A valóság azonban egészen más. Negyedszázados (972–997) uralkodása alatt egyetlen hadjáratot vezetett külföldre, idehaza pedig nem voltak ellenségei. Kristó Gyula szerint II. (Civakodó) Henrik bajor herceg és Géza 991-ben történt „összecsapása” sohasem történt meg, hiszen ennek az eseménynek egyetlen hiteles dokumentuma sincsen; a későbbi forrásokban pedig Géza neve elő sem fordul. Húszéves sem volt, amikor feleségül vette Saroltát, az erdélyi vajdának – a gyulának – a lányát, aki Szent István királyunk édesanyja lett. E házassággal a gyula támogatását is megnyerte. Saroltot még görögkeleti szertartás szerint keresztelték meg. Róla írta Merseburgi Thietmar, hogy „katona módjára ülte meg a lovat…”

Géza uralkodása kezdetén az ország nehéz helyzetben volt; Bizánc és a Német-római Császárság szorítójába került, ezért 973 húsvétján 12 magyar urat küldött Quedlinburgba I. Ottó német-római császárhoz, lemondott ausztriai és morvaországi területeiről, békét kötött a birodalommal és római katolikus hittérítőket kért az országba. Szent István nagyobbik legendája Géza nagyszerű békepolitikáját emeli ki: „Valamennyi szomszédos, körös-körül elterülő tartománnyal figyelmesen béketárgyalásokba kezdett, noha ezelőtt sohasem telt kedve ilyesmiben”. Géza folytatta apja, Taksony gondolatát, amennyiben véget vetett a magyarok „portyázásainak”. Az utolsó „portyázás” 970-ben Konstantinápoly ostromához kapcsolódik.

Géza fejedelem és egész családja Bruno, volt Sankt Gallen-i szerzetes keze által 972-ben megkeresztelkedett. Erről Pilgrim püspök 973–974-ben így írt VI. Benedek pápának: „Szinte az egész magyar nép hajlandó a szent hit befogadására…” A keresztségben felvette az István (Stefan) nevet, fiának Gizellát, IV. Henrik bajor herceg húgát kérte meg, akivel sok iparos, kereskedő és páncélos lovag költözött az országba. Szomszédjaival jó kapcsolatot tartott fenn; öccsét, Mihályt orosz hercegnővel házasította össze. Ilona leánya Orseolo Ottó, velencei dózse felesége lett, Sarolt pedig a kabar törzsfőnök, Aba Sámuel asszonya. Harmadik lányát Gavril Radomir bolgár trónörökös vette feleségül, negyedik lányát pedig Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemhez vitte várába.

Uralkodásának központját Esztergomban építette ki, ahol nagyszerű palotát és kővárat készíttetett, de ezzel egy időben Alba Regiában – Fehérvárott – is templomot építtetett, Veszprémben pedig püspökséget alapított. Szent Márton-hegyén (a mai Pannonhalmán) bencés apátságot telepített, ahova Anasztáz apát vezetésével 996-ban a clunyi szellemet magukkal hozó brevnovi bencéseket hozta be. Az apátság templomát végül is 1001-ben már Szent István uralkodása idején szentelték fel.

Géza fejedelem Belső-Ázsiából érkezett népét vezette. Az ázsiai magyarok ebben az időben törzsi szervezetben (család, nagycsalád, nemzetség, törzs, törzsszövetség) éltek.

Géza bölcsen látta, hogy európai megmaradásunk záloga az államiság létrejötte. Széttörte a törzsi kereteket, az ellenálló nemzetségfőket leverte, illetve meggyőzte tette helyességéről. Koronát ugyan fia, István kapott, de már Géza pénzt nyomatott „Stephanus Rex („István király”), illetve Lancea Regis – Regia Civitas (A király lándzsája – királyi város) felirattal, ami az államiság jelképe. Géza fejedelmet Európában mindenütt „királynak” titulálták; ezt tette I. Ottó 972-ben, de a XI. század végén írt kisebbik István-legenda is királynak nevezi.

„Király volt… később a Szentlélek kegyelmétől megvilágosítva megismerte az út és az élet világosságát, és az evangélium követőjeként az igazság kereséséig is eljutott.”

Végigkísérve Géza fejedelem tetteit és uralkodását egyértelmű, hogy ő készítette elő első királyunk, Szent István útját. „Állam- és egyházszervezési tevékenységét későbbi forrásaink kizárólag fia javára könyvelték el” – olvasható a Magyar Életrajzi Lexikon „Géza fejedelem” címszavában.