Őrült beszéd, de van benne rendszer, ha magyarra fordítom. Ám ha rámjön a fordíthatnék, tehetem azt hollandból vagy hottentottából is. De magyarról magyarra? Azt nem. Joggal kérdezhetik ezután, kitől idézgetek én itten? Megmondom.

Kulcsár Szabó Ernőtől, a Magyar irodalom története 1945-től 1990-ig című interszubjektív létértelmezéséből, amely kétszer is megjelent, 1993-ban és 1994-ben, az önök adójából! És ha azt firtatják, ki a fészkes fene ez a KuSzE? Azt is megmondom. Rendkívül fontos személyiség, nem tudománya, hanem elfoglalt pozíciói miatt. Akadémikus, „egyetemi tanszékek vezetője, tanítványai révén számos műhelyre van befolyása, ösztöndíj és pályázatpénzosztó helyek kulcsfigurája” – írja róla Bundula István a Magyar Narancsban. Egyszóval KuSzE élet és halál ura irodalmunkban.

Jellegzetesen szoclib szellemi nyomoronc. Azt is kérdezhetik: mi a fenének írok erről a tizenöt évvel ezelőtt publikált „kuszaféle” konvertálhatatlan dezinficiálódásról? Mert most jelent meg végre egy megsemmisítő kritika Bezeczky Gábor tollából, 155 oldalon: Irodalomtörténet a senki földjén címmel. Marólúgos leleplezése Kusza nagyzolásának. Ám az árulkodik, hogy nem itthon, hanem a Szlovákiának csúfolt felvidéken, Pozsonyban, a magyar királyok és a magyar országgyűlések városában látott napvilágot. Még ez a vakmarő Bezeczky is csak a Duna túlpartjától merte öltögetni a nyelvét Gergényi legjobb tanyítványára. Bundula megírja, miért „a szűkebb szakmából nemigen akaródzik senkinek megnyilatkozni Bezeczky könyvéről, és van aki nem is tagadja, hogy kenyérféltésből hallgat.”

Vagyis Kulcsár Szabó E. terrorizálja kollégáit, amúgy kommunista-liberális módra? Az is kiderül részben Bezeczky, részben az e könyvről írott Bundula-méltatásból is, hogy Kulcsár Szabó Ernő akadémikus-egyetemi tanár nemcsak szakmailag nulla, hanem emberileg is szörnyeteg. „Kulturálatlan vitatkozó”, mert „nem partnerei érveit cáfolja, hanem azt, amit ő annak gondol.” Klasszikus lenini módszer. Azokat pedig, akik önállóan mertek vélekedni, egyszerűen „leparasztozta (…) őskövületnek bélyegezte”.

Tovább idézve Bundula kritikáját, s általa Bezeczky véleményét is: „működését arrogáns és felsőbbségi tudat jellemzi” vagyis önimádó, beképzelt disznóhólyag. Állításai sokszor „homályosak, sőt zavaros és ellentmondásos premisszákra épülnek.” Az igazi nagy és elképesztő durranás persze az, hogy Bezeczky bebizonyítja: a „Kulcsár Szabó-i okfejtés néhány tétele félrefordításon alapul.”

Vagyis az ájultan Nyugat-sznob nem tudja jól a nyugati nyelveket. Tehát értékrendje, „kánonja” tévedésekből ered. Amit vagy kritikátlanul átvesz a szakma rosszabbik része, vagy ellenhülyeségekkel, hamis értékrenddel próbál korrigálni.

Az őszödi böszme tovább él irodalmárokban.