Ekkorra jelent meg a műtősfiú a kulccsal, akire a műtősnő rátörte az ajtót, mivel mélyen aludt. Először ordítani kezdtem vele, mert hibásan azt feltételeztem róla, hogy ivott, de hamar abbahagytam, mert kiderült, hogy nem, viszont a harmadik 24 órás szolgálatát kezdte meg egymásután, mivel nincs elég műtősfiú. Egyszerűen nem jönnek az öt-hat ügyelettel együtt a 80-90 ezer forintot sem meghaladó bérért. A beteg meghalt. Természetesen nem lehet biztos párhuzamot vonni a történtekben, de akkor is vérlázító helyzet volt.

[…] Egy másik esetben, ahová konzíliumba hívtak, egy két nappal korábbi súlyos koponyasérült kisgyermekhez, csalódottan tapasztaltam, hogy a nem kötelező, de választható műtéti beavatkozást, ami tízből egy-két esetben sikert hozhat, nem végezték el. A lecsökkent intenzív és műtői kapacitáshiány miatt ezeket a beavatkozásokat felnőtt sérülteknél már el sem végzik, így azok mind meghalnak. Hangsúlyozom, itt nem történt szakmai szabályszegés, hiszen az adott ország egészségügyi szervezésétől függ, van-e erő tíz beteget kezelni ahhoz, hogy egy vagy kettő közülük túléljen. Öt éve még nálunk is volt elég pénz rá. Ez már a katasztrófamedicina tipikus esete. Természetesen ami történik a falak mögött, arról a hozzátartozók nem tudnak. De így is rengeteg az igazságtalan feljelentés az orvosok ellen. A családtagok jogos haragjukat a szerencsétlen ellátószemélyzeten, főleg az orvosokon vezetik le.

Már több ízben írtam a problémákról. A kormánypárti média egyik riportere neveket, kórházcímeket követelt rajtam. Fel volt háborodva, hogy nem adom ki. Ismerem ugyanis az eljárást ilyenkor: a szerencsétlen ellátó orvost, vagy kórházigazgatót vonják felelősségre és nem a felelős politikai döntéshozókat. […]

Vajon miért nem kéri ki Molnár Lajost, Horváth Ágnest és korábbi főnöküket, Kóka Jánost vagy Gyurcsány Ferencet a hágai Nemzetközi Bíróság, ahogy Milosevicset korábban és most az elfogott Karadzsicsot kikérte a srebrenicai mészárlás miatt – mondja sok elkeseredett magyar ember. Nem lehet kikérni őket, ők egyszerűen csak felelőtlenül, gőgösen viselkedő politikusok, akik nem hallgattak a szakmai szervezetekre, és akik nagyon-nagyon sok magyar embernek okoztak szörnyű kárt, halált. Nem feltételezem, hogy tudva és akarva okozták a betegek halálát rendelkezéseikkel. Mentségükre szolgáljon, hogy mindig akadnak olyan korrupt orvos vezetők, akár professzorok, akik igazolják, hogy nincs semmi baj. […]

Természetesen felelnie kell majd tetteiért mindenkinek, ha nem az emberek előtt, akkor Isten előtt. De jobb lenne, ha előttünk felelnének a félrevezetett magyar emberek által megválasztott országvezetők. Akkor már a közeljövőben módjuk lenne megbánni és legalább részben jóvátenni bűneiket. A bűnt lehet utálni, de a bűnöst szeretni kell, mondta a Jézust tisztelő Gandhi is, és ez örök érvényű. A cél, megadni a bűnbánat után a megtisztulás lehetőségét. Ezt kell szelíden, türelemmel kommunikálni a megtévesztett magyar testvéreink felé.

Legyen bátorságunk az igazság szelíd, de határozott elmondásához!

(a szerző levele az interneten is olvasható)