A magyar történelemben Rab Ráby és Martinovics a besúgó, Ocskay az áruló, Biberach az intrikus jelképe. Ármánykodás, áskálódás, cselszövés, besúgás, árulás cselekedetükben átfedheti egymást. A XX. századi diktatúrák különös előszeretettel alkalmazták a besúgórendszereket. Ám az, amit a bolsevizmus és leszármazottai produkáltak e téren, felülmúlhatatlan, világtörténelmi jelentőségű forradalmi újítás volt. Mondhatni, ez volt a baloldaliság, a kommunistaság egyetlen történelmi teljesítménye.

A besúgó manapság vagy háromperhármas, vagy ügynök fedőnéven említtetik. Kényszer hatására működött együtt az elnyomó hatalommal, ritkán önként. Más kategória a bűnüldözés besúgórendszere, ahol a piti bűnöző súlyos bűnözőket mószerol be, s ezért futni hagyják. A társadalomnak viszont így válik hasznos tagjává.

Megint más az a besúgó, akit beépítenek, mert ő a bőrét viszi vásárra. A háromperhármas tevékenység az árulás, a besúgás történetében klasszikus, mással össze nem téveszthető kommunista műfaj, csak baloldali, kommunista, szocialista táptalajon virágzik. Ezért a háromperhármast igazságosan elmarasztalni csak akkor lehet, hogyha azt az eszmerendszert, azt a szervezetet és annak működtetőit is elítéljük, akik létrehozták és működtették azt. Amiből egyenesen következik, hogy nem(csak) az ügynököket, a háromperhármasokat kell kipellengérezni, hanem azt a baloldali politikai mozgalmat, amely létrehozta őket. A baloldali diktatúrákat. Akkor is, ha puha diktatúrák. Mégpedig hetedíziglen. Vagyis a mai MSZP-t is. És mindenkit, aki ennek a besúgórendszernek a haszonélvezője volt és ma is az. Funkcionáló és nyugdíjas baloldali politikus, művész, tudós, egyetemi tanár, akadémikus, milliárdos. Hiszen a besúgó feláldozásából létrejött előnyökből részesültek, abból harácsolták, privatizálták össze vagyonukat, díjaikat, stallumjaikat.

Rettenetes kimondani, de a ma is funkcionáló akadémikusoktól, egyetemi tanároktól Lendvai Ildikóig, Horn Gyuláig, Medgyessyig, Gyurcsányig, az Európa Parlamentben szinekúrázó Kovács Magdáig mindenki a besúgó véréből lébecol. A baloldali médiasztárokról nem is beszélve. Zárójelben. Ha MSZMP-s, MSZP-s nem volt háromperhármas, az nem mentség, ugyanis a párttagnak kötelessége volt mindent jelenteni, szigorúbban, mint az ügynököknek. Ezért a párttag rosszabb, mint a háromperhármas.

Mondjuk ezt ki, ha már aljas játékot űznek a besúgólistákkal. Mi volt a kommunista hatalom aljasságának a lényege az ügynökszervezésben? A zsarolás és a sunyiságra kényszerítés. Kiket lehetett zsarolni? Olyan tisztességes embereket, akik egy normális polgári demokráciában soha nem lehettek volna zsarolhatók. Vigyázat! Nincs arra garancia, hogy a baloldal 1989 után nem zsarol! Nemcsak az anyagi javakat, az összeköttetéseket, a szellemi erőforrásokat, a stallumokat örökölték meg a pártállamtól, hanem az ügynöklistákat is, amit kényükre-kedvükre manipulálnak.

Kiket zsarolhattak meg? Most, a karrieristákat leszámítva, azokat főként, akik szembefordultak a hatalommal és elbuktak. Az ismertté vált nevek között vannak homoszexuálisok. Ördögi gonoszság kell ahhoz, hogy ezért valakit arra kényszeríthettek, hogy legjobb barátját, rokonát is beárulja.

A hősiesség, a halált megvető bátorság, a fizikai, lelki gyötrés elviselése nem kötelező emberi kritérium. Normális politikai rendszerben sosem derül ki az állampolgárról, hogy gyáva vagy bátor. A kommunista diktatúráknak és leszármazottainak, örököseinek a mérhetetlen aljassága éppen abban rejlik, hogy megnyomorította, megalázta a természetesen esendő embert és általa az egész társadalmat. Azért viseltetnek ádáz gyűlölettel a krisztusi tanokkal szemben, mert a kereszténység az esendő embert megmenti, a baloldali mozgalom pedig kihasználja, saját érdekében megalázza. És azért megbocsáthatatlan bűn az, amit az SZDSZ elkövetett, mert aljas módon a pártállami szereplőket és eszméiket visszahozta a hatalomba. És regnáltatja őket ma is az ország kárára.