Ellentétben a fanyalgókkal, én egyre növekvő ámulattal adózom a Kossuth téri tüntetőknek. Az ellenük lankadozó érzelmeket maga Gyurcsány személyesen gerjesztette, amikor valódi demokratához egyáltalán nem illően legyintett és kifejezte abbeli gyanúját, hogy majd megunják. Mert nem létezik a világon egy olyan igazi demokrácia (jobbára többpártrendszerű, polgári jelzőkkel illetve), amelyik miniszterelnöke, köztársasági elnöke, kancellárja ne figyelne oda az utcai tüntetésekre, ha azok valamiféle tudatos mondanivalót hirdetnek. Márpedig a Kossuth téri, immáron kitartó véleménynyilvánítás nagyon is tudatos, és egyértelmű mondanivalót fejez ki. Azt, hogy tűnjön el Gyurcsány, mert a köz- és magánerkölcsöknek az elemi alapjaival sem rendelkezik.

Ne fanyalogjatok tehát, kedveseim, amikor a Kossuth téri tüntetőkről beszéltek, vagy őket látjátok a televíziókon. Mert az ő demonstrációjuk egyedüli a világtörténelemben, ha tetszik nektek, ha nem. Népfölkelés az erkölcstelenség ellen. Ezért azután létjogosultságát elfanyalogni nem lehet. Mert a rendőrség, a tűzoltóság, a határőrség, az egészségügyben dolgozók, a pedagógusok demonstrációi már szakmai jellegűek, ami semmit sem von le értékükből, de merőben más társadalmi indulat kifejezései.

A Kossuth téri tüntetéssorozatnak hatalmas tanulságai, gondolom, gondterheltté ráncosítják az immorális szociálliberális koalíció vezérürüinek a homlokát. Ugyanis, amire számítottak, az nem jött be. Közhiedelem a magyar nép szalmaláng természete, hirtelen nekibuzdulása, s lekókadása. Nos, a Kossuth téri tüntetések – még ha holnap abbahagyják is – már cáfolják ezt a nem teljesen ok nélküli hiedelmet. A demonstráció sorozata már nem szalmaláng jellegű. Időbeliségéből arra következtethetünk, hogy a nemzeti, konzervatív, jobboldalon kialakult, kikristályosodott egy olyan gyémántmag, amely puszta létezésével állandó fenyegetettséget jelenthet a központosításra, pártállami diktatúra visszaszervezésére szakosodott kormányzat ellenében. A fanyalgók szerint ezek az utcai jelenségek a polgári demokráciát fenyegetik. Holott azt a „népi” demokráciát kérdőjelezik meg, amit most visszavágynak annak utolsó kedvezményezettjei, a volt KISZ-funkcionáriusok, a Gyurcsányok, a Kókák, a Szilvásyk.

Az utcai demonstrációk kényszerhelyzet következményei. A polgári demokrácia parlamentáris keretei nem teszik lehetővé azt, hogy a választópolgár beleavatkozhasson saját ügyei intézésébe, ha vagy rosszul szavazott, vagy átverte képviselője. Vissza nem hívhatja, nem korrigálhat parlamenten belül, ezért vonul ki az utcára.

Hangsúlyozni szeretném, a Kossuth téri tüntetők azért elégedetlenek a választásokon győztesekkel, mert bebizonyosult, hogy erkölcstelenek és csalárd módon jutottak hatalomhoz. Akik emiatt fanyalognak, elmulasztották a lehetőséget, hogy megfelelő pillanatban fölháborodjanak Gyurcsányon és politikai brávóin.

A magát baloldalnak tituláló, valóban szélsőséges, liberális és baloldali koalíció ürügy-politizálást folytat. Ürügy nekik az Árpád-sávos zászló arra, hogy eltereljék a figyelmet arról a lényegről, amit a Kossuth tér tömegei hangoztatnak. Mint ahogyan ürügy volt a tévészékház ostroma is arra, hogy mellébeszélhessenek. Az egyikben nem volt igazuk, ha kifogásolnak, a másikban igen, ha gyújtogatásokra gondolnak. De még az „autó-dafék” sem egyértelműek, ha ugyanis az általuk annyira imádott Nyugat és például Franciaország utcai zavargásaira célozhatok, hol van ezektől a tévé ostroma, és hol van a demokrácia megrendülése attól a veszélytől, amit rá a Gyurcsány-féle központosítás jelent az élet minden területén?

Lapított és nem fanyalgott a baloldali médiaguru, publicista, művész, filozófus, amikor nyilvánosságra került a kormány és tagjainak megannyi gyanús üzelme, önleleplező nyilatkozata. És amikor Sipos József MSZP-s képviselő – elhiszem, hogy – szándéka ellenére nyilvánosságra kerültek az újabb ostoba és önleleplező nyilatkozatok, nem a bűnösöket zárta ki a párt, hanem azt, aki akaratlanul az ország érdekében cselekedett. És az is könyörtelen önleleplezés, hogy az MSZP átalakulásának célja: egy valódi baloldali, szociális érzelmű néppárt megszervezése. Vagyis beismerő vallomás: ez a párt, amely szociáldemokratának mondja magát, nem az a párt, aminek látszani szeretne. Talán emiatt kellene méltatlankodniok azoknak a baloldaliaknak, akik most a Kossuth téri tüntetőket fanyalogják körül.