Kondorosi Ferenc

az Új rend kormányzati program biztosa

Annyira kiszámítható volt, hogy ön egyhamar lebukik a KRESZ megsértésével, mint az, hogy az ön kormányának valamelyik tagja épp most dézsmálja a közvagyont. Önt a Magyar Nemzet szemfüles újságírója fülelte le múlt hét szombatján, és készített számos fényképet arról, amint Audijával a Bajza utca 62. szám alatt órákig a tilosban parkolt.

Ön szavakban és a mások bőrére persze a „nulla tolerancia” bajnoka. Az önhöz néhány héttel ezelőtt írt levelemben önt „sötét embernek” neveztem.

Amihez adalék: „Lapunk munkatársa beszámolt arról, hogy a lebukást követően fél 6 után néhány perccel egy sofőr beült az autóba, majd nagy gázzal elindult. Megközelítőleg 100 métert megtéve egy újabb megállni tilos táblánál megállt és Kondorosi Ferenc is beszállt az autóba, majd elhajtottak.” Tehát egyik szabálysértés a másik után, szándékosan, Új Rendfőnök úr.

Mondja, mi a lesz a következő szabálysértés vagy bűncselekmény, amelynek elkövetésekor lebukik?

Tudja, annál visszataszítóbb nincs, mint amikor a hatalom embere szegi meg azokat a szabályokat, amelyeket maga kíván drákóian ráerőltetni a kormányzottakra.

Egyébként feltárcsáztam több ország rendőrségét és megkérdeztem, hogy náluk a rendőr elveheti-e valaki jogosítványát. Egyöntetűen azt a választ kaptam, hogy ezt nem teheti meg. Arra a kérdésre, hogy miért, több helyen azt a választ kaptam, hogy ez a bíróság dolga a benyújtott bizonyítékok mérlegelése alapján, és a hatalmi ágakat nem lehet összekeverni.

Azt persze ön szintén nyilván tudja, hogy Magyarországon a rendőrök körében egyre nagyobb ára van azon posztoknak – amelyeket adnak-vesznek, mint malacot a vásáron –, ahol a jogosítványt elvehetik, illetőleg az elvételtől baksis ellenében eltekintenek.

Zéró tolerancia?

Bencze József

r. altábornagy

országos rendőrfőkapitány

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

Ki ölte meg (kik ölték meg) Balla Irma fideszes önkormányzati képviselőt tavaly április 7-én?

És ki gázolta el a Fideszhez közelálló Tom Kennedyt, a Duna Nova Press internetes hírportál főszerkesztőjét a Dunakanyarnál 2005. december 5-én?

Ágoston András

a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke

Tisztelt Elnök Úr!

Az MTI március 3-i, belgrádi jelentését idézem: „A vajdasági magyar autonómia támogatását kérték számon Göncz Kinga külügyminisztertől Koszovó kapcsán helyi magyar politikai vezetők.

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke a Bem rakpartra küldött, s hétfőn az MTI-hez is eljuttatott levelében megírta, hogy helyettesével, Csorba Bélával együtt a múlt héten olyan beszélgetést folytatott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) két belgrádi képviselőjével, amely mélyen megdöbbentette őket.

Hannelore Valier és Christina Davis ugyanis egybehangzóan s szokatlan szenvedélyességgel jelezte, hogy a Koszovó jövőjét meghatározó Ahtissaari-tervnek a szerb kisebbségre vonatkozó részei egyedi megoldások, nem képezhetnek hivatkozási alapot a vajdasági magyarok számára. A két magyar politikus azzal érvelt, hogy az EU – s benne Magyarország – által cselekvési programként elfogadott terv a kisebbségvédelmi ügyekben nemzetközi tényezők által egyeztetett, tehát széles körben alkalmazható, s irányadó elveket rögzít. Szerbiában élő magyarokként ők indokoltnak tartják azt a követelésüket, hogy a koszovói parlament által meghozott vagy még meghozandó kisebbségvédelmi törvényekben elfogadott intézmények megteremtésére – amennyiben azok a vajdasági magyarságnak megfelelnek – Szerbiában is sor kerüljön.

Az EBESZ és a vajdasági magyarság egy részét képviselők véleménye eltért a VMDP magyar (perszonális) autonómiára vonatkozó modellje és ennek kialakítása ügyében. Hiába hivatkoztak a magyar politikusok horvátországi példákra, nemzetközileg felkarolt megoldásokra, válaszként – nem kis megrökönyödésükre – azt a hamis, a dokumentálható tényekkel ellentétes választ kapták, hogy amit mondanak, nem igaz”.

A baj az, elnök úr, hogy a politikában az igazság csak a mesekönyvekben létezik. Azon túl – akár tetszik ez nekünk, akár nem – sokkal inkább a nyers erő. Önöket pedig egyszerűen le akarták rázni, és a jövőben is ezt teszik, mert – nagyon szomorú ezt kimondani – a Szerbiában élő magyarokkal „nincs gond”.

Emlékszik arra, hogy Jugoszlávia felbomlása küszöbén az amerikai külügyminiszter a későbbi háborús bűnös Milosevicset miként biztosította arról, hogy Washington Jugoszlávia egységét támogatja?

Ön szerint mi lett volna, ha Szlovénia, Horvátország, Bosznia és a szétesett Jugoszlávia egykori tagországaiban élő népek a magyarok évtizedek óta gyakorolt erényét, vagyis a türelmet és a beletörődést választják, és nem nyúlnak a fegyverekhez? Akkor bizony ma is létezne Tito Jugoszláviája. Vajon függetlenné válhatott volna-e Koszovó nyugati támogatással, ha a szerb elnyomásra – és népirtására – nem a fegyverek nyelvén válaszol?

Vajon élvezné-e a mai Dél-Tirol az autonómia jelenlegi fokát, ha nem követtek volna el merényleteket és nem a fegyverek nyelvén beszéltek volna azok, akiket a „Bolzanói Autonóm Tartományban” ma hősnek tekintenek?

Vajon Gerry Adams, a Sinn Fein vezetője és mind a Demokratikus Unionista Párt vezetői tisztségéről, mind az észak-ír miniszterelnökségről a múlt héten leköszönt Ian Paisly tiszteletes meg tudott volna-e állapodni egy évvel ezelőtt Londonnal a hatalommegosztásról és a brit kormány közvetlen uralmának végéről, ha ír terroristák nem követtek volna el véres merényleteket és sok ír nem fogott volna fegyvert?

Vajon Izrael ugyanott tartana-e, mint ma, ha 1948-ban nem követ el iszonyatosabbnál iszonyatosabb terrormerényleteket, elkergetve a briteket, és közben nem végez etnikai tisztogatást a palesztinok ellen?

Vajon az algériaiak még hány évvel maradtak volna tovább francia gyarmat, ha nem folytatnak gerillaháborút a megszállók ellen, mely háborúnak hátborzongató számú ártatlan esett áldozatul, beleértve százötvenezer harkit, azaz a franciákkal kollaboráló és harcoló algériait?

Vajon az afgánok kiűzték volna-e a megszálló szovjet hadsereget és ezzel sietették volna a szovjet birodalom szétesését, ha Masszud Sahék a Stinger rakéták helyett önökhöz hasonlóan a diplomaták és nemzetközi szervezetek túlfizetett bürokratáinak igazságérzetére apelláltak volna?

Nem akarom folytatni.

A fentieket egy pillanatig se értelmezze úgy, hogy az erőszak mellett érvelek. Pusztán a reálpolitikát kívántam érzékeltetni, mert egyszerűen nem akartam hinni a szememnek az ön nyilvánvalóan tisztesség szülte naivitása láttán.

Szeretjük vagy nem, elfogadjuk vagy nem, az emberi „progresszió”, vagy nevezze annak, aminek kívánja, áldozatok nélkül elképzelhetetlen. Azok, akik a Francia Forradalmat magasztalják, nemigen beszélnek arról, hogy a forradalmárok negyvenezer ártatlant végeztek ki.

Mesélhetünk egymásnak vagy gyermekeinknek bármit „igazságról”, „egyenlő bánásmódról”, az elvek általános alkalmazásáról, a történelem mindezt gúnyosan kineveti. Ezt politikusoknak tudniuk kellene.

Ilyenkor persze az ellenérv az, hogy „a kibicnek semmi se drága”. Még egyszer hangsúlyozom: én e levéllel nem erőszakra akarok biztatni bárkit is. Csupán érzékeltetni szeretném azt, hogy mi most és mi lesz a nemzetközi közösség válasza az önök teljesen jogos felháborodására.

A vajdasági magyarok magatartásának megválasztása is éppen úgy a vajdasági magyarok ügye, mint az erdélyi vagy felvidéki magyarok magatartásának megválasztása az erdélyi és a felvidéki magyarok ügye. Ami nem jelenti azt, hogy önök nem kergetnek szomorú illúziókat. Nagy kár.

Uj Péter

főszerkesztő, Index

Elküldtek nekem egy hosszabb cikket, amely a múlt héten ezzel a címmel jelent meg az önök honlapján: 03.04.1994: Csúcs László elbocsát 129 rádióst. Ebben a következő olvasható: „Még Bayer Zsolt is szolidaritásáról biztosította a kirúgottakat […] Lovas István viszont Csúcs László tanácsadójaként asszisztálta végig a kirúgásokat”.

Ön szerint elképzelhető, hogy a jobboldali média lebecsülné valaha is annyira olvasóit, hogy felsorolná akár Bush elnök azon tanácsadóit, akik „asszisztáltak” Irak inváziójának és elpusztításának eldöntésénél, akár azon tanácsadók nevét, akik „asszisztáltak”, amikor ennek a kormánynak a vezetői dézsmálták a közvagyont?

Egy tanácsadó miként tud „asszisztálni”?

Az „asszisztálás” melyik tanácsadó munkaköri kötelessége melyik országban és melyik intézményben?

Önök felsorolnák, hogy az MTV melyik tanácsadója miként „asszisztált” ahhoz, hogy ma a közszolgálati adó képernyőjén egyetlen olyan újságírónak nem lehet műsora, akinél jobboldali vagy konzervatív szimpátiát akár csak gyanítanak?

Vagy mely tanácsadók „asszisztálnak” ma a hallgatottság iránt a saját állítása szerint oly erősen érdeklődő MR-elnök Such György azon döntéséhez, hogy szétveri a gondjaira bízott intézmény legnépszerűbb műsorát, illetve műsorait, majd e „megreformált” műsorok hallgatottsági adatait nem hajlandó és nem meri a nyilvánosság elé tárni?

(Folytatás a jövő héten)

Lovas István