A Demokrata 2001. július 5-én megjelent számában Az Új Jobboldal egyre népszerűbb a fiatalok körében címmel interjút közöltem Bognár László MIÉP-alelnökkel: „Szabó Dezső és Németh László harmadikutas hitvallása igen erősen hat a pártra. Nézeteik lecsapódtak a programunkban, szándékaik pártunkban intézményesültek. Ez a sajátos magyar harmadik út gondolata. Szociális, hazafias és demokratikus. Mint már említettem, Magyarországon ők jelentik számunkra az etalont. Viszont az Új Jobboldal filozófiája – mely a természetes egyenlőtlenség, a szervesen hierarchikus társadalom mellett teszi le a voksot – egyre népszerűbb fiataljaink körében. (…) Erre a jobboldali szellemiségre valóban nagy szükség van.”

Ennek fényében úgy tűnhet, hogy egy új, lendületes és intellektuális irányzat hangját hallatják a lázadók. Rozgonyi Ernő, a reform tömörülés elnökjelöltje az MTV-nek nyilatkozva megállapította: nem ért egyet a „se nem jobb, se nem bal” meghatározással, mert pártja igenis jobboldali meghatározottságú. A nemzeti radikálisok tehát nem simulnak a baloldali médiához, s nem tetszelegnek a mérsékletesség szerepében. A sajtónak tett gesztusok elmaradtak, szemben az MDF-et és az FKGP-t elhagyó szakadárokkal, akik középre húzódva bírálták anyapártjukat. A kisgazda Lányi Zsolt pártjából távozva kifejtette, az FKGP baloldali pártként jött létre. A stúdióban uralkodó légkör hatása és a megfelelési kényszer vált ki ilyen megnyilatkozást. Elítélte az antiszemitizmust és a MIÉP-et. A nemzeti radikálisok éppen ellenkezőleg kommunikálnak, mint az elmúlt idők lázadó szakadárjai. A lanyha centrum szalonképesre fazonigazított szmokingja helyett „igazi miépesként” a jobboldaliság eszmei köntösét terítik a vállukra. A Magyar ATV-nek nyilatkozó Bognár László a nyugati Új Jobboldalra célzott, mikor európai mintájú nemzeti szövetség létrejöttét fogalmazta meg a reformerők igényeként. Nem a radikalizmus feladására szövetkezett a MIÉRT, a Magyar Igazság és Élet Reform Tömörülés. A reformista Gazdag István is a tudományos eredményeket rendszerező Új Jobboldal világképében látja a harmadik út alternatíváját. Jobboldal vagy harmadik oldal? Keresztényszociális idea? A pártalapítás esztendejétől egészen a reformszárny fellépéséig ez az eszmei bizonytalanság és következetlenség jellemezte a MIÉP-et. Nem született összegző anyag, mely megszilárdította volna a párt önmeghatározását, hivatalossá tette volna a két gondolat egyikét vagy gyűjtőpártszerűen mindkét fő csapásirányt és annak módozatait. Ezért gyakorta megzavarhatta a tagságot a „jobboldal” irányzatjelölő elnevezés, és a „se nem jobb, se nem bal” együttes használatának kibékíthetetlen ellentmondása, mely a külső szemlélő számára következetlenségnek tűnhetett. Hiszen a miépes politikusok mindig hangoztatták, hogy nem kívánnak gyűjtőpárttá válni. Így a több, egymást kizáró öndefiníció léte indokolatlan volt.

A harmadik oldal a rendszerváltás idején a jobboldal szerepét töltötte be. A népi írók nemzeti mozgalmának számos elvi eleme rokon a jobboldal ideáival. Akkor a jobboldal a több évtizedes kommunista ellenpropaganda következtében még vállalhatatlan fogalomnak tűnt. Idővel aztán polgárjogot nyert. A „se nem jobb, se nem bal” Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontjától kölcsönzött jelszó, de látható, hogy olyan magyar irányzatra utal, mely kidolgozatlan ideológiavázlatot sűrít össze. A Szabó Dezső és Németh László nyomdokain járó Gombos Gyula író is kifejtette A harmadik út című kötetében: a harmadik oldal út kívánt lenni, nem cél. Márpedig az út a gyakorlatra utal, a cél pedig az elméletet jelöli. Németh László az „asszimiláns ellenforradalmi jobboldal” idegensége miatt lett magyarutas. Németérdekűnek látta a korabeli konzervativizmust és a radikális jobboldalt. Ezt a politikai elitet azonban a második világháború után kiirtották, a népi mozgalom főbb követeléseit pedig valóra váltották. Az 1989 utáni szabad Magyarországon nem léteznek azok a problémák, melyek a hagyományos jobboldaltól elválasztották a harmadik oldal értelmiségi táborát. Németkérdés nincs, és a Harmadik Birodalom sem létezik. Politológiai szempontból nézve: a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár tengelyén kívül nem értékelhető s értelmezhető a politikai akarat. Éppen ezért oldódott fel a rendszerváltás népi ívású csoportja a konzervatív, jobboldali erőközpontokban. Ezért természetszerűen jobb- vagy baloldalra soroltak be. Mert a jobboldal és baloldali ellenfele-ellensége a francia forradalom óta könyvtárnyi világnézeti anyagot halmozott fel. Magas színvonalú doktrína született példának okáért Julius Evola, Alain de Benoist, Charles Maurras, Carl Schmitt, Mircea Eliade tolla nyomán.

Az idő sem kedvezett a Horthy-korszakban indult népiségnek: a harmadik út gondolata a kommunista hatalom növekedésével párhuzamosan politikummal telített írói mozgalommá szűkült. Írók, költők rövidebb-hosszabb cikkeiben élte papiros életét. Tervszerűen aprólékos elméleti bázissal nem rendelkeztek ezen írások szerzői. Nyugaton viszont az elmúlt évtizedekben jelentős elméleti eredményeket produkált a jobboldal. A születő eszmék megteremtik a saját fogalmaikat, önálló kifejezéskészletet használnak, segítségül hívják a társadalomtudományok kutatási eredményeit. A népi írók viszont elvi kérdésekkel nem foglalkoztak behatóan. Néhány mondatban közölték hitvallásukat. Az eszmei alapokra nem emeltek ideológiai falakat, s nem tették rá a tetőt: a cselekvés közéleti munkatervét. Az építkezés félbemaradt. A szocializmus idején irodalmi terekre húzódott vissza a „magyar vonal”: szemben állott a világpolgári szemléletű urbánus körrel. A jobboldaliság és a harmadikutas eszmecsíra híveinek is közös felelőssége a MIÉP megerősödése, a személyi és elvi vita mielőbbi lezárása. „A szocialisták, valamint a szabad demokraták belső válsággal küszködnek. A jobboldalnak tanulnia kell ebből. A belső villongások szétforgácsolják az erőket, s a szavazók is hátat fordítanak az önlebontó pártoknak. Nagyon nehéz felállni a padlóról” – mondta a fentebb említett interjúban Bognár László. Emellett érdemes felidézni egy másik lehetséges forgatókönyvet. Bognár József 1996-ban ezt írta a Pannon Front című jobboldali elméleti havilapban Csurka után című cikkében: „Az itt-ott csírájában jelentkező autentikus jobboldali szándékok talán politikai erővé koncentrálódnak. De addig is ma már minden jobboldalinak tisztában kell lennie azzal, hogy nem Csurka környékén a helye. Hagyni kell őt a maga útját járni. Végül is vannak nála kártékonyabbak a mai magyarországi palettán. A MIÉP-ben vannak olyanok, akikkel a pártot helyes irányba lehetne fordítani, de ez csak Csurka nélkül volna elképzelhető. Így esetleges jobboldali erőnek ma mindenképpen a MIÉP-en kívül lehetséges csak realizálódnia.”

A próféta szólt belőle?