Vonatkozik ez a cigányokat sújtó diszkrimináció a közoktatásra, az egészségügyi szolgáltatásokra, a lakhatásra, és a foglalkoztatáshoz való hiányos hozzáférésre is. Az „ezt írja az újság” szerint. Mi is az a Nemzetközi Amnesztia Szervezet? „Azt írja az újság”, hogy az emberi jogok védelmére alakult Londonban, 1961-ben, és „kormányoktól, politikai pártoktól, ideológiáktól és gazdasági érdekeltségektől függetlenül – politikai, világnézeti, faji, ill. etnikai okokból bebörtönözöttek szabadon bocsátásáért lép fel. A halálbüntetés eltörlését és mindenfajta kínzás beszüntetését is követeli.” (Idézet a máskülönben pocsék Magyar Nagylexikonból). Ennek a szervezetnek különféle országokban működnek részlegei, amelyek nyilván tájékoztatják a londoni központot hazájuk viselt dolgairól.

Nem tudom, hogy Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában tevékenykedik-e efféle helyi iroda, de nem hallottam arról, hogy a volt utódállamokban élő magyarokat sújtó atrocitásokat, kínzásokat, bebörtönzéseket, közoktatásban elszenvedett hátrányos helyzetüket, elemi emberi jogaikat sújtó állami intézkedéseket az Amnesty International nehezményezte volna hathatósan és világra szólóan. Minálunk létezik ilyen szekció.

A Kossuth Rádió megkérdezte Álmosd Róbertet, a kihelyezett magyar iroda igazgatóját, az elnökhelyettest, honnét szerzi be lesújtó ismereteit a hazai cigány viszonyokról a londoni központ? A válasz: az újságokból. Vagyis „azt írja az újság”, mondta Amnesty International Lujza, jenőtlenítve.

Nomármost. Én nem ismerek olyan magyar újságot, amely politikai pártoktól, ideológiáktól, gazdasági érdekeltségektől, kormányoktól független lenne. Márpedig ha ez így van, a függetlennek manifesztált Amnesty International hogyan szerezhetett be ezekből az elkötelezett újságokból független információkat?

Válaszom: sehogy sem. Sőt. Abban is biztos vagyok, hogy a magyar sajtó egyik feléből tájékozódott csak az Amnesty International. A balfeléből. A kormánypárti feléből. Ami éles ellentétben áll a nemzetközi szervezet fennen hirdetett pártatlanságával. És a valósággal, az igazsággal szemben is. Ugyanis, ha tárgyilagosan akarja valaki megítélni a magyar cigányság helyzetét, a bűnöst ne a Magyar Gárdában keresse, mert az sem egészségügyi, sem oktatási, sem lakhatási, sem munkáltatói kérdésekben nem kompetens; azokban csak Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány- és a Bajnai-kormány, valamint az MSZP és az SZDSZ az.

Tehát ha Róbert bácsi meg a többi valakit el akar marasztalni a cigányság valóban szomorú helyzetéért, akkor az 1945 óta rémuralkodó kommunistákat, liberálisokat kell hogy megbélyegezze. Akiknek módjuk lett volna a cigányok sorsán javítani, de elmulasztották. És ezt az „újság is sokszor megírta”. Ha tehát az újságokból szedi ismereteit az Amnesty International, remélem, e sorokat is elolvassa, és tanul belőlük.