Amit csak helyeselhetünk hazafias szemszögből. Csak eszébe ne jusson friss, fiatal fiúhúsba harapni e csodafogsorral szerelmi slusszpánikjában, mert protkó ide, protkó oda, elég nekünk a liberális habverés rasszizmusunkról, antiszemitizmusunkról. Nehogy már kannibalizmus gyanújába is keveredjünk, szűz lányok vérében lubickolásról, meg erdélyi drakulákról nem is szólva.

Hadifogolytábort, Recsket, gulágot megjárt ismerőseim visszaemlékeznek szelíd, kék alkonyokon a Baross sörözőben ücsörögve, hogy hajdan-régen éhezve eme „megőrzőhelyeken” korgó gyomruk hangját elnyomandó részletesen ecsetelték otthoni vacsora- meg ebédfogásaikat. Miközben társadalmunk manapság lassan-lassan a kényszerű diéta, gasztronómiai önmegtartóztatás módjait gyakorolgatja a balliberális reform szellemében, magával ragadó médiánk a sütés, főzés, ételkészítés rafinált és költséges fortélyaival etet bennünket szakadatlanul. Doszt. Bis gromoboj.

Még a dugig jóllakott ember szájában is összefut a nyál a serpenyőben sercegő, csodálatosan szép húsok, villogóan színes zöldségek bugyborékoló sütögetését látva. Az éhezők pedig hadd álmodozzanak ráksalátáról kapros körtével, konyakos gyöngytyúklevesről apró fánkocskákkal, narancspaprikásról juhtúrós lángoson tálalva, szarvasbélszínről minimum fővadász módon elkészítve, mert az afféle pórias, közönséges s megunt újházi tyúklevesről vagy brassói aprópecsenyéről, netán hortobágyi palacsintáról unheimlich volna cili-celebeszéknek a vacsoracsatározásokon rongyot rázni.

Maga az őrület, hogy egy egész tévéstáb forgat és nyüzsög, lihegve követi nyomon a föltűnési viszketegségben szenvedő, mesterségesen előállított médiahírességeket, amint piacokon turkálnak finnyáskodva és fontoskodva a csudálatos szépségű zöldségek és gyümölcsök, pirosló húsok és sajt meg más tejtermékek között. Az meg aztán mindennek a teteje, hogy az önmagukkal eltelt vacsoravendégek a sültek után sületlenségeket böfögnek jóllakottan.

De ha csak ennyi lenne a baj! Az egész produkciózásban az a rémületes, hogy ezek az úgynevezett vacsoracsaták szervülnek a kormányszolga média agyzsibbasztó propagandahadjáratába. Vagyis nemcsak ízléstelenek a mai viszonyok miatt, hanem károsak is, hülyítenek, etetnek, elterelik a figyelmet a lényegről. Némiképp persze különböznek az úgynevezett celebek argentin őserdőbéli féreg-, kukac-, hernyó- és egyéb öklendeztető-gusztustalanságok zabálásaitól.

Egyfelől, aki képes csótányt falni, az gyilkolni is képes. Másfelől, ismerjük be, hasznos élelmezési tanácsokat ad a közeli magyar jövőnkre ez az elmekórtani esetek közé sorolandó sorozat. Bár ezért fölösleges Argentínáig szaladni. A minap reggel a Baross téren láttam egy vacsoracsatát.

Két hajléktalan civakodott a kukából előkanalazott ételmaradékon. Ez is volt olyan émelyítő látvány, mint a celebek féregzabálása. Nagy tévédurranás lenne: nobilitások marakodnának egymással a Rákóczi úti kukák körül. Ciános Kuncze cibálná egyeurós Vágó Istvánt, narkós Gusztos Péter a kirekesztő Andassew Ivánt, bajszos Bokros Dávid Ibolyát, keresve a szemétben a nem létező halat a nem létező tortán, hazudós Gyurcsány módra.

Szalay Károly