Ha már felmerült a ki győzött kérdése, akkor hadd válaszoljon erre a túlsó oldalhoz közeli, vagy legalábbis viszonylag független két politológus, Kiszelly és Somogyi. Mindkettő igyekezett kedvező színben feltüntetni Gyurcsányt, míg Orbánt paternalistának minősítette, de eléggé egyértelműen leszögezték, Orbán jobb volt, győzött.

De ez nem érdekes, mert mi azt előre megmondtuk, hogy Orbán jobb lesz, ezt csak a hülye nem látta előre. Felmerül azonban az a kérdés, ha ezt minden okos ember előre látta, minek erőszakolta Gyurcsány ezt a megmérettetést? Gondolom, egyfelől előfutamnak szánta a közeledő kampányhoz, másfelől abban bízott, mivel a média túlnyomó részben balliberális kézben van, majd az „korrigál”, vagyis pontozással őt hozza ki győztesnek. És ez a manipulálás azonnal meg is kezdődött.

Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Gyurcsány izgult, mint egy készületlen kisdiák. Izzadt a tenyere, szorongott a hangja és a komoly(kodó) bohóc pózában tetszelgett. Orbán viszont a szokott módján könnyed volt, magabiztos, felkészült, olyan „antropológiai” személyiségi előnyökkel rendelkezik, amihez fogható kevés akad a magyar politikai életben, s az is csak a nemzeti oldalon. Ezt sem én találtam ki, hanem a másik oldal sajtója ismerte el. Gyurcsány számháborút, Orbán építő jellegű beszélgetést akart. A mai miniszterelnök erőltette ezt, a holnapi elfogadta. Csak kettőt említek: a „fészekrakó” programot. Gyurcsány globálisan simfelte a polgári kormány eredményeit, cáfolta a 270 ezret és 40 ezret ismert be, Orbán viszont arra kényszerítette, hogy mondja meg végre, a szocialisták által bevezetett fészekrakás támogatás szerződésben realizálódott számát. Ötezer, de év végére 10 ezer lesz, válaszolta Gyurcsány ellilult fejjel, és majd megpukkadt a méregtől. Tanácsadóira lehetett dühös, hogy mi a fenének kellett ebbe a csőbe saját magát behúzni. Ez volt az a pillanat, amikor a vita gyakorlatilag eldőlt, ezután Gyurcsány minden állítása hiteltelenné vált. A nyugdíjakkal is pórul járt, mert Orbán Göncz Kinga minisztériumának adataival bizonyított. Amit Gyurcsány kénytelen volt tudomásul venni. A legnagyobb öngólt azonban akkor lőtte, amikor a vita után telefonált be az ATV-be, hogy mégsem úgy van, ahogyan ellenfele, vitapartnere állította. Ezt az eljárást a köznyelv lépcsőházi gondolatnak titulálja. Amiből azért az is kiderül, hogy Gyurcsány sem szakmai, sem felkészült nem volt. Mit akar a csaló utómagyarázkodás? Arról nem szólva, hogy Harrach Péter az InfoRádióban Orbán javára tisztázta a dolgot.

Szögezzük le, Gyurcsány nem volt rossz. Buta az, aki legyőzött ellenfelét lesimfeli, mert ezzel győzelme értékét minősíti le. Ő azonban a jelen és a jövő helyett egyfolytában a múltra pislogott, ami semmilyen formában sem lehet érv, hiszen azért kerültek (a választók ostobasága miatt) ismét hatalomra, hogy a múlt állítólagos hibáit korrigálják. Sem választási ígéreteiket nem teljesítették, sem a múlt hibáit nem korrigálták. Sőt, a múlt eredményeit minden vonalon felszámolták.

Miért nyert Orbán? Mindenekelőtt azért, mert végig ő volt a kezdeményező. Gyurcsány egyfolytában hátrált, magyarázkodott, mentegetőzött és visszafelé vádaskodott. Orbán három javaslatát, amely egyértelműen a társadalom érdekeit szolgálta volna, megint lépcsőházi tempóban, másnap reggel a rádióban vetette el. Amit persze szemtől szemben Orbánnak kellett volna mondania és neki indokolnia meg az elvetés okát. De hát azt mégsem mondhatja ki, hogy kérem, mi szocialisták a szupernagytőke érdekeit képviseljük. Ezért nem a legalsó adózó szintet csökkentjük, hanem az áfát, ezért adjuk el a repülőteret működtető céget, s ezért nem vonjuk ki az iskolák és egészségügyi intézmények gázhasználatának a díját a nem kedvezményezettek köréből. Fagyjon meg az a gyerek, és álljon fejre az a gyógyításügy, ha még eddig nem. Ugyanis a nemzetközi tőkének csak hülyegyereke, az MSZP-nek pedig hülye szavazóra van szüksége, egészséges magyarra viszont a legkevésbé.