Természetesen korszerűsített alakzatban. Okkal félünk örülni. Most azonban végre totális fordulat reménye kecsegtet több okból.

Mindenekelőtt az SZDSZ bukása. Csak a liberális funkcionárius John Emese képzelgi balgán: „Már most nagy közakarat érezhető arra vonatkozóan, hogy az SZDSZ talpra álljon”. Mire vonatkozóan az elaggott politikai hiéna, Eörsi Mátyás beismerte: „a választók szerint az SZDSZ létének nincs értelme”. Bauer Tamás vagy Gerő András az ATV-ben (nem tudom már, melyik) azt kérdezte: mi az oka annak, hogy a liberális párt csak nálunk bukott meg Európában? Lendvai Ildikó hosszú pályafutásának első igaz szava lehet erre: „a magyar baloldal nem tudott helyesen megfelelni a társadalom által feltett kérdésekre.”

Tehát az SZDSZ. A nyilas pártok óta nem volt történelmünkben még egy olyan kártékony politikai erő mint ez. Az ostobaságig fölfokozott prepotencia, pökhendi arrogancia, öntelt magabiztosság, gőgös felsőbbrendűségi tudathabzás. Lényege a magyargyűlölő deviancia. Az emberi jogok védelme csak ürügy magyarellenességük kiélésére. Provokálnak cigánykérdéssel, a homoszexuálisokkal, a drogfogyasztás legalizálásával, de legfőképpen a nemzeti jelképek üldözésével, a nemzeti önbecsülés megalázásával, a közegészségügy, a közoktatás tönkretételével. Rögeszmés dogmatizmusuk röhejes volna, ha nem a mi vérünkre menne a játék. Miközben ránk dől az ország, ők a turulra vadásznak. Akad-e román liberális, aki Romulus és Rémus farkasát cikizné? Összetévesztik a leventeköszöntést (Szebb jövőt!) a nyilas üdvözléssel (Kitartás! Éljen Szálasi!), és emiatt hajszát indítanak. Örüljünk tehát, hogy ez a politikai torzszülött végóráit éli.

A posztkommunisták pedig tolószékbe gyöngülnek. Ennél is fontosabb azonban, hogy végre a magyar nép éledezik, kezdi sejteni, mi is az az MSZP és az SZDSZ.

Márai Sándor megírta a nyolcvanas években, hogy a mai liberálisok maoisták voltak, és a Kádár-rezsim fizetett ellenzéke. És Aczél domesztikálta őket zseniálisan. Kodolányi János tudta már hetven évvel ezelőtt, ma pedig egyre több nyugati politológus ismeri föl: nácizmus és kommunizmus: egypetéjű ikrek. Hazai összenövésükön ezért nincs mit csodálkoznunk. Nagy hibát követnénk el azonban, ha patópálizmus venne erőt rajtunk. Csőre töltött gyanakvással és figyelemmel kell kísérnünk az eseményeket. És minden erőnkkel felerősíteni a magyarság térnyerését. Az élet minden területén. Az még csak beváltatlan ígéret, hogy a magyarság abszolút túlsúlyba kerülhet a parlamentben.

A sunyi baloldal máris a nemzeti erők, a jobboldal szétcincálásán ügyködik. Be ne ugorjatok a rágalomhadjáratnak! A Fidesz várható kétharmados többsége és a Jobbik mint ellenzéke – az elkopott baloldal helyett – örömmel tölthet el. Soha rosszabb magyar parlamentet!