Egyszer már megállapítottuk, hogy „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincsen jó idő, mindig esik az eső”. És bár nyelvtanilag szabados a megfogalmazás, érvényes, amit a népdal a továbbiakban állít, miszerint „esik eső, fúj a szél, hull a fáról a levél, káromkodik a juhász, hogy a nyája széjjelmász”. Mert szó, ami szó, amíg tavaly nyáron majd elszáradtunk az aszályban, az idén medárdos lett a nyár, azaz egy-egy napsütéses időszakot kiadós, gyakran erős széllel kísért eső vált föl.

Hirdetés

Meleg van? Nemrég az egyik reggel 12 fokra ébredtünk, de volt olyan település, ahol ennek a felére sem futotta.

Most akkor melegedünk vagy sem? Mit mond erről a tudomány? Alátámasztja-e az évszázados kollektív megfigyelés tapasztalatait, amit az idézett népdal fogalmaz meg, vagy inkább azoknak van igazuk, akik nem szűnnek meg hangosan figyelmeztetni bennünket a közelgő világvégére? Akik mindenféle elégethető üzemanyag mielőbbi elhagyását követelik, úgymint gáz, kőolaj, szén és társaik. És helyette az emberiség térjen át a napelemekre, a szélforgókra meg a lendkerékre. Megsülünk? Íme egy válasz:

„38 Celsius-fokos rekordokkal fenyegetnek. Vegyük észre, hogy a Magyarországra bejelentett hőmérsékleti rekordok nem következtek be. Hála Istennek, 1903-ból a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettesétől, dr. Réthy Lászlótól (aki szabad idejében Lőwy Árpád néven disznó verseket írt) fennmaradt egy fölöttébb szabadszájú hivatalos levél, amiben kifejti a pécsi kultúrmérnöki irodának, hogy mit csináljanak a Magyarberki határában lelt régi sarkantyújukkal, mert ekkora hőségben ők bizony nem hajlandók kiszállni. Fenn van az interneten, mindenki megtalálhatja. A levélben 35 Réaumur-fokot, azaz 44 (43,75) Celsius-fokot adott meg. A lényeg, hogy nyavalyáskodunk a 38 Celsius-fokkal, amikor ennél sokkal melegebb volt a 120 évvel ezelőtti nyáron.” Az idézet Szarka László Csaba geofizikus-mérnöktől, az MTA rendes tagjától származik.

Százhúsz év elég nagy idő ahhoz, hogy az ilyen ordító szalagcímeket, mint például ez is – „A héten harmadszor dőlt meg a világ napi átlaghőmérsékletének rekordja: csütörtökön a keddi rekordot is meghaladó, ezúttal 17,23 Celsius-fokot mértek a Maine-i Egyetem tudósai” – kellő távolságtartással szemléljük, mert könnyen lehet, hogy amikor még nem volt biznisz a Föld lakóit a rettenetes fölmelegedéssel riogatni, és rákényszeríteni a modern gazdaságokat eddigi eredményeik (lásd például autóipar) feladására, esetleg ennél is vadabb világrekordokat döntött meg az átlaghőmérséklet, csak akkor még nem tudták mérni, vagy ha igen, nem tartották fontosnak.

„Geofizikusként én azt szeretném hangoztatni, hogy az éghajlat: a természet játékszere, a Föld pedig egy veszélyes üzem. A Nap–Föld–kozmosz rendszerben, az ún. földrendszerben bárhol és bármit mérünk: mindenféle tér- és időbeli változások tapasztalhatók, a legkülönfélébb tér- és időbeli léptékekben. Miért lenne ez másképp a Földhöz képest almahéj-vékonyságú légkörben?” – mondta el a Tusványoson tartott beszédében Szarka professzor, így összegezve szavait: „Ha ez az »egzisztenciális fenyegetést jelentő« antropogén eredetű éghajlatváltozás nem igaz, akkor semmi nem igaz abból, amit a divatos és erőszakos zöldátállás állít.”

Félő, hogy nem a nagy meleg fenyegeti civilizációnkat, hanem a rögeszmés emberi hülyeség, amit egy alattomos üzleti számítás szolgálatába állítottak.

Korábban írtuk