A szánandó balliberális papagájok jóvoltából megnyertem a pezsgőt, de a vesztes itta meg, mert nem szeretem, még a száraz változatában sem. Ettől függetlenül azonban szórakoztatott, sőt olykor meg is nevettetett az a hadjárat, amit fakardokkal, papírcsákóban folytatott Orbán ellen a láthatóan maga alá zuhant kormányoldal. Még aznap este rögvest kommentálták az elhangzottakat Kálmán Olga Egyenes beszéd című kormánypropaganda-műsorában.

Szent-Iványi István, akinek a nagybátyja barátom volt, amíg élt, eleven illusztrációja a Fidesz-elnök ama kijelentésének, hogy a „reménytelenség emberei” uralkodnak és teszik tönkre az országot. Magába roskadt, jövőtlen, kiégett politikus, de még így leépülten is közhelyeket szajkózó liberális papagáj.

Nemkülönben az MSZP-s Török Zsolt. Mindannyian a fogatlan szájjal csontig lenyammogott vádat böfögték: Orbán Viktornak nincs programja és nem mond konkrétumokat. Azzal az aprósággal nem foglalkoztak, hogy a beszédben egy, az élet minden területére kiterjedő program körvonalazódott ki, amelynek lényege volt, hogy a kapitalizmust a nemzeti érdekek alá kell rendelni, ellenőrizni kell a bankokat, támogatni a magyar vállalkozókat, megerősíteni az államot a társadalom védelmében.

Természetesen a beszédkiforgatás már ezen az estén gerjedezett, mert a gölödin fej megpróbálta úgy beállítani Orbán ama kijelentését; Visszafoglaljuk területeinket, mintha az utódállamok ellen irányuló revíziós vágy lett volna. Ezúttal azonban Kálmán Olga képességei magaslatán azonnal beléfojtotta ezt az abszurd hülyeséget, megmentve nem Orbánt, hanem az ügyefogyott MSZP-st és pártját a buta csúsztatásokból fakadó blamától.

Kedvenc quadrigám, az Avar-Bolgár-Mészáros-Dési társaság néhány nap laufot kapott a megfontolt véleményalkotásra, ezért igényesebb lehetett volna. Ám addig köntörfalaztak, hogy belőlük is kibuktak a buta közhelyek: „nem adott programot”, „nem mutatott kiutat”, „nem jelölt meg konkrétumokat”. Mondjuk ki kerek perec: ötven percig tartó beszédben én még nem hallottam magyar politikustól ilyen gazdagon árnyalt programot, ilyen mindenre kiterjedő cselekvéstervet.

Azt is említsük meg, hogy e műfajnak nem föladata a részletező konkrétumok kifejtése. Efféle követelményt csak egy Avar-féle politikai béka brekeghet. Ez a balos műfajtévesztés persze nem zavarhatta a delikvenseket és gátlástalanul áriázták a beszédtől függetlenített bizony-bizony érdektelen, nem helytálló véleményeiket. Az is elképesztő, hogy ezek a diktatúrák szervilis kiszolgálásába belerozsdásodott, rákosista szellemű, Biszku- és Komócsin-féle propagandisták minduntalan a demokrácia mibenlétéről akarják kioktatni nemcsak Orbánt, hanem a nemzeti oldalt is. Ami röhögtető pimaszság, prepotencia. És persze ők sem bírták ki, hogy holmi revizionizmus vádjával ne illessék Orbánt. Kálmán Olga toronymagasan okosabb és rafináltabb, mint ezek a kiszuperált propaganda-automaták. És attól az abszurditástól sem maradtak mentesek, hogy a minden hatalomból kizárt ellenzéktől várják el azt, hogy az országot mentse meg attól a katasztrófától.

Csak arra vagyok kíváncsi, akad-e nemzeti oldalon lévő írástudó, aki fölismeri és ki is nyilatkoztatja eme Orbán-beszéd kiemelkedő erényeit? Persze nem úgy, ahogy azt tette Nádas Péter, aki az őszödi beszéd „zsenialitásáról” csordogált ájult lelkesedéssel.

Szalay Károly