„A tabukérdéshez ugyanis nem lehet hozzányúlni, azt nem lehet kibeszélni. A Károlyi Mihályt hatalomra juttató szabadkőműves puccs, majd a bolsevizmus hazai megjelenése a mai balliberális oldal önazonosságának sarokpontja. Ez létezésük alfája és ómegája, ami köré olyan történelmet szőttek, aminek a szálai megbonthatatlanok.

Hirdetés

Ennek feltárása a mai balliberális oldal erkölcsi és szellemi megsemmisüléséhez vezet. Kiderül ugyanis, hogy ezek pont olyan szerepet játszottak Magyarország történelmében, mint a nácikkal együttműködő nyilasok. Mai legitimitásuknak minden eleme bűnben fogant és vállalhatatlan. Ez pedig soha nem derülhet ki” – írja Szakács Árpád publicista a Magyar Nemzetben már második menetben zajló vitacikkében, válaszul Ungváry Krisztián történész újabb vádjaira.

A vita lényege tehát, lehántva róla a történész által árasztott személyeskedő sértéseket, úgy is megfogalmazható, hogy létezett-e háttérhatalom, amelyik láthatatlanul, de nagyon is hatásosan igyekezett befolyásolni a történelem alakulását, és ha igen, létezik-e ma is, és ma mekkora veszélyekkel fenyeget?

Már önmagában az a tény, hogy a Szakács Árpád által felvetett és döntően Raffay Ernő történész évtizedes kutatásaira támaszkodó megállapítás, mely szerint a trianoni országvesztésben kártékony szerepet játszottak a kor szabadkőművesei, ilyen heves, mondhatni hisztérikus reagálást vált ki, el kell gondolkodtassa a szemlélőt. Vajon miért ilyen indulatos az ellentábor képviselője, miért ragadtatja magát tudományon kívüli módszerekre, amikor nem a tényekkel fordít szembe tényeket, hanem a tényeket megfogalmazókat emberi minőségükben igyekszik lejáratni?

Korábban írtuk

Miért fáj ennyire a szabadkőművesség kritikája? Miért tabu ez a téma? Miért akarja bebizonyítani foggal-körömmel a balliberális eszmekörbe beágyazódott történész, hogy szabadkőművesség tulajdonképpen nincs is, és ha van, akkor sincs? A választ Szakács pontosan megadja. Azért, mert ez tabu. Azért tabu, mert a hatalomszerzési céllal létrehozott intelligens háttérszerveződés függetlenül attól, hogy mely korban és milyen romantikus, fölemelő, akár nemes eszményt követve jön létre, végül szükségképpen a bolsevizmusba torkollik, amikor egy jól szervezett kisebbség láthatatlan kapcsolatrendszerét fölhasználva, könyörtelenül kiterjeszti az uralmát a gyanútlan többség fölé.

Ez az a társadalom feletti harci technika, ami politikai berendezkedésektől függetlenül, kellő kitartás és ügyesség árán minden esetben elhozhatja a győzelmet, feltéve, hogy a legitim uralmi rend – esetünkben a polgári demokrácia – le nem leplezi az összeesküvőket és föl nem számolja a háttérhatalmat.

Aktuális-e a szabadkőművességről folytatott vita? Egyszerű a válasz. Érzékelhető-e manapság háttérhatalmi tevékenység? Vannak-e modern összeesküvők, akik a szabadkőművesek, illetve a belőlük kiágazott bolsevikok titkos technikáját követik? Ha igen, akkor ez a vita életbevágóan fontos. Az az összehangolt hajtóvadászat, amit az Európai Unió intézményei, politikai szerveződései külföldön és belföldön folytatnak például a magyar szuverenitás ellen, mert ez a normális emberi létezés kereteihez ragaszkodik, bizony arra enged következtetni, hogy valahol valakik széles körű hatékonysággal foglalkoznak az összehangolással. Finoman szólva.

James Prescott Joule halhatatlan felismerését átvéve biztatom ezért Szakács Árpádot a folytatásra: a szabadkőműves nem vész el, csak átalakul.