Mint múlt héten megírtuk, az Alkotmánybíróság 2006. július elsejei hatállyal megsemmisítette az Egészségügyi Törvény egyik paragrafusát, miszerint sterilizálást 35. életévét betöltött, három vérszerinti gyermekkel rendelkező személyen lehet elvégezni. Július elsejétől 18 éven felüli lányok is kérhetik a végzetes beavatkozást. Mint jelen körképünkből kiderül, a magyar társadalomban meglehetősen vegyes fogadtatásra talált a törvénymódosítás.

Számos hazai szervezet – többek között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia – tiltakozik a törvény életbelépése ellen. De kíváncsiak voltunk, hogy mi a véleményük erről a kérdésről az érintetteknek, a 18 éves lányoknak. A közvélemény-kutatás érdekes eredménnyel zárult, hiszen a közel száz megkérdezett nagy része még nem is hallott az új törvényről, közülük pedig voltak olyanok, akik azután sem tudtak véleményt nyilvánítani, hogy elmagyaráztuk, miről van szó. Akik már értesültek az Alkotmánybíróság döntéséről, kevés kivétellel elítélték az új törvényt. Tőlük nagyjából egybehangzó véleményeket kaptunk, miszerint egy 18 éves, gyereknek már nem, felnőttnek pedig még nem mondható ember nem látja előre a következményeit egy ilyen komoly döntésnek, s valószínű, hogy később megbánná azt, hogy egy életre megfosztotta magát az anyaság lehetőségétől. Természetesen, ahogy voltak ellenzői a korhatár drasztikus csökkentésének, úgy voltak helyeslői is, bár számuk igen csekély. Egyesek azzal indokolták véleményüket, hogy egy felnőttkorát betöltő személy ugyanúgy átláthatja a jövőjét, mint egy idősebb, tapasztaltabb.

– A mai világban a fiatalok sokkal hamarabb kezdenek el szexuális életet élni, mint anno, s számukra a sterilizáció biztos védelmet nyújthat a nem kívánt terhesség ellen. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit tesz a saját testével – mondta az egyik megkérdezett. Ezt azonban mások felháborodva cáfolták meg:

– A XXI. században már számos fogamzásgátló módszer létezik, amik szinte százszázalékosan meggátolják a fogamzást. Inkább ezek létezéséről kéne tájékoztatni a fiatalokat. A magyar nemzet már így is fogyóban van, nem kell még rátenni egy lapáttal. Azok, akik elköttetik magukat, zsugoriak. Spórolni akarnak az egyébként valóban drága fogamzásgátló tabletták árán. Szerintem azonban ez undorító megoldás. A fiatalok nem gondolnak bele abba, hogy egyszer eljön az az idő, amikor már nem lesz apuci, meg anyuci, akikhez mindig haza lehet menni, ha baj van. Viszont az ember nem élhet család nélkül. Ha valaki meddővé téteti magát tizennyolc évesen, soha nem lehet többé családja, és szerintem ez később szörnyű lelki fájdalmat okozna. Hasonlóképpen gondolkodott egy egyetemista lány is, aki egyébként saját bevallása szerint nem szereti a gyerekeket:

– Hívő vagyok, ezért minden ehhez hasonló beavatkozást elítélek, és úgy gondolom, egy nőhöz hozzátartozik az anyaság. Nincs annál nagyobb öröm, mikor egy kicsi ember a világra jön. Nem szép dolog, ha valaki, kortól függetlenül, pusztán önzőségből, csak a saját érdekeit és kényelmét figyelembe véve megakadályozza egy új élet létrejöttét. Lehet, hogy egy lány, aki még érzelmek nélkül él nemi életet, fiatal korában úgy gondolja, hogy nem kell neki gyerek, de később, amikor beleszeret élete párjába, nagyon megbánhatja a meggondolatlan beavatkozást. Jelenleg én sem tudom elképzelni, hogy majdan egy kisbabát fogok babusgatni, de ez az érzés az idő múlásával úgyis megváltozik majd. Ágnes, akinek 31 évesen két gyermeke van, nem hallott a törvénymódosításról, de mélységesen felháborította:

– Mi sem terveztük az első gyereket, kicsit meg is ijedtünk, amikor kiderült, hogy várandós vagyok. Néhány nap után azonban rájöttünk a párommal, hogy nem azzal kell foglalkozni, miért baj, ha eggyel többen leszünk a családban, hanem a történtek jó oldalával. Amikor pedig világra jött, az semmihez sem fogható boldogságot jelentett. Hozzáteszem, arra egy percig sem gondoltunk, hogy elvetetjük. Mégis csak egy életről van szó, nem egy tárgyról – teszi hozzá. Kati is fejcsóválva értetlenkedett a hír hallatán:

– Annyi védekezési módszer van, ha pedig mégis történik egy kis „baleset”, még mindig ott a 72 órás tabletta, vagy az abortusz. Én sem terveztem a gyereket, úgy gondoltam, 28-30 éves koromban jön majd el az ideje. Aztán 23 évesen estem teherbe, de amikor közölte az orvos, hogy babám lesz, rögtön tudtam, hogy megtartom. Még akkor sem bizonytalanodtam el, amikor a gyerek apja lelépett a hír hallatán. Azóta sem segített soha semmiben, mi mégis boldogok vagyunk a lányommal – tette hozzá, majd kis gondolkodás után elmesélt egy érdekes történetet, ami jól példázza, mekkora hiba elhamarkodott döntést hozni a meddővé tétellel kapcsolatban. Szomszédasszonya 30 évesen, egy kétéves gyerekkel vált el. Nehezen talált partnert, mert a férfiakat elriasztotta a kicsi, illetve az ezzel járó felelősség, legjobb esetben is két-három hónap után véget ért minden kapcsolata. 32 évesen aztán úgy döntött, meddővé teteti magát, nehogy egy ilyen rövid kapcsolatnak is gyerek legyen a vége, ő pedig két kicsit neveljen egyedül.

– Elbeszélgetett az orvosával, aki némi „hálapénz” fejében el is végezte a műtétet, nem törődött azzal, hogy a nő még nincs 35 éves és csak egy gyereke van. A szomszédasszonyom aztán körülbelül egy-másfél évvel később megismerkedett egy ügyvéddel. Nagy volt a szerelem, és a férfi – aki nem tudott a műtétről

– még a kezét is megkérte, azt mondta, vele akarja leélni az életét, s jó lenne, ha lenne egy-két közös gyerekük is. A szomszédasszonyom tehát végre talált egy komoly, jó gondolkodású férfit, az anyagi háttér is meglett volna a gyerekhez, ő is rájött, milyen jó lenne egy nagyobb család, de ekkor már késő volt – mesélte Kati. A fiatal roma lány szerint nagyon jó döntés a művi meddővé tétel elvégzéséhez szükséges korhatár lecsökkentése.

– Miért?

– Én is el tudtam dönteni tizenhat évesen, hogy gyereket szülök. Más is el tudja dönteni, hogy nem akar soha az életben. Az érdekesség kedvéért várandós kismamákat is megszólítottunk, akik természetesen mélységesen elítélték a döntést, bár bevallották, őket abszolút nem érdekli, hogy mások mit csinálnak a testükkel.

– Szerintem ez mindenkinek a magánügye. Engem jelen esetben csak az foglalkoztat, hogy a babám egészséges legyen – mondta a leendő anyuka. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan gondolkoznak az adott témáról az egy- vagy többgyerekes családanyák.

– Van egy gyönyörű lányom, és egy csodálatos fiam. Most már megműttetném magam, mert nem szeretnék több gyereket, de eddig nem tettem volna, hiszen vágytam két csemetére. Büszke vagyok arra, hogy a környezetemben mindenki elítéli ezt a beavatkozást. Talán népszavazással kéne felmérni a helyzetet, hogy a magyar nemzet mit gondol a meddővé tételről. Én feljebb vinném a korhatárt. Azonban akadtak olyanok is, akiket közömbösen érintett a feltett kérdés:

– Engem nem érdekel, hogy kivel mit csinálnak. Én szeretnék gyereket, és ez a lényeg. Aki meg nem szeretne, az ne tegye szét a lábát. Nem tartottuk utolsó szempontnak azt sem, hogy mi a véleményük a fiúknak erről a témáról. A tizenkilenc éves Zsoltnak és Gábornak hosszasan kellett magyarázni, mit is jelent a meddővé tétel, amíg végre megértették. Ha megértették…

– A védekezéssel sok gond van. A tablettától félnek a lányok, a gumit pedig senki sem szereti. Úgyhogy megértem, ha valaki megműtteti magát – mondja Zsolt társa helyeslése mellett. Arra a kérdésre, hogy ők „elköttetnék-e” magukat – elvégre az operációt férfiaknál is 18 éves kortól végzik el -, határozottan nemmel válaszoltak.

– Ki tudja, utána működne-e a műszer – mondja Zsolt, és a két fiú hangosan elneveti magát. Száz emberből körülbelül hetvenen elítélték az Alkotmánybíróság törvénymódosítását. A művi meddővé tétel tizennyolc éves kortól való engedélyezése sokak szerint elítélendő dolog, hiszen ennyi idősen senki nem látja át a jövőt. Vajon kinek állt akkor érdekében leszállítani a korhatárt, s vajon mi a célja vele? Valóban tudatos nemzetirtásról lenne szó? A jövő mindenre választ ad… Szencz Dóra