Lett légyen az korona, címer vagy turulmadár. Ez a népség tagadta ki ama gyászos napon közösségünkből a Trianonban elszakított, s azóta is megalázott honfitársainkat. Ez a népség lelkesedik Gyurcsányért, s az ő bálványuk Horváth Ágnes, a csecsemőgyilkos Herodesova, Magyar Bálint, családja szégyenére, a közoktatásügyi mészáros, Szilvássy, az ávéhás csemete, Gusztos, a kokain-pipa, Kóka, aki sovány vigasz, nemcsak az SZDSZ-t, hanem a neoliberalizmust is végképp lejáratta, meg a többi társadalomellenes zombi.

Pontosan fogalmazzunk. Boross Pétert nem mások, mint a nemzet ellenségei magasztalták. Amiről Lukács György esztétikai komisszár szállóigévé vált kijelentése jutott az eszembe. A Szabad Európa rádióban megdicsérte őt valamiért egy közismert antikommunista. Mire Lukács rögtön hápogni kezdett a rémülettől és önkritikát gyakorolt: „szörnyű bűnt követhettem el, ha az ellenség megdicsért”.

Efféle kétely Borossban föl sem merülhet, mert ő mindig az ellenség elismerésére vágyott. S a magyarság potenciális sírásóitól ezt meg is kapta többszörösen. Miféle halálos bűnökben leledzik ez a magát mindig bölcs, halk szavú, megfontolt középutasnak álcázó vendéglátó-ipari főcsővezető, ha ellenségeink ily nagyra taksálják, és távoztát körüljajgatják? Furcsa, hogy ezekről a bűnökről a nemzeti elkötelezettségűek nem ejtenek szót sem. Holott kész a leltár. Az ő regnálása idején (belügyér és miniszterelnök) virágzott föl az a rablóprivatizáció, amely tartósította a politikai hatalmát vesztett kommunisták rémuralmát.

Akkor indult meg a magyar mezőgazdasági termékeket fölvásárló szovjet piac kótyavetyéje. Akkor adtak szabad rablási lehetőséget a nemzetközi nagytőkének. Bagóért vesztettük el az élelmiszeripart, a mezőgazdaság életben tartóját.

Hagyták, hogy fölszámolják a külföldi befektetők a legjobb magyar iparágakat, kollaboráltak másfél millió munkahely megszüntetésében. És ostoba gazdaságpolitikájukkal a hazai vásárlópiacot is idegen kézre játszották. Kiszolgáltatták az országot az idegen érdekeknek. Elkezdődött az egészségügy, a közoktatás lerohasztása.

Bukása után sem ülepedett le Boross a babérjaira. Asszisztált az MDF szétveréséhez, kiirtva onnét az alapító atyákat. Közreműködésével cseppfolyósították a Fórum erkölcsi, politikai elveit, a nemzethűséget, az antikommunizmust. Fölmelegítették a kommunista módszereket, amikor a pártelnökségért folyó versengésből maffiamódszerekkel kiiktatták Almássy Kornélt, hogy útjában ne legyen az akkorra már egyértelműen árulóvá fonnyadt Dávid Ibolyának.

Még ahhoz is asszisztált, hogy a Fideszből bűntett gyanúja miatt kizárt képviselőt, aki elárvultan kóválygott az ország háza légterében, pártérdekből begyömöszöljék a frakcióba. Lelkén is szárad Demszky újabb regnálása, s Orbán Viktor extanácsadójaként tűrte, hogy Dávid gyalázza a Fidesz elnökét, s eljátssza ezzel a Debreczeni-virsli József pároskolbász szerepét. Fama est, vagyis beszélik: kínosan kerüli hajdanvolt cőgerájos katonabajtársait, tartva tőle, hogy pálfordulásáért kiutálják. Úgy legyen!