Ezzel nekem egy rejtély megvilágosodott. Ugyanis eddig azt hittem, hogy néhány olyan, nyelveket beszélő fiatallal, akik nekem panaszkodtak, amiért jelentkezésüket még válaszra se méltatták az ön egykori minisztériumától, egyszerűen azért bántak el így, mert egykori minisztériumában a természetes lemorzsolódást sem akarták pótolni, és így nem igen kerülhettek be új emberek. Berecz úr válasza azonban már levette az eddig ez ügyben a szememre forrt hályogot. Vagyis volt mozgás és vettek fel új embereket.

De jó, Martonyi úr! Miután ön csak közvetlenül a rendszerváltás előtt lépett be az MSZMP-be, nyilván nem tudta, ki Berecz János.

Elmondom.

Lányához hasonlóan ő is Moszkvában végzett. Mégpedig a Lenin Intézetben, majd az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáján. 1972 és 1974 között az MSZMP Külügyminisztériumi Bizottsága titkára volt, majd pedig a KB külügyi osztályán helyettes vezető 1982-ig. 1982 és 1985 között a Népszabadság főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között – de ezt már nyilván tudja – a KB ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára. Ráadásul PB-tag. Azt is tudja persze, hogy 1989-től a fordulatig az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke volt, valamint az „újjászervezett” MSZMP KB tagja.

Tudom, tudom: a gyerekek nem tehetnek az apák…

Csakhogy ez Magyarország, Martonyi úr, ahol Orbán Viktor gyermekeit – noha édesapjuk egy demokratikus Magyarország élén állt – Göncz Kinga akkor se venné fel a külügyminisztériumba, ha munkára érett korban hétrét görnyedve jelentkeznének oda. Vagy ahogyan – feltételezem – dr. Mengele dédunokáját se venné fel az SZDSZ Új Generációja, hogy kidolgozza a párt egészségügyi programjának post mortemjét.

Berecz elvtársnak egyébként három gyermeke van. Ha már volt szíves az egyik Berecz-gyereket felvenni, nem tudna majd egykét jó szót szólni a másik két Berecz-gyerek érdekében is a Fidesz jövőbeni külügyminiszterénél, Németh Zsoltnál? Legjobb helyük a Bem rakparton talán azon az osztályon lenne, amelynek Berecz lánya a helyettes vezetője. Biztos vagyok benne, hogy Németh úr semmilyen ideológiai ellenvetést nem talál majd náluk sem: legalább annyira alázatos és hű atlantisták, mint amilyen alázatos és hű szovjetbarát volt apjuk.

Protekciós közbeavatkozása a Fidesz nagyvonalúságának lenne újabb bizonyítványa. A másik oldal az ilyen gesztusokat pedig – mint e hetilap olvasói is tapasztalják már 18 éve – feltétlenül viszonozni fogja. De mindezt titokban tegye, mert – tudja – lehetnek ismét olyan jobboldali választók, akiknek végső elkeseredettségükben az ilyenektől nem csak szavazási, de életkedvük is elmegy. Ha pedig protezsálása véletlenül kitudódna, legfeljebb pártjuk valamelyik, olcsó kommunistázásért felelős reszortvezetője nagy hangon ismét elereszti majd magát.

John Sidney McCain III

szenátor, Arizona

Tisztelt Szenátor Úr!

Bízom benne, hogy ön lesz az Egyesült Államok 44-ik elnöke. Nem azért, mert ön republikánus, és ellenfele, Barack Obama demokratapárti.

E rovatban George W. Bush megválasztását fogadtam nagy örömmel, mint oly sokan világszerte. Azt hittem ugyanis, hogy az 1990 utáni évek – amikor az amerikai kormány az itteni volt kommunista elnyomókat támogatta – csupán kisiklásnak tekinthetők, és egy elkötelezett, republikánus elnök Magyarországon nem egykori halálos ellenségeiket támogatja, a világnak pedig azzal okoz jót, hogy a republikánusokra inkább jellemző visszafogottsággal politizál. Mindebben éppen olyan nagyot csalódtam, mint jóformán az egész világ közvéleménye.

Hogy ez mennyire így van, elég rápillantania a közvélemény-kutatásokra: George W. Bush elnökségének nyolc éve alatt Amerika imázsa soha nem látott mélységbe zuhant, és az emberek világszerte a hivatalát otthagyó elnököt a legellenszenvesebb, legkártékonyabb politikusnak tekintik, aki – izraeli kollégájával egyetemben – a leginkább veszélyezteti a világ békéjét. Bush újraválasztásakor itt szintén neki drukkoltam. De akkor már azért, mert előre látható volt: ez az ember a második négy éve alatt Amerikát esztelen, agresszív, szélsőséges politikájával erősen legyengíti, amit én fontosnak tartok, ugyanis meggyőződésem, hogy egy többpólusú világ inkább szolgálja a béke és demokrácia ügyét, valamint elsősorban – mint akit ez érdekel a legjobban – a magyar politikai játékteret bővíti, azaz megkönnyíti a magyar érdekek érvényesítését.

Hogy most önt miért szeretném a Fehér Házban látni? Nagyon egyszerű. Azért, mert Amerika hanyatlása – ami már csak az ostobáknak és a tájékozatlanoknak nem érzékelhető – kész tény, de annak sebességének ön további lökést adna.

Az önök és legjobb szövetségeseik minél gyorsabb gyengülése azt is eredményezi, hogy itteni támogatottjaik messze kevésbé érzik magukat „erősnek”, vagyis jóval kevésbé tudják úgy megnyomorítani a magyar népet, mint ahogyan azt most teszik kaján örömmel, kezüket dörzsölve, csupán bankszámláik kövérségét, hatalmuk megtartását és a nép iránti zsigeri gyűlöletüket kiélve. Nem a kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan viselkedésű Barack Obama, hanem ön az, akitől szinte elvárható, hogy az eddigi két front helyett egyszerre négy fronton is visel majd háborút: Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban és – főként – Iránban.

Azt pedig tudjuk, hogy az önök hadserege és gazdasága már képtelen lesz erre, és e négy háború valóban beláthatatlanul negatív folyamatokat indíthat el, amely láncreakciószerűen gyorsíthatja fel szuperhatalmi státusuk gyengülését.

Obamát Európában az eszelős, gonosz, monomániás, szektás, ultrajobboldali Bush elnök után Messiásként várják a naivak – mint európai körútja erre bizonyíték –, akik nem tudják, hogy Obama milyen lobbiérdekek előtt hajlong. Holott csak az nem világos, milyen mélyen hajol meg ezek előtt. Szenátor úr, harcra fel: az ön győzelme a gonosz birodalmának (remélem, nem haragszik, ha átveszem Ronald Reagannek a Szovjetunióra oly találóan alkalmazott kifejezését) biztos gyengülését eredményezi. És ha kételye lenne, hogy a magyarok többsége kit tekint első számú – netán első kettő – külföldi felelősének a gonosz uralomért, amely ezt az országot tönkretette, finanszírozzon meg egy objektív felmérést.

Ugron Gáspár

Az MTV fideszes kurátora

Tisztelt Ugron Úr!

Ön, noha fideszes kurátor, nem volt jelen azon a szavazáson, amelyen az MTV kuratóriuma megszavazta, hogy Gyárfás Tamás Nap-keltéje – amelyet pártja tagjai hosszú ideje bojkottálnak a műsor kormánypárti elfogultsága miatt – 2010 végéig jelen lehet a közszolgálati csatorna képernyőjén. Az ellenzéki kurátorok közül Szabó László tartózkodott, Szabó Tibor betegség miatt maradt távol, ön pedig – mint a Magyar Hírlap július 28-i számában olvastam – „munkahelyi elfoglaltsága miatt” nem volt jelen. Hogy az MDF együtt szavazott az SZDSZ és az MSZP kurátoraival, az talán mára már senkinek nem újság. Az MDF éppen olyan „ellenzéki” párt, mint az SZDSZ. De az ön kijelentéséhez foghatót én még valódi ellenzéki tisztségviselő szájából talán nem is hallottam az elmúlt években, noha azt hittem, már semmi nem okoz meglepetést.

E miatt a kérdéseim a következők (és ha kedvet érez, nyugodtan válaszoljon – helyet kapnak válaszai):

1. Önnek miért van két állása?

2. Önnek melyik állása a fontosabb?

3. Milyen munkahelyi elfoglaltsága volt másik munkahelyén, amely miatt nem tudott jelen lenni a szavazáson az MTV-ben?

4. Ha már két – netán három, négy, öt – állása van, nem lett volna célszerű, hogy a több millió jobboldali választó, valamint a sajtószabadság számára oly fontos szavazás miatt a másik munkahelyén jelenti be, hogy „foglalt”?

5. Következő alkalommal, ha Gyárfás Nap-keltéjének folytatásáról 2010 decembere táján ismét szavazni kell, újra távol marad, vagy netán megszavazza e szégyenműsor akár életfogytiglani meghosszabbítását is?

6. Ön szerint az MSZP vagy az SZDSZ fordított esetben eljárna-e úgy, mint ön és pártja, aki önt nem szólította fel azonnali hatállyal lemondásra?

Randolph L. Braham

professzor, Egyesült Államok, II. rész

Tisztelt Uram!

Technikai hibát mindannyian elkövetünk, főként kánikulában. Hazaindulásom előtt a pendrive-ra másolva az állományokat, itthon vettem észre, hogy „csupán” már a legfrissebbek nem fértek rá.

Közöttük az ön levelének befejező része. Összefoglalásként a múlt heti első rész: ön levélben dorgálta meg a budapesti amerikai nagykövetet, hogy az nem ítélte el Bayer Zsolt cikkét. April Foley azután rohant „teljesíteni”. A befejezés így tehát szeptember elejére csúszik, de mivel egy levél nem detektívregény, azért a poént már most ideírom. Ön – a magyarországi holokauszt első számú tudósa – Bayer Zsoltot Orbán Viktor „egyik tanácsadójának” nevezte.

Megkérdeztem Bayert, aki elmondta, sohasem volt az.

Az önnek szóló levél azzal zárul, hogy remélem, tudományos kutatásai alapján összeállított munkái nem hasonlóan megbízhatatlan adatokra támaszkodnak.

Lovas István