Most sincs másként. Először a Balaton-felvidékén – épp a megfelelő időben – robbantanak amúgy tökéletesen fölöslegesen és értelmetlenül a titkosszolgálat főnökének nyaralója előtt, amit utóbb jótékonyan magára vállal az al-Kaida magyar változata, egy Magyarok Nyilai nevű szervezet, hogy ezáltal a politikai jobboldal képbe kerüljön, majd ugyancsak tökéletesen időzítve egy banki vagyonőr felhívja a bank elnökét, egyúttal egyik főrészvényesét, mellesleg a legújabb magyar nábobot, hogy elnök elvtárs, van itten egy feladat, azt most diktafonba mondanám, hogy valami A. (Almássy) érdekében a Fidesztől megkért S. (Stumpf), hogy rá kellene dolgoznunk az MDF-re és Dávid Ibolyára.

Jó, jó, mondja a magyar nábob, mert nem akar túlságosan előtérbe kerülni ebben a mesében, majd megbeszéljük személyesen Jánosom – mert szeret így közvetlenül beszélgetni az egyszerű emberekkel, hiszen egykor még ő is egyszerű ember volt. Aztán nem beszélik meg, viszont a hangfelvétel vágott változata eljut Dávid Ibolyához, aki rettentően megörül ennek, mivel biztos bukásra áll a párton belüli elnökválasztáson, és most íme, deus ex machina, valaki a győzelemre álló riválisát alaposan lejárató hangfelvételt juttatott el hozzá. Miközben Dávid Ibolya örül, megint valaki – für alle Fälle – beszél Almássy Kornéllal, aki ettől úgy halálra rémül, hogy feladja állásait és Dávid Ibolya támogatására szólítja fel még életben lévő, bár feltehetően már bujdosó híveit.

Nem mondhatnánk, hogy a magyar titkosszolgálat túl finom eszközökkel dolgozik, inkább azt kéne mondanunk, annyira kilóg a lóláb, hogy joggal gondolhatjuk, itt már inkább erődemonstrációról van szó: az a jó, ha látja az ország népe és a nem teljesen hülye része meg is érti, hogy amíg a hatalom nem akarja, addig nem lesz demokratikus választás meg más burzsoá huncutság. Az elnökasszony meg majd alkalmas helyen szépen kezet csókol a keresztapának.

Az nem vitás, hogy a végjáték elkezdődött, s bár most úgy tetszik, hogy a baloldal időt nyert, az államcsőd szorítása nem enyhült, következésképpen újabb és újabb fordulatok várhatók. Míg a jobboldal türelmesen és higgadtan követi a fejleményeket, amelyeket egyelőre továbbra sem tud befolyásolni, úgy tetszik, a balliberális koalíción belül elszabadult a pokol. Miközben a szocialisták egyre nyilvánvalóbban egy valóságos társadalmi káosz kirobbantásán ügyködnek (a 2006-os mintára), a liberálisok társadalmi támogatottságuk növeléséért küzdenek. Eközben az is kiderült, amit amúgy mindenki tudott, hogy az MDF-et valójában a Gyurcsány-klán által uralt titkosszolgálat felügyeli… Túl bonyolult a képlet, túl szerteágazóak az érdekek ahhoz, hogy ez a nehéz játszma sokáig tartson. Valaki a balliberális oldalon előbb-utóbb hibázni fog.