Donald Trumptól elcsalták a győzelmet, ez teljesen nyilvánvaló. Ezt ő maga állítja, tehát biztosan így is van, mert ő egy abszolút hiteles, megbízható és szavatartó egyén, amint azt fehér férfi szavazói is bizonyíthatják, elvégre maximálisan betartotta a nekik tett választási ígéreteit. Kár, hogy öt százalékuk ezt nem vette észre.

Hirdetés

Ennyivel kevesebben szavaztak ugyanis rá közülük 2020-ban, mint 2016-ban, és némileg ez is közrejátszott a bukásában. Persze csak a csalás mellett. Ráadásul Trump már idejekorán megjósolta, hogy az ellenfelei csalni fognak, hónapokon át ezt szajkózva, monomániásan. Valami megmagyarázhatatlan okból azonban regnáló elnökként mégsem tett ellene semmit. Hámenei iráni vallási vezető meg is említette ezt az anomáliát, kifigurázva az amerikai elnök tehetetlenségét.

Normális országokban inkább a hatalmon levők szoktak csalni a választáson. Egyrészt mert érdekükben áll megakadályozni a hatalomváltást, hogy minél később derüljenek ki a hatalomgyakorlás során elkövetett disznóságaik, másrészt pedig mert hatalmi pozícióban lévén értelemszerűen ők ellenőrzik a választások lebonyolítására hivatott hivatali és technikai apparátust. Amerika azonban kivétel ezalól. Tudják, a „deep state mocsara” meg hasonlók. Más kérdés, hogy Trump ezt a mocsarat sem csapolta le, de még csak meg sem próbálta, pedig korábban ezt is megígérte. Ehelyett engedte, hogy a deep state továbbra is zavartalanul garázdálkodjon, és végül egy széles körű nemzetközi összeesküvés keretében a Kínai Kommunista Párt, az Iráni Forradalmi Gárda, Castro kubai vezető, a néhai Chávez és Maduro venezuelai elnökök, a kanadai alapítású Dominion szavazatszámláló rendszer, valamint az olasz kormány által ellenőrzött Leonardo high-tech vállalat kémműholdjai segítségével elcsalja tőle a győzelmet. (Remélem, hogy senkit sem hagytam ki az összeesküvők közül. Talán még George Soros említhető, mert neki köztudomásúlag mindenben benne van a keze.)

Bizonyára a „csalás” pszichikai utóhatásának tudható be Trump legutóbbi nyilvános megnyilatkozásainak elképesztő gyalázatossága is. Január 13-i beszéde, ha lehet, még az előző hetinél is obszcénabbra sikeredett: kíméletlenül ráuszította a hatóságokat saját híveire, implicite lázadóknak és terroristáknak minősítve őket, alig néhány órával az után, hogy ő maga csődítette őket a Capitoliumhoz, hogy akadályozzák meg Biden megválasztásának képviselőházi procedúráját. Most utóbb azon sopánkodik, hogy hívei január 6-án engedelmeskedtek a parancsainak, miközben csak futólag veszteget néhány szót az országot fél éven át terrorizáló, felprédáló és kifosztó néger–antifasiszta csőcselékre.

Ilyen szintű nyilvános árulás szinte egyedülálló a történelemben. Beszédével teljesen világossá tette, hogy legyőzték, efelől nem hagy semmi kétséget senkiben, mindezt abban a reményben, hogy a győztes majd kíméletet fog tanúsítani iránta és főleg lánya, Ivanka Kushner iránt. Láthatóan annyira elveszítette a valóságérzékét, hogy azt képzeli, ezzel a békés kapitulációra való felhívásával nyugodtan visszavonulhat, mintha mi sem történt volna, abba a mondén médiamiliőbe, amelyben elnökké választása előtt lubickolt. Ez az oka totális behódolásának, miután hónapokon át lázadásra hergelte híveit.

Gyöngeségének ennyire nyilvánvalóvá tételével azonban elkerülhetetlenül személyes bosszúra ösztönzi a rendszergazdákat, akik rajta keresztül világos üzenetet szándékoznak küldeni minden hozzá hasonló hordószónoknak, hogy egyszer és mindenkorra elvegyék a kedvüket és merszüket a fennálló rend froclizásától a populizmus bajnokának pózában tetszelegve. Csak Ivanka számíthat valódi kíméletre részükről annak elismeréseként, hogy segített „kiherélni” apja elnökségét férjével együtt az amerikai nép, konkrétan a fehér férfiak ellen konspirálva, ékes példájaként annak, hogy nem minden összeesküvés elmélet, hanem egyik-másik igenis gyakorlat.

Ez az egész capitoliumi cirkusz egyébként ismét leleplezte az amerikai kétpárti egypártrendszer valódi természetét. Amint ugyanis a nép behatolt a népuralom szentélyébe, a demokratikus templom nép által választott őrei, republikánusok és demokraták, konzervatívok és liberálisok, trumpisták és Trump-ellenesek kórusban, szinkronban és sztereóban ítélték el a példátlan szentségtörést, a nép, vagyis saját választóik „hallatlan erőszakát”, az amerikai demokrácia, vagyis a népuralom elleni puccskísérletnek minősítve azt.

Miért? A válasz egyszerű: a kongresszus minden tagjának, az összes népképviselőnek pártállástól függetlenül elemi érdeke a rendszer fennmaradása többé-kevésbé jelenlegi formájában. Ők ugyanis mindnyájan ennek a rendszernek a haszonélvezői. Ez tette őket gazdaggá, híressé és hatalmassá. Persze egymás között kakaskodnak a relatív hatalomért és befolyásért, de nagyrészt csak a látszat kedvéért, hogy a balek választóiknak úgy tűnjön, mintha valódi konkurencia lenne közöttük, holott a lényeg – a kapitalista, militarista és világhatalmi rendszer bármi áron való fenntartása – tekintetében teljesen egy húron pendülnek mind egy szálig.

A legnagyobb balekok mégis Trump zombi zelótái, akik közül sokan még most sem akarják meglátni, hogy a császáruk meztelen, és hogy valójában sohasem szándékozott a megmentőjük lenni. Hatékonyan és tartósan a fehér középosztályt sem segítette, legfeljebb némileg lassította demográfiai és anyagi dekadenciáját, de olyan inkompetens módon, amely csak a most zajló tragikomikus finálét eredményezhette. Nem csoda, hogy Richard Spencer, annak az alternatív jobboldalnak az egyik akkori vezéregyénisége, amely 2016-ban fontos szerepet játszott Trump győzelemében, tavaly bejelentette, hogy Bidenre fog szavazni, személy szerint a „profi ellenséget” részesítve előnyben a „dilettáns árulóval” szemben, aki egyébként szinte csak az árulásban nem mutatkozott dilettánsnak, minden másban annál inkább.

Az amerikai lobogót lengető, MAGA-sapkás hazafiak naivak vagy idióták, mert egy velejéig korrupt rendszer szekerét tolva, lényegében a saját hanyatlásukat segítik elő. Ez a rendszer reformálhatatlan, kijavíthatatlan és menthetetlen. Nem ér annyit, hogy bárki az életét adja érte, mint Trump hívei tették a Capitolium megszállásakor, érdemtelen gurujuk érde­keinek védelmében.

Korábban írtuk