Te magasságos jóisten! Hát mit csináltak ezek immáron a harmadik ciklusban, ha nem mindezeket? Eddig azt hittem, hogy Kókajankó meg a Bajnai meg a többi éjjel-nappal ezen fáradozott immáron tizenvalahány esztendeje, s most, hogy összezsugorodtak, gyönnek elő nekem ezzel.

Iszonyatos a helyzetünk. Azt hihettük, hogy már túl vagyunk a táv felén, s most kiderül, hogy jószerint el sem kezdtük a „fölzárkózást”. És csak most fog neki Gyurcsány? Önmagának és programjának ellentmondva karcsúsítás helyett hizlalja a kormánytestet, növeli a bürokráciát és további gazdasági bűnözőket szabadít rá a csontig lekopasztott országra.

No, de kinek a sara ez? Ki a ludas ezért? Kit kell megbüntetni, börtönbe vágni, karóba húzni? Őrülten kétségbeejtő helyzetben vagyunk, szinte kilátástalan a jövőnk, csak abban reménykedhetünk, hogy ez a mindenre alkalmatlan baloldali vezetés haláltáncát járja. Az SZDSZ is bedobta a törölközőt, már csak annyi ereje maradt, hogy meghosszabbítja Gyurcsány szánalmas agóniáját.

Hosszú ideje köztudott mindenki előtt, hogy egy hozzá nem értő, tehetségtelen, hazudozó, csaló, tolvaj politikai vezetés uralja az országot. Azt hittük eddig, hogy csak az MSZP hazudott és csalt, most kiderült, hogy az SZDSZ is beszennyezte magát az elnökválasztáson. No, de ki a felelős azért, ami itt történik? Kinek a sara? Minden bizonnyal először Gyurcsányé, Kókáé és közvetlen munkatársaié. Másodszor a parlamenti frakcióiké.

Hiszen lehetetlen nem látniok, hogy sorra szavaznak meg mindenféle ostobaságot és aljasságot. Harmadjára a két párttagságé. Aki föllázad, azonnal kiebrudalják maguk közül. Lásd az SZDSZ-csalást leleplező liberális polgármester sorsát. De legalább annyira sáros a baloldali média. A baloldali értelmiség. Azok az írók, akik lelkendeztek Gyurcsány őszödi beszédéért és nem azt mondták, hogy apuskám, menj a jó büdös francba, mert lejárattad a baloldaliságot, amiben mi igenis hiszünk. És az irodalomtörténész, aki a D–209-es ügynök nyakába ugrott és lesmárolta, mert Széchenyi-díjat kapott tőle. És a Heti Hetes filkói, akik tapsikoltak minden örökségnek, amit a koalíció elkövetett, és Friderikusz, aki elájult a gyönyörtől, hogy nyaldoshatta alázattal Gyurcsány lelki alfelét. Amitől semmivel sem büdösebb a testi alfele. És Vágó István, az egyeurós és húszcentimes gúnyolódó. Talán már neki is leesett a félpennys, hogy miről szavazott a nép a március 9-i választásokon, akárcsak a nyakkendőt adóztató (micsoda ötlet!) Gyurcsánynak, hogy 9 után nem biztos, hogy 10 jön. Az SZDSZ grémiuma elfogadta, hogy egy pajácoid fajankó kókálkodjon a nyakukra, földig rombolva mindent, ami érték, és besegítsen a szocialistáknak az ország fölperzselésébe. Még azt a szívességet is megtették ennek a csőd-maskara-bandának, hogy antiszemitáznak, fasisztáznak, rasszistáznak, csak azért, hogy a zsidóság keserves múltját tartsák e csirkefogók elé álcául, megalázva ezzel a soa szellemét is. E cinikus politikai bűnszövetkezetnek falazott a baloldali média és értelmiség. Ahelyett, hogy figyelmeztettek volna: Nemcsak az ország rokkan bele, ami ugyan minket se, titeket se érdekel, hanem párjaitok, ti is, és mi is.