majd megszorítás. Munka helyett segélyezés. Adóemelés, rezsiemelés és a nemzeti vagyon elherdálása.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.