Ahogy közeledik a II. Gyurcsány-kormány hivatalba lépésének napja, úgy fagy le a mosoly a kormánypárti média arcáról. Iszonyú megszorításokról szólnak a hírek, amelyek keménységét aligha lesz képes enyhíteni a jóságos megfogalmazás: reform. De még mielőtt II. Gyurcsány mielőbbi bukásának okait részletesen elemeznénk – a XXI. század legnagyobb hazugságával verte át a választóit -, talán érdemes egy pillantást vetnünk egy távoli világra, amelyet talán helyesen, talán mégis könnyelműen elfelejtettünk, mint Arany János csodálatos meséjében Rózsa felejtette el Ibolyát – és ebben most nem volt semmi áthallás…

Mellesleg már a kifejezés is merő hazugság: „kijelölt miniszterelnök”, ami azt a látszatot kelti, mintha nem Gyurcsány lett volna a miniszterelnök a nyámnyila Medgyessyt követően, s nem ugyanannak a koalíciónak a színeiben, amelyik most is kormányoz. Már egyre kevesebb embert érdekel, hogy ugyan min kellett másfél hónapon át töprengeni, ha valóban nagy a jólét, mert már egyre többen tudják, hogy nagyon nagy a baj, csak még az a kérdés, megúszsza-e ezt Gyurcsány Ferenc szárazon…

A pillantásra érdemes elfelejtett világ egyébként Moszkvában található, s hogy ne essünk az elfogultság vádjába, engedtessék meg, hogy a bolsevik diadal zászlóshajóját, a Népszabadságot idézzük. Ők írták a minap: „Ahogy arra számítani lehetett, nem sikerült békés melegfesztivált tartani Moszkvában. A városvezetés februárban hozott, múlt héten megerősített tiltása ellenére szombaton felvonuló csoportra bőrfejűek támadtak.” Furcsa világ van Oroszországban. Lehet, hogy átestünk a ló túloldalára? Azelőtt – értjük, ugye – minden nap minden híre a TASSZ jelentéseivel kezdődött, most meg, hogy Izrael került szívünk közepébe, észre sem vesszük a szorgos muszkákat.

Ami hiba. Mert ugyanis (folytatván az idézetet): „Ha utcára mennek, ütni kell őket. Így tenne minden normális ember – nyilatkozta az orosz főmufti, lényegében azonos módon nyilatkozva az orosz pátriárkával. II. Alekszij a bűn propagálásának minősítette az akciót, amelyet elkerülhetetlenül a vallásosok tiltakozása követ. A homoszexualitás társadalmi megítélésére hivatkozva tiltotta meg a főpolgármester is a felvonulást.” Nesze neked, Demszky Gábor! Nesze neked, meleg büszkeség!

De még ez sem minden: „Sajátosan reagáltak a jogvédők: Vlagyimir Lukin emberjogi biztos és Ljudmilla Alekszejeva, a Moszkvai Helsinki Csoport vezetője is kijelentette: a homoszexuálisoknak joguk van a felvonulásra, de nem értik, mi szükség van erre, elvégre a többség sem megy ki szexuális orientációját hirdetni.” Nesze neked, Kőszeg Ferenc! Nesze nektek, magyarországi liberálisok! Mi van, ha valaki öszszeszámlálja a melegtüntetések pártolóinak s azok ellenzőinek a létszámát a világon? Hogyan lesz az, ha kiderül, hogy a hatmilliárd földlakóból ötmilliárd-kilencszázmillió ellenzi? Ennyi embert már veszélyes szélsőségesnek nevezni, mert a dolog könnyen átbillenhet, s az emberiség azokat nevezi szélsőségeseknek, de legalábbis abnormálisoknak, akik helyeslik az afféle dolgokat, mint a rózsaszín bőrtangás szakállas bácsik felvonulását.

Mellesleg kétszázötven bőrfejű ugrasztotta meg a moszkvai melegeket. Mellesleg a városvezetés nem a bőrfejűek, hanem a melegek felvonulását tiltotta be. A rendőrök érdekes módon nem annyira a bőrfejűeket, mint inkább az öntudatos homoszexuálisokat tartóztatták le. Széles a világ. Míg mi itt II. Gyurcsány kormányával bíbelődünk, várjuk, hogy végre megtudhassuk, mekkorát hazudott nekünk a választási kampányban, tőlünk keletre hívő pravoszláv és hívő muzulmán oroszok, nem szólva a dicsőséges múlt kommunista harcosairól, egy emberként ütik a másságot. Hej, Furman Imre! Beh neked való világ volna ez!

Elképzelhető, hogyan reagálna a vad orosz nép a II. Gyurcsány és üzleti köre által meglebegtetett „egyensúlyteremtő csomagra”, amelyben adó- és gázáremelések, tömeges elbocsátások, gyógyszeráremelések, egyebek szerepelnek. A Népszabadság amúgy reneszánsz bájjal így adta elő tízezer tanár utcára kergetésének hírét: „A kormány 20-ról 24-re emeli a kötelező óraszámot, ezzel megteremti tízezer pedagógus elbocsátásának lehetőségét. (…) A kormány ugyanakkor megkönnyíti a jogi feltételeit az elbocsátásoknak, s így várhatóan a köztisztviselők száma is jelentősen csökken.”

Várhatóan. Nem kéne nekünk is felkészülnünk a II. Gyurcsány-kormány elkergetése lehetőségének megteremtésére? Ez lenne ám a reform!