Egyre inkább úgy tűnik, hogy talán nem tévedtem, amikor e rovatban korábban nem egyszer hiányoltam, amiért a jobboldali kormány nem hozott létre egy olyan intézményt, amely a konzervatív polgárok egyfajta központjaként és információs fórumaként is tudott volna működni.

Most eleget teszek két ilyen kérésnek.

Az egyik Papp Györgyé, aki a Céginfó-Magyarország.hu alapítványi elnöke. Ez az alapítvány virtuálisan törli el a trianoni határokat. Megszerezték a trianoni helységnévszótár tízezres adatbázisát. Ebből rájöttek, hogy minden második helység elpusztult a történelem viharaiban. És szembesültek azzal a ténnyel, hogy a Google Maps „a kazak puszták »adatbőségével« ábrázolja például az EU-tag Romániát…” Ami jellemzi munkájuk rendkívüli nehézségét: a határon túli magyar cégek regisztrálhatóságának megteremtése.

Kiderítették, hogy a magyar vállalkozóknak alig 10 százaléka tart fenn céges honlapot, e-mail címet.

Ezen felül a cégbírósági címbejegyzések 40 százalékát a Google-térkép rossz helyre teszi, sőt „kb. 17 000 cím nélküli cég is kóvályog a közhiteles CD cégtárakban és állami honlapokon”.

Ezen a helyzeten kíván változtatni az alapítványi elhatározásból korlátlan adathozzáférést és díjmentes reklámfelületet nyújtó Céginfó-Magyarország.hu gyűjtőoldal. A részletek a rendkívül gazdag információval szolgáló www.ceginfo-magyarorszag.hu címen találhatóak.

A másik kérés (úgyszintén a figyelem felhívása munkájukra), amelynek szintén nagy örömmel teszek eleget, az asztrofizikus dr. Hetesi Zsolté, aki elméleti fizikát tanít az ELTE-n. Munkatársaival 2007 őszén alapítottak egy kutató- és országjáró elemző csoportot, Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoport névvel.

Hetesi Zsolt jóvoltából több jelentésüket és előrejelzésüket olvastam az olaj-gáz és egyéb, stratégiailag fontos erőforrások készletének alakulásáról. Meghökkentő, milyen pontosan jelezték előre például az olaj árának világpiaci alakulását.

Akiket érdekel – remélem, sokakat –, azok látogassanak el honlapjukra az astro.elte.hu/~hetesizs címen.

Végül még egyszer itt is köszönet mindenkinek, hogy vette a fáradságot és írt.

April Foley

az Egyesült Államok budapesti nagykövete

Tisztelt Nagykövet Asszony!

„Elítéljük az erőszakot, mint a véleménynyilvánítás eszközét, bárhol történik is az a világban”, nyilatkozott ön a múlt héten a budapesti melegfelvonulás nyomán.

Hozzátette: a gyülekezési és szólásszabadság olyan jog, amelyet féltve őriznek az Egyesült Államokban, Magyarországon és az összes demokráciában. Arra kell törekedni, jelentette ki ön, hogy a véleménykülönbségeket békében oldjuk fel.

Akár a szovjet időkben, ma sem szeretem, ha egy szuperhatalom roppant katonai és gazdasági erejével visszaél. Valamint, ha hazudik. Mint ön.

Aki nagykövetként nem szólhat bele egy ország belügyeibe.

„Ez Magyarország belügye”, mondta Morvai Krisztinának a budapesti kanadai nagykövet, amikor a jogvédő asszony megkérte, tiltakozzon, amiért emberek szemét lövik ki, ujját robbantják le és országgyűlési képviselőt, békés járókelőket – beleértve egy kanadai magyart – vernek meg (mint azt olvashatja Magunkfajták címmel megjelent könyvének 100. oldalán). De akkor – mostani kommentárjában kifejezett elveket meghazudtolva – ön szintén ezt a belügyekbe be nem avatkozást gyakorolta, azaz néma maradt, holott 2006. október 23-án egy amerikai állampolgárt is összevert a hatalom, vagyis a Gyurcsány-kormány rendőröknek maszkírozott, azonosítatlan pribékjei az 1956-os kommunista- és szovjetellenes forradalom ötvenedik évfordulóján. Hangsúlyozom: az államhatalom rémuralmának kifejeződése jóval súlyosabban elítélendő, mint egy naponta megalázott és provokált nép egyes tagjainak fizikai fellépése akkor, amikor ugyanezen népnek egyetlen tagja nem nyúlt erőszakhoz az 1990-es fordulat évétől a rendőrterror napjáig?

Ön hazudik akkor, amikor azt állítja, hogy a szólásszabadság jogát féltve őrzik az Egyesült Államokban, Magyarországon és az összes demokráciában.

Emlékeztetem önt arra, hogy a világ legnagyobb újságíró-szervezete, a Nemzetközi Újságíró-szövetség május 19-én kiadott nyilatkozatában „tűrhetetlen igazságtalanságnak” minősítette azt, hogy önök Irakban – amelyet önök demokráciaként tartanak nyilván – szándékosan vettek célba és öltek meg újságírókat. A szervezet vezetője, Aidan White felhívta az ön kormányát, hogy végre „tárja a világ elé a teljes igazságot” e gyilkosságokról és likvidálási kísérletekről.

Mint amikor 2003. április 8-án szándékosan lőtték a bagdadi Palesztina szállodát, ahol 150 tudósító lakott, és amelynek során egy újságírót és két operatőrt megöltek. Ön május 23-án, Auschwitzban tett látogatása után is beleszólt a magyar belügyekbe, amikor Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent cikke ellen tiltakozott. Akkor azt nyilatkozta: „…sürgetni fogom a ténylegesen gyűlölködők nézeteinek elszigetelését”.

Tudja, erre a kijelentésére gondoltam, amikor kicsivel több mint egy hónapja az Emmy-díjas Jon Stewart amerikai tévéhumorista páratlan éllel csinált bohócot műsorában Clintonné, Barack Obama és John McCain meghunyászkodásából az Amerikai Izrael Közügyek Bizottsága előtt. Stewart, amikor bejátszotta, hogy McCain miként mesélte el büszkén, Lieberman szenátort is magával vitte izraeli útjára, egy pillanatra leállította a bejátszást és fapofával, majd a röhögéstől kipukkadva azt mondta: „Ha Izraelbe mégy, ne vidd el saját zsidódat”. Ezután „kóserórával” mérte meg az akkor elnökségre pályázó három jelölt Izrael-barátságát, és McCaint hirdette ki győztesnek.

Mondja, asszonyom, ha ön Bayer cikke miatt itt, a washingtoni magyar nagykövet hol tehet panaszt Stewart miatt?

Robert Kalinák

belügyminiszter, Pozsony

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Két hete itt zágrábi kollégájának írtam nyílt levelet ugyanazért, mint amiért önnek most: azért, mert Horvátországban is rájöttek, az ebédhez vagy vacsorához elfogyasztott két pohár bor vagy sör megtiltása rendkívül romboló hatást gyakorol az ország vendéglátásra. Holott ennyi alkoholtól, mint ahogyan annak fogyasztását Nyugat-Európa-szerte lehetővé teszik, a vezetők nem hogy óvatlanabbul, de talán még óvatosabban vezetnek. Az alkoholfogyasztásban a zéró toleranciát csak az elmaradott közép-ázsiai diktatúrákban és egyre kevesebb posztkommunista országban alkalmazzák. Mint nálunk, ahol egy Kondorosi Ferenc nevű embert tettek a Gyurcsány-féle Új Rend kormánybiztosának, azaz egy olyan embert, aki rendszeresen hágja át a közlekedési szabályokat és – mint kiderült a Magyar Nemzet múlt szerdai számából – tűr el felmentést a tilosban való parkolás után járó büntetés alól immár nemcsak a Pannónia utcai egykori ávós garázsban lévő őrezredi kocsiknak, de a Mazsihisznak is.

Ahhoz szintén gratulálok, hogy az autópályákon egyes szakaszokon – követve a cseh példát – a maximális sebességet az eddigi 130 km/óráról 150 km/órára emelik. Csupán össze kell hasonlítani a közlekedési balesetek számát Franciaországban és Németországban – ahol köztudomásúan nincs az autópályákon sebességkorlátozás –, hogy kiderüljön, a halálos és súlyos balesetek okozója nem a nagy sebesség, hanem az agresszív vezetés, amit önök is – horvát kollégájához hasonlóan – a jövőben sokkal erősebben szankcionálnak majd.

Gratulálok.

Horn Gábor

az SZDSZ ügyvivője

I. rész

Ön a Gyurcsány-féle Verebes (a második neve hirtelen kiment a fejemből) vendége volt a Gyárfás-féle Nap-keltében július 11-én. A melegfelvonulás nyomán fellépő egyik ügyésznek azt kívánta, hogy minden nap dobálják meg tojással, de Verebes István (most jutott eszembe a második neve) szokott alázatos kormánypárti szuszogással közbevágott, úgyhogy nem tudta befejezni gyalázatos mondatát.

Különben is, az ön sajtója tényleg mértéket vesztett. „Pogromhangulatról” írt a HVG. „Náci őrjöngés Budapesten – A rács mögé!” – rikoltott a Magyar Narancs a címlapján. „Senkiknek”, „söpredéknek”, „agyhalott csőcseléknek” nevezte a homoszexuális menetelőkre támadókat a Hírszerző.hu, amely kemény büntetést követelt nekik. Miközben az erőszakot soha el nem követett Magyar Gárda menetelése a züllött arcú Suchman Tamást a holokausztra emlékeztette a Népszabadságban.

Tudja, Horn úr, nekem az az érzésem, hogy önök már akkor a pogromra és holokausztra asszociálnak, mihelyt állami pénzen nem az első osztályon vagy a business classon repülnek, hanem a turistaosztály szűk soraiban. Amely megpróbáltatás és megalázás önöknek már a marhavagont idézi fel. De másból bohócot csinálnak, ha a szeme maguk által kilőtt világáért sír. Mondjam azt, magát utánozva, hogy szeretném, ha önnek és hozzátartozóinak lőnék ki a szemét?

(Folytatás a jövő héten)