Mondhatja nekem erre valaki: Hé, te kis rosszhiszemű balkáni ürülék! Hátrébb az agyarakkal! Mert nekik semmi közük a magyarokhoz. Legföljebb „szarból jött magyarok” ők, ahogyan a fentebb fölsoroltak egyike nevezett bennünket versében. – Csakhogy barátaim – vetem ellent –, az ám a baj, hogy a magyar nép elfogadta ezeket, ők a média-meghatározók, ők az iránymutatók, eltartjuk, saját nyakunkba ültetjük őket, sőt boldog vigyorral, vigyázva, hogy meg ne sértsük liliomos másságos lelküket, önként odatartjuk a fejünket is, ugyan tojjanak már rá kicsit.

Negyvenöt évig mentségünk lehetett, hogy a szörnyű vörös horda leigáz bennünket, de most már nincs mentség, most már mi vagyunk magunk sorsának „eltoszói”.

De ne szűkítsük a kört. Nézzünk körül népnemzeti háztájainkon is, a jobboldalon, a konzervatív környéken, a rendszerváltó nemzeti párt, az MDF köreiben is. Emberek! Emlékeztek még a lakiteleki sátorra? És a Dávidék által likvidált alapító atyákra, az eredeti MDF-eszmékre? Tavalyi hó! Lépésről lépésre, fokról fokra csempészik vissza jelenünkbe a múlt sunyi, bolsevista politikáját. A Rákosi-féle szalámiszeletelő taktikát, amely Csurka kizárása óta működik.

A szalámiszeletelés következménye volt a Pusztai Erzsébeték előidézte pártszakadás is, és elképesztő módon az MDF eme része megalkudott az ötvenhat leverésében részt vevő Horn Gyula nevű közismert pufajkással. S az ellenség anyagi támogatásával maradt benn a parlamentben. Sőt, frakciót is alakíthattak. Akkora párt, amekkora a frakció. Az összes, MDF-et belülről bomlasztó ügyködés a liberálisok iránti szolidaritásból eredt, azért, hogy kedvükbe járjanak ellenségeiknek.

Ez a béna lelki motívum ma is jellemzi az ellenzék egy részét. Aztán összeszűrték a levet Kupával (sötétben nem találkoznék vele), aki megvezette őket. Alkalmi pártalakítási akciója a jobboldal megbuktatását célozta meg. „Hála” az MDF-eseknek, sikerrel. Majd következett a Szépkorúak Társasága Schmuck Andorral az élen.

Schmuck okosabb, mint az egész MSZP és SZDSZ együttvéve. Le is nézi őket, de ha választani kellene, őket választaná. Amikor Dávid Ibolyáék a ki tudja hányadik bolsevista taktikai fogáshoz folyamodtak – belső ellenzékük, nevezetesen az ellenelnökjelölt Almássy hidegre tételével –, ezt már Schmuck kényes gyomra sem tudta elviselni, és visszahívta emberét az MDF-frakcióból. Mivel Almássyt is kiebrudalták onnét meggondolatlanul, frakció nélkül maradtak. És ki mentette meg nagy hirtelen az MDF-et? Egy Fideszből kizárt, bűnügyi kivizsgálás alá került képviselő. S ez az MDF alányúlt Demszkynek is, romlásba döntve a fővárost: Dávid támogatja Gyurcsány nyugdíjellenes akcióit egyedül! Ezután már csak Oszama bin Laden következhet, mint elnökhelyettes Dávid Ibolya balján. S Gyurcsányék őt is lenyelik, mint szövetségest, akit majd véd a mentelmi jog.

Lehet persze, hogy Oszamával csak nyerhet a magyar parlament, ahogy ezeket itt elnézem.