Ezúttal nem szellemi értékeinkről, testi örömet okozó termékeinkről szólok, hanem egyfajta negatív hungarikumról, amely sehol másutt a világon nem található; nincs francia vagy orosz megfelelője, s szellemi értéknek mondható, valamint örömet okozó tulajdonsága nem létezik. Amiből logikusan következik, hogy sem Ausztrália, sem Olaszország, de még Szlovákia sem pereskedik érte. Nem óhajtja, hogy a pármai vagy a prágai sonka, a pizza, a makaróni, netán a szerb vinjak imázsát vele rombolja.

Ez a másutt nem létező specialitás például az Élet és Irodalom nevű pánikgyár és sztahanovista telepmestere, Kovács Zoltán, segédművezetője Megyesi és Váncsa, félkészáru-beszállítója Tamás Gáspár Miklós, de mindenekelőtt György Péter, aki elirigyelve TGM filozófia-igazgató titulusát, magát esztétának becézi előszeretettel.

Mi ezekben a káderekben a hungarikum, a specialitás? Mi az, ami sehol másutt a világon nem létezik? Megmondom. Saját népük, nemzetük, hazájuk mérhetetlen gyűlölete. Durván általánosítgatnak, hogy minél rosszabb színben tüntessék föl otthont és életet adó hazájukat. Ennek érdekében egyfolytában pánikot keltenek, fasizmussal, rasszizmussal riogatják a békés polgárokat. Uszítanak is, abban reménykedve, hogy a gyűlölködés, a fölfordulás nekik kedvez majd. Ürügyet keresnek a demokratikus jogok megnyirbálására, ahogyan azt 1956-ban tették bolseviki elődei.

Hiú reményben leledzetek, olvasóim, ha azt hiszitek, hogy ők nem magyarok. Éppen az bennük a speciális hungarikum, hogy „Hinaus mit Uns” emberek, megélhetési magyargyűlölő magyarok. Beteg lelkek, képzelgők, kóros nagyotmondók, úgy szószátyárlanak a rasszizmus ellen, hogy a nácizmus és a kommunizmus módszereit gyakorolják. Eljárásuk lényege az otromba általánosítás, rágalmazás, tendenciózus gyanúsítgatás. Sokadszor idézve Karinthyt, aki ígyen tapintott rá a rasszizmus abszurd ellentmondására: „Antiszemitizmus. A zsidók csalnak – üldözzük a zsidókat! Ostobák! Üldözzétek a csalást, – s ha igazatok van, annál rosszabb a zsidókra!”

Vagyis a hungarofób megélhetési antirasszista a buszbéli szurkálás ürügyén azonnal szembefordította egymással a magyart és a cigányt. Vagyis rasszista uszítást művelt az antiszemitizmus ügyében. Teljesen mindegy, hogy ki szúrt és kit szúrtak, a részleteiben nem is ismert esemény eme liberális úrfiknak kapóra jött a gyűlöletkeltéshez.

A dolgot leegyszerűsítették magyarra és cigányra. Holott Karinthy azt is megírta, hogy két ember között sokkal nagyobb a különbség, mint két fajta vagy nemzet között. (Érdekes ám, hogy a moszkovita Rákosi tiltotta be Karinthy műveinek újra kiadását, a szocialista Kádár cenzúráztatta, a mai baloldal pedig negligálja!)

Fogadjuk el, hogy az ÉS mint utódpárti csimbók küzd a politikai ellenfél, a konzervativizmus ellen. De mi indokolja a magyarság, a kereszténység elleni gyűlöletét? Netán a manifeszt magyarellenesség azonos a baloldali pártok eszméivel? A baloldaliság ismérve a nemzetgyűlölet? Vagy netán pánikgyári és katasztrófatelepi ügyködők és mind pszichiátriai gondozásra szorulnak?

Ezt sugallja frontemberük, György Péter legutóbbi megnyilatkozása. (ÉS, 21. sz.) Írása tele van kóros ömlengéssel, zavaros önellentmondással. Elvakultságában még a nála tehetségesebb baloldali médiatársait is megtámadja, fölháborodik azon, hogy az új tények ismeretében tárgyilagos hangot ütöttek meg, vagy korrigáltak. Tamás Gáspár Miklóst pedig azért rótta meg, mert harmadnap önkritikát gyakorolt. Azt írja: „Szívesen megvédem TGM-et, TGM-től. Amit a filozófus a Moszkva téren mondott, az fontos volt és igaz.” Emlékszünk mi még arra, hogy közös elődjük, Lukács György, „láncos kutyának” becézte Titót filozófiai műben! Ez György Péter szellemi értékrendje. Azaz a hazugozás és gyűlöletkeltés TGM-jét akarja megvédeni az igazmondás és tévedés-belátás TGM-jétől.

Vagyis a hazudozás és uszítás esztétája György Péter. Csak azt nem tudom, hogy ki védi meg a magyar ifjúságot az egyetemen tanító gyűlöletprófétától, György Pétertől?