Szerencsétlennek tartom a „világ legerősebb emberének” a megszólalását. Már csak azért is, mert évek óta idióta liberálisok gagyi műsoraiban lép föl, igaz, ő rokonszenvesen, de a versenypályán sohasem látom, sajnos. Akik olvassák rendszeresen immáron tizenkét esztendeje a Szókimondó sorozatot, tudják, hogy nem ismerek pardont nemzeti ügyben. A megbocsátó keresztény, ami az emberség szinonimája, nem ütközik bennem a nemzeti érzéssel, s ha valaki négy éven keresztül kanosszát jár, megszenvedett, s voltaképpen emberi-szakmai lényegében semmisült meg; ha most mégis megfelel a követelményeknek, lehetőséget kell adni neki az utolsó bizonyításra. És nem ócsárolni. Négy évvel ezelőtt kellett volna leszögezni, hogy soha többet magyar mezben nem szerepelhet. De utólag? Máskülönben igaza van a nemzetközi jogásznak is, a legerősebb embernek is, hogy okunk van félteni a nemzet jó hírnevét, becsületét. Körülbelül a XIX. század vége óta szervezett, lejárató hadjárat folyik ellenünk.

Elsősorban a románok, a csehek, a szlovákok részéről, akik magától értetődően szét akarták szabdaltatni a maguk javára Magyarországot. De az, hogy sikerült nekik, a mi hibánk is. Öntelt vakságunk következménye. Az a szörnyű nemzeti fogyatékosságunk, hogy nincs veszélyérzetünk.

Semmit sem teszünk a belső ellenség, a belülről rágó féreg ellen. Nem tudom, tiltakozott-e a világ legerősebb embere vagy az alkotmányjogász akkor, amikor Göncz Árpád, úgy is mint köztársasági elnök, dehonesztáló kijelentéseket tett Itáliában hazánkról? Vagy amikor az Aczél György által Berlinbe menekített liberálisok folytatnak rágalomhadjáratot ellenünk? Amikor egy neve és életműve sincs állítólagos festő és költőnő kijelenti, hogy egymillió magyar potenciális cigánygyilkos? A diszkoszvető esetében fütyültek a törvényre és erkölcsi aggályokra hivatkoztak, most meg be akarják tartani a törvényt, amely csak arra jó, hogy hozzászoktassa a társadalom jelentős részét a munka nélkül kapható segélyekhez? Hát normális ország ez, ahol ilyen oktondik a hangadók? És tiltakoztak-e fent nevezettek Gyurcsány fiának a kivételezettsége miatt? És jó hírünket kelti-e az, ami Veres János pénzügyminiszter körül csordogál, mint a kloákalé?

Egyszerűen elképesztő az, amit a Hír tévé munkatársainak a lejáratásáról közölt a média. A sunyi „kokainozás” tökéletesen kimeríti a legsötétebb náci és bolsevista akciók mibenlétét a sajtószabadság ellen. Százszor rosszabb fényt vet ez az országra, mint a diszkoszvető visszatérése. Mert a sportoló botlása egyéni és magánbűn, a vezető politikusok visszaélései pedig egy uralkodó kormány, két uralkodó párt (mert az SZDSZ ma is uralkodik!) szervezett bűnszövetkezetben elkövetett gaztettei. Még jó, hogy a mérgezett hegyű esernyőt mint igazságosztó eszközt nem vezette be Szilvásy meg a többi.

Horribile dictu, még arra is hajlandó volnék, hogy elgondolkodjak azon, valóban vissza kellett volna-e vonulnia Fazekasnak athéni buktája után? Csakhogy azt egyedül nem csinálhatta, tiszta ügy volna, ha vele bukik az összes sportvezető, de a csupa csalás-visszaélés miniszterelnök, miniszterei, kormánya, pártja és cugehőrjük is.

Szalay Károly