Vlagyimir Putyin ezekkel a szavakkal fogadta Orbán Viktort az óriás asztal mellett:

– Tudnod kell Viktor: holnap reggel megtámadjuk Ukrajnát.

– Tudom – felelte Orbán. – Ezért jöttem.

– Nincs más választásunk – folytatta Putyin. – Nem engedhetjük meg, hogy a NATO a seggünk alá telepítse az amerikai rakétákat (nem így mondta, de ez volt a lényege). Ezen te sem tudsz változtatni.

Hirdetés

– Tudom – felelte Orbán Viktor. – De van egy ötletem. Szeretném, ha meghallgatnád.

– Hallgatlak – mondta Vlagyimir Putyin, Oroszország első embere. Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig beszélni kezdett. Még öt és fél órán át beszélgettek az ötletről. És elmaradt a III. világháború, életben maradt egymilliárd ember. 

Sok mindenről volt szó. Putyin elmondta, hogy Oroszország senkit sem támad, de intézkedéseket hoz a lopakodó fenyegetés ellen, amely a határai felé terjed. „Látjuk, ahogy a NATO elkezdi fokozatosan maga alá gyűrni Ukrajnát. Ez vörös vonal Oroszország számára”. Az orosz elnök szerint bűnös tétlenség volna nézni, ahogy a NATO elfoglalja Ukrajnát is. Oroszország békeszerető külpolitikát folytat, de jogában áll szavatolni a saját biztonságát – fejtette ki, és gondosan felsorolta azon közép- és kelet-európai országokat, amelyek hipp-hopp mind a NATO tagjai lettek. A Varsói Szerződés eltűnt, mint a hó a tavaszi napsütésben, de a NATO itt maradt, sőt agresszívabb és fenyegetőbb, mint valaha.

Orbán Viktor a gazdasági esélyekről beszélt. És a világ átrendeződéséről. Arról, hogy egy történelmi korszak véget ért, és ha akarjuk, ha nem, egy új korszak veszi kezdetét, amelyet már nem az eddig mindenhatónak hitt liberális demokrácia határoz meg. A szakrális rend újjászületését éljük. Valami olyasmiről is szólt, hogy aki időt nyer, életet nyer, és hogy az átrendeződés mindenképpen hatalmas feszültségeket okoz, ezért nem mindegy, hogy az átrendeződés egyik napról a másikra, pokoli áldozat árán, vagy fokozatosan, folyamatos kontroll alatt megy végbe. Ahogy ugyanaz az erő működteti az atombombát és az atomerőművet, ám az értelmes ember az utóbbira szavaz, mert bebizonyosodott, hogy ezt a hatalmas erőt lehet jó célra használni. 

Azzal persze valószínűleg mindketten egyet értettek, hogy az erővel erőt kell szembeállítani, a jó öreg Isaac Newton törvényei szerint ugyanis ez az egyensúly feltétele.

A beszélgetés persze szigorú titoktartás mellett zajlott le, a fentiek csupán e sorok szerzője fantáziájának termékei. Az azonban tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok a NATO felhasználásával be akarja keríteni Oroszországot, hogy kiprovokáljon egy lokális háborút Ukrajnával, amely hosszú időre lehetetlenné tenné, vagy legalábbis megnehezítené az értelmes gazdasági kapcsolatot a két szomszédvár, az Európai Unió és Oroszország között.

Másfelől az Oroszország ellen bevetett európai szankciók az EU-ra nézvést kártékonynak bizonyultak. Oroszország Kína felé építette ki a kapcsolatait, és önellátásra rendezkedett be. Bizonyos értelemben már ott tart, hogy Ukrajna lerohanásával tulajdonképpen semmit sem veszítene.

Nem volt sok az öt és fél óra. Talán nem is volt elég mindenre, de úgy fest, a felek találtak egy olyan megoldást a felvetett ötlet kapcsán, amely közelebb áll a békéhez, mint a háborúhoz. Ezért aztán nincs semmi meglepő abban, hogy olyan cselekvési tervet vázolhattak fel, amelyet követve előbb a francia, utána pedig a német államfő jelentette be, hogy sürgősen Moszkvába utazik.

Korábban írtuk