„Mivel az élet szinte mindig érdekesebb a papírnál, ahogyan levelem harmadik folytatásába kezdtem, rápillantottam a Magyar Hírlap mai, augusztus 30-i, szombati számára. Ennek címoldalán ez olvasható: Laborc személye előtérben – Az orosz kezek az olajcsapon, a Nyugatot a KGB volt akadémistája védi. A cikkből és az e tárgyban írt, a lap második oldalán megjelent beszámolójából kiderül, Demeter Ervin szerint az ön múltja »és Moszkva iránti szokatlanul megengedő álláspontja nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában a kiszélesedő NATO–orosz konfliktusban.« Demeter hozzáteszi: »A volt titkosszolgálati miniszter szerint eljött az ideje, hogy a NATO komolyan vegye az ellenzék Laborccal kapcsolatos korábbi jelzéseit«. Amely kijelentés közvetetten e levelem alapvető állítását erősíti: vagyis hogy a Nyugatot az ön múltja hidegen hagyja. És Demeter Ervin a nyugati hatalmakat most fel kívánja rázni tompultságából. Ami – ha ezt eredménnyel teszi meg – szememben komoly fordulat lesz. Olyannyira, hogy alapvetően felülvizsgálom eddigi nézeteimet.”

Azóta több mint másfél hónap telt el. A NATO pedig az ön ügyében ismét nem akar megmozdulni. Vagyis kénytelen vagyok nem felülvizsgálni – még felszínesen sem – eddigi nézeteimet.

A baj az, hogy Demeter Ervin se vizsgálja felül sem alapvetően, de még felszínesen sem a Nyugat és az önök, exkommunisták viszonyáról eddig kialakított nézeteit, holott kiderül, hogy azok nagyon is revízióra szorulnak.

Legalább is akkor, ha a tények számítanak valakinek.

Most pedig térjünk vissza az International Herald Tribune cikkének már hosszú ideje tartó elemzéséhez, amelynek célja, hogy megcáfoljuk Bába Iván Budapest Analyses nevű agytrösztjének azt az állítását, amely szerint nyugati diplomaták nem jó szemmel nézték, hogy a NATO hírszerzői bizottságát vezesse, amikor önre került a sor. Mint talán emlékszik, az elemzés végső célja az is, hogy bemutassam, szó sincs az egész nyugati sajtó rosszallásáról.

Két hete ott hagytuk abba, hogy bemutattuk, Judy Dempsey, a lap berlini irodavezetőjének cikkében az eddig elemzett részben egyetlen forrást sem nevesített, amelyik az ön pozícióját – állítólag – kifogásolta.

Az abbahagyott rész után Dempsey azt írja, hogy amikor 1999 tavaszán a NATO szerb célpontokat bombázott a koszovói albánok elleni szerb elnyomó akciók megállítására, a NATO-tag Görögország rendszeresen szivárogtatott NATO-terveket Belgrádnak.

Csakhogy ez egy sunyi közbevetés, ami a szememben egyáltalában nem erősíti Dempsey érvelését. Miért lenne köze az Amerika-ellenes Paszoknak, azaz a Pánhellén Szocialista Mozgalomnak (az akkor hatalmon lévő görög szocialistáknak) önhöz és az ön Gyurcsányához, aki Amerikával a kölcsönös neoliberális szerelem fokozhatatlan hevületében égett egészen a legutóbbi időkig, amikor – újabban – kezd baloldali, sőt patrióta hangokat megütni?

Csak azért, mert – Dempsey gondolatmenetét követve – a Szimitisz-kormány szocijai Milosevicséknak szivárogtattak, azért ön is szivárogtatna az oroszoknak?

Ezen az alapon ugyanúgy az is állítható, hogy bármely skandináv szociáldemokrata kormány Putyinéknak szivárogtat. Ami butaság. Dempsey ezután azt írja: „Magyarországon Laborc kinevezése növelte a kormányzó szocialisták és az ellenzéki Fidesz közötti bizalmatlanságot és polarizációt, amiért a miniszterelnök az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságát megkerülte.”

Ami teljesen igaz. A cikk ezután ismerteti, hogy e bizottság döntése alkotmányjogilag nem kötelező, és azt, hogy 2002-ig, amikor a szocialisták megnyerték az országgyűlési választásokat, nemzetbiztonsági okokból senkit nem neveztek ki osztályvezetőnél magasabb pozícióba, aki egy évnél hosszabb ideig szolgált Moszkvában.

Egyébként ön – tudtommal – nem „szolgált” ott, hanem a KGB hírszerző akadémiáján tanult. Talán ezért is lehetett a Fidesz-kormány idején az APEH egyik vezetője.

Dempsey ezután azt írja: „A Fidesz szerint Gyurcsány – a milliomossá vált egykori kommunista ifjúsági vezető, akinek szoros kapcsolatai vannak Vlagyimir Putyin orosz elnökkel – átpolitizálta a titkosszolgálatokat belpolitikai okokból azért, hogy az ellenzéket, a médiát és a szakszervezeteket figyelje”.

Laborc úr, itt most félbeszakítom az idézetet.

Ön akkor bennünket is figyeltet, akik a Demokratában írunk? Mondja, ha ez így van, nem bolondság olyan embereket – újságírókat – figyeltetni, akik foglalkozásszerűen amúgy is mindent a széles nyilvánosság elé tárnak?

De menjünk tovább, mégpedig egy érdekes bekezdésre ugorva, amelyik így hangzik: az ellenzék „kifogásolta, hogy a titkosszolgálatok éles töltényt használtak zömükben békés tüntetők ellen a 2006 szeptemberi tiltakozások idején”.

Ismerje el, ez az önöknek kínos túlzás azért nem esik jól maguknak, mert önök ahhoz vannak szokva, hogy ha egy nyugati lapban torzítanak, nem a tényeknek megfelelően írnak vagy egyenesen hazudnak, akkor mindezt az önök javára követik el. És itt van ez a Dempsey, aki ennek pontosan az ellenkezőjét teszi. Azt állítja, hogy a Fidesz azt kifogásolta, a titkosszolgálatok lőttek „éles tölténnyel” a békés tüntetőkre.

Hát persze, Laborc úr, a neokon „tolmács” Dempsey nagyon utálja Gyurcsányt, amióta beszállt a Gazprom-féle Déli Áramlat földgázvezetékbe, melynek hírét, mint emlékezetes, ő robbantotta ki akkor, amikor Gyurcsány elkotyogta neki tavaly márciusban.

Judy Dempsey akkor fedezte fel nagy hirtelen, hogy a magyar miniszterelnök egy olyan ember, aki se az emberi jogokat nem tiszteli, se az ország gazdaságát nem tudja kellően irányítani. Amiben persze teljesen igaza van, de ugyanezt miért nem látta se ő, se lapja, se gyakorlatilag egyetlen nyugati lap korábban?

Dempsey ezután Németh Zsoltot, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökét idézi, aki elmondta, az ön kinevezésével az NBH élére az egyik legnagyobb baj, hogy a fiatal szakembereket, akik a kilencvenes években kezdtek el ott dolgozni, azokat ön kicserélné és visszahozná a Gyurcsányhoz lojális embereket.

A kormánypárti Balázs Péter, a Közép-Európai Egyetem közgazdaságtanára viszont azt mondta, hogy „sok minden változott Magyarországon, amióta húsz évvel ezelőtt Laborc Moszkvában volt… Csak azért, mert valaki a nyolcvanas években Moszkvában tartózkodott, nem hiszem, hogy most, húsz évvel később el kellene bocsátani”.

A cikkíró ezután ezt írja: „Az ellenzéken kívül az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Gyurcsánynak Putyinhoz fűződő kapcsolatai miatt aggódik, mondták diplomaták Londonban”. Vagyis ismét konkrét forrásmegjelölés nélküli állítással állunk szemben az állítólagosan aggodalmaskodó Nyugatot illetően.

Most pedig jön a cikk két befejező bekezdése, amelyben a szög tényleg kibújik a zsákból, azaz kiderül, hogy Dempsey miért igyekszik önt úgy beállítani, mint aki miatt a nyugati partnerek aggodalmaskodnak:

„Tavaly Gyurcsány nyilvánosan támogatta Oroszország azon tervét, hogy megépítse a Déli Áramlat csővezetéket, amely a Nabuccóként ismert EU-projekttel versenyez, amelynek célja, hogy csökkentse Európa függőségét az orosz földgázimporttól. A nevük elhallgatását kérő brit diplomaták azt mondták, hogy Gyurcsány amerikai és brit nyomás alatt változtatott irányt. Majd tavaly decemberben, amikor a magyar és az orosz kabinet Budapesten találkozott, Gyurcsány ismét a Déli Áramlat projektet támogatta”.

Vége a cikknek. Amely elemzéséből bebizonyítottuk, hogy Dempsey valamennyi, önt támadó állítása a levegőben lóg.

Most pedig térjünk vissza arra, hogy a Bába Iván főszerkesztésében megjelenő Budapest Analyses 183. számában azt írja, hogy az ön kinevezése körüli viták „meglepően komoly nemzetközi visszhangot kaptak az International Herald Tribune-ban megjelent írást követően.”

A baj az, hogy én csupán összesen négy önről szóló cikkről tudok. A 2008. február 3-i Dempsey-cikken kívül egy írásról, amely a The New York Times-ban jelent meg (az International Herald Tribune „anyalapja”) és a vezető francia lapban, a Le Monde-ban.

Az NYT idén február 4-én megjelent cikkével azonban az a „baj”, hogy az nem más, mint Dempsey cikkének kissé rövidített és átszerkesztett változata.

Ami pedig a Monde-ot illeti, idézem, mit írt erről az MTI: „A párizsi Le Monde Zavart kelt a NATO-ban, hogy egy KGB-kiképzést kapott magyar érzékeny posztra került címmel röviden ismertette az IHT írásának legfőbb elemeit.”

A negyedik cikk pedig nem is cikk. Azt a The Economist című londoni globális hetilap budapesti tudósítója írta – blogjában, azaz internetes naplójában. Noha e hetilap egyik sajátossága, hogy cikkei egyikénél sem tünteti fel a szerző nevét, azt újságírókörökben tudják: az illető nem más, mint Adam LeBor, aki a rendszerváltás óta retteg Budapesten az antiszemitizmustól, szélsőségektől és az egyéb megszokottaktól.

2008 januárjában írt blogjában ezt írja abban a részben, amelyben ön is szerepel: „Szilvásy most a titkosszolgálati miniszter. Lecserélte Galambost Laborc Sándorra, akinek a kinevezése dühödt reagálást váltott ki. Laborc a Dzserzsinszkij Akadémián tanult, amely a KGB oktató intézménye és nevét a Cseka, a Szovjetunió első titkosrendőrségének alapítójáról kapta.”

(Folyt. a jövő héten)

Bába Iván

főszerkesztő, Budapest Analyses

III. rész

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Legyünk „fair”-ek Laborc úrhoz, és most ezúttal hagyjuk önt lélegzethez jutni egy hétre.