Az oktatás, a nevelés művészet és tudomány, amely úgy is mint pótolhatatlan értékfölhalmozás, már az Árpád-korban megkezdődött. Egyesítve a magyarok keletről hozott tapasztalataival, s a szerzetesek latin-keresztény pedagógiai tudományával. Amit tovább fejlesztett a reneszánsz, gazdagított a protestantizmus. Óriások: Apáczai, Comenius, Pázmány. Folyamatosan kialakulnak a nyugati színvonalú iskolaközpontok, Nagyszombat, Nagyenyed, Nyitra, Debrecen, Kolozsvár, Pápa, Sárospatak.

A református és katolikus iskolák versengése a tudás elsajátítására serkentett. A XVIII. században a piaristák forradalmasítják a természettudományos oktatást. A XIX. század második felében csúcsra járatják a magyar oktatási rendszert. (Mellesleg 2300 román kisiskola működik Erdélyben!) A Horthy-korszakban, Trianon minden átka ellenére szinten tarják, sőt korszerűsítik a közoktatást, Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint égisze alatt. Mégis, mit gondolnak? Amerikát miért magyar technikusok és mérnökök villamosították? Miért tanított és tanít ma is szerte a világon ezernyi magyar egyetemi tanár, kutató? Honnét a számarányunkhoz mérten sok Nobel-díjas? A világ zenekultúrájában számottevő szerepet játszó magyar zenei élet? Bartók, Dohnányi, Kodály, Lajtha és a többi? A kiegyezés évtizedeiben a nyugatihoz felnőtt képzőművészet, építészet? És a Nyugattal vetélkedő Bécs–Budapest–Prága szellemi háromszög? És az elképesztő olimpiai sikerek? 1936, 1948, 1952, 1956? Honnét?

Az idegen érdekek ügynökei ezt az ezer év alatt fölhalmozott szellemi és pedagógiai tőkét élik föl immáron hatvan esztendeje. És színre lép egy pökhendi nímand, hogy egy tollvonással a maradékát is megsemmisítse végleg e nemzeti kincsnek. Mert a liberálkommunizmus értéket teremteni nem tud. Csak ügyeskedve lenyúlni, pusztítani, rombolni, devianciával szétzúzni még magad körül is mindent.

A neoliberális elképzelések életveszélyesen korszerűtlenek. A XXI. század követelményeinek pontosan ellene cselekednek. Csökkentik a gyermekben a versenyszellemet, a szívósságot, az akaraterőt, az önfegyelmet, az ellenálló képességet, a rossz és a bornírtság elleni immunitást, a tárgyi tudást. Oktalanul szembeállítják egymással a készségfejlesztést és a tudás elsajátítását. Holott évezredes tapasztalatok és a legújabb kutatások kidolgozták a kettő közötti helyes arányokat. Miért lesznek rosszul a komcsi-liberálisok a Kodály-módszertől, ha készséget akarnak fejleszteni? Miért a természettudományos és műszaki oktatás elsilányítása? És a memoriter. Mert agytorna és szókincsgyarapítás? Mi a jó abban, hogy Magyar Bálint szétzúzná – fejlesztés helyett – az iskolarendszert, dogmatikusan megmerevítené az oktatás-nevelés élő, szerves folyamatát? Mire jó értelmi fogyatékossá, testi kriplivé rontania az ifjúságot? Tragédiánk, hogy efféle magyarbálintkodással országosan komolyan kell foglalkoznunk. Mert a közoktatás liberalizálása titkolt, potenciális népirtás, népellenes bűntett, tehát nürnbergi ítélőszékért kiált!