Molnár Tamás professzor mindkét írása mérsékelt, kritikai hangvételű, gondolatokkal csatázó cikknek nevezhető, s nem személyeskedve szenvedélyes pamflet. Néhány mondata azonban kiegészítésre szorul, mert logikai ellentmondások terhelik – az egyébként stílusában és tartalmában is kiegyensúlyozottnak tekinthető – publicisztikákat. Először is szögezzük le: a szerző Nietzsche, Heidegger, Spengler és Carl Schmitt követőinek nevezi az Új Jobboldalt, ami tényszerű megállapításként könyvelhető el. őket követve – állítja – Alain de Benoist francia ideológus kidolgozott egy tant, „mely szerint a keresztény befolyás Európában elmetszette az »ős«-vallások (a germán, kelta, görög stb.) gyökereit, és eltörölte az antik világlátást, ceremóniát, öntudatot, kultúrát.” A modern kereszténység pedig „ismét lerombolta az európai kultúrát, amikor megszülte az ideológiákat, amelyek az amerikai és a kommunista praxisban folytatják, amit kétezer éve az egyház megkezdett” – így interpretálja az Új Pogányság alapállását Molnár Tamás. Tulajdonképpen valós történeti eseményeket idéz fel, hiszen e téren nehéz lenne vitába szállni az Új Jobboldallal. Bármelyik ókori történelmi szakmunka involválja e tételt, mármint a pogányság halálokát, ami nem volt más, mint a kereszténység. Alain de Benoist, a francia teoretikus csak továbbfejlesztette azokat a nézeteket és évezredes tapasztalatokból leszűrt következtetéseket, melyeket a fent idézett szellemek és a klasszikus európai műveltség bölcselői régen rögzítettek. Egy nagyon jelentős eszmetörténeti személyiséget azonban nem említett meg Molnár Tamás az illusztris névsorban. Julius Evola itáliai gondolkodóról van szó, aki Pogány imperializmus című művében ezt írja témánkról: „A pogány Róma összeomlása a legnagyobb tradicionális és szoláris bástya összeomlása volt. És azon erők legfontosabbikában, amelyek ehhez a bukáshoz vezettek, nem nehéz felismerni azt az erőt, mely minden további eltévelyedés és elfajzás útját megnyitotta, amely út végül Európa mai állapotához vezetett.

A sötét és barbár szémita hullám – saját magának és a világnak ellensége –, amely minden hierarchia őrjöngő szétrombolásával, a gyengék, a kitagadottak, az eredettelenek és hagyománytalanok magasztalásával, a minden erő, rátermettség, bölcsesség és arisztokrácia elleni gyűlöletével, kirekesztő és térítő fanatizmusával valójában megmérgezte Róma nagyságát; (…) A görög-római, majd északi világ szémitává tételének folyamata – amely nagyrészt a kereszténységnek »köszönhető«” –, hogy az európai nemzetek saját kultúrájuk elvesztése révén jutottak Izrael istenének fennhatósága alá.

A bevezetőben idéztük, miszerint azt kifogásolja Molnár Tamás, az Új Jobboldal elfelejti, hogy keleti misztikum özöne fenyegette az Örök Várost. Valószínűleg Mithrászra gondol a szerző. Julius Evola „Pogány imperializmus”-a válaszol: „Az összeomlás előtt a zsidó-keresztény áradattal szemben még egyszer felemelte fejét a másik erő, amely alternatívát jelentett a nyugati szellemtörténet hosszú távú lefutásával szemben. Ez az iráni árják tradíciója volt, amely Mithrász harcos kultuszának formájában jelent meg; Mithrászénak, aki a fénylő ég ősi árja istene, a »Nap uralkodója«, a »bikaölő«, a fáklyás és fejszés hős.” Azt mondja Molnár Tamás: „nem lehet új vallásokat létrehozni, vagy régieket feltámasztani”. Nos, a mondat első állításáról vajon miként vélekednének az őskeresztények, Jézus kortársai? A másik pedig nietzschei kiindulópontból indul el. Miért ne lehetne feltámasztani egy ősi kultuszt? Tán Isten meghalt? Molnár Tamás állításának bázisa ugyanis a német filozófus premisszájával rokon, noha éppen ellene érvel a profeszszor. Mégis idegen terepre téved óvatlanul, ezért érvrendszere nincs összhangban állításaival és gondolatmenetével. Wotan, Jupiter, Zeusz és a Sas, a Magyar Szakralitás és a Turul halott, de Jehova él és virul? Az Új Jobboldal ezekben az istenekben elsősorban jelképet lát, szimbolikus szentélyt, mely ma is Európa fölé feszül. Wotannal, a germán főistennel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy nem volt téridegen kultusz, mint a három sémita gyökerű, egymásra épült monoteista vallás. A zsidó, a keresztény és az iszlám, akik mindnyájan Ábrahám gyermekei – hadd idézzük a teológusokat. Igen, az Új Jobboldal tudja, hogy a zsidó-kereszténység hiányában Wotan, Mithrász, Zeusz és Jupiter – kizárólagosságtanát nem ismerő sokistenhitének türelmes együttese ült volna Rómára, mint szól Bognár József egy találó mondata: a vallásokat terjesztik, a kultuszok terjednek. „Ha nem térünk vissza ehhez a tradícióhoz, nincs felszabadulás, nincs igazi újjáépítés” – szögezi le Julius Evola az Imperialismo pagano című művében.

A Heti Válaszban nyilvánosságra hozott művében kifejti a professzor: divatos a pogányság, mert zavaros korban élünk. Ilyen időszak volt például a reneszánsz, amikor mindenki az antik világot tartotta mértéknek. Egyetértünk. Több száz év után újjáéledt a klasszikus szellem, s virágba borult az európai kultúra életfája. Ebben nem értünk egyet. Mert Molnár Tamás szerint ez nem jelentett mást, mint hogy „antik módra öltöztek, ásatásokat rendeltek el, mesés összegeket fizettek egy-egy torzóért.” A professzor ezt negatívnak tartja, az Új Jobboldal viszont pozitívnak. És nem feledkezik meg arról az Új Pogányság, hogy föllapozza a művészettörténeti albumokat, mert azokból avatott értők tolla nyomán tudni lehet: az őseurópai szellem támadt fel újra, Hellász és Róma formaérzéke és szépsége. A „Régi hitek, új bálványok” című töprengés szerint az esztéticista beállítódás és a nemi szabadság a pogányság jellemzője. Valóban: nem az eredendő bűn, hanem az eredendő szabadság híve az Új Jobboldal.

A szerző az anyagelvű, hétköznapi életstílust is pogánynak nevezi, ezzel mintegy összemosva az Új Jobboldal gondolatiskoláját a „nemi kielégülés művészetével.” Bár az Új Jobboldal szemernyit sem tartja bűnnek eme természetes aktust, de az újpogányság nem csak Aphrodité bájainak csodálatáig terjed. Bár, igaz ami igaz, e téren is az egészséges erotika igenlője. „A legvadabb őrültség az, amely a pogányságot a materializmussal és a korrupcióval azonosítja, viszont azt, amivel egy exotikus, árjaellenes vallás hanyatlásunkhoz hozzájárult, minden szellemi legtisztább és kizárólagos szintézisének állítja be, és úgy tesz, mintha az egész kultúrtörténet célja ez lett volna. És ez a babona milyen szilárdan és mélyen be van ágyazva a mai »tudós« mentalitásba” – írta az olasz bölcselő 1928-ban. Ezek a szigorú sorok viszont már nem Molnár Tamásnak szólnak, hiszen ő valóban tudja, mit rejt ez a szellemi irányzat: keresztény jobboldaliként jelen volt a pogány jobboldal reneszánszánál. Remek elméjű ember, aki számos alapművel ajándékozta meg a jobboldalt. A Symmachusok jól megértik egymást.