„Új jobboldal. (helyesen: Új Jobboldal – V. K.) Tudom, európai jelenség, tudom, alternatíva az új-régi (marxista – revizionista – maoista – trockista) baloldallal szemben. De attól még lehet rossz! És szerintem az is!”- írja lebilincselően meggyőző érveléssel a levélíró. Általános iskolai tananyag, hogy „és”-sel nem kezdünk mondatot. Hogyishívják úr aztán így folytatja: „Vass Krisztián új jobboldali fenomén a „Se nem jobb, se nem bal” című írásában többször idéz a hirtelen megtért, varázsütésre megvilágosodott Bognár László volt MIÉP-alelnöktől.”

Cikkem címének végén eredetileg egy kérdőjel is található. Szűcs úr vagy nem ismeri ezt az írásjelet, vagy figyelmetlen. A levélíró, úgy tűnik, telepatikus képességekkel felvértezve belelát más emberek gondolataiba. A szövegkörnyezet pedig azt sugallja, (ezt nevezik csúsztatásnak) hogy Bognár László most nyilatkozott volna az Új Jobboldalról. Holott idézett írásomban feltüntettem az interjú megjelenésének időpontját: 2001. július 5. Úgy látszik, Szűcs Sándor, közlésével ellentétben („mintegy hat éve a Demokrata rendszeres olvasója vagyok”), hat éve nem olvassa, hanem csupán átlapozgatja a Magyar Demokratát. Érdekes módon 2001-ben nem háborította fel Bognár László nyilatkozata. Tartalmi szempontból pedig érdemes megjegyezni: a politikus jogilag még ma is pártjának alelnöke. A kizárásról nem a Szűcs Sándor nevű testület dönt.

A következő mondatokból érződik: úgy írta le ezt a több elvesztett sajtópert tartalmazó szófűzért Szűcs, hogy míg sorait rótta, másik kezét ökölbe szorítva ütötte az asztalt. Mivel vélhetően nem újságíró, nem tanulhatta az egyik legfontosabb szabályt, miszerint indulatosan nem szabad tollat ragadni! Ezt már minden elsőéves gyakornok fejből tudja. Lássuk hát: „Az exalelnök úr írásai ugyanis a hülyeség határait súrolják, de mindenképpen a pszichiátria kategóriájába tartoznak” – fogalmaz elegáns kimértséggel Szűcs Sándor. Majd ezt követően idéz a Bognár Lászlóval készített beszélgetésemből. Elárulok egy titkot: ezt nem az alelnök úr írta, hanem én, hiszen az interjúnak az a jellegzetessége, hogy az alany szóbeli közlését az újságíró lejegyzi. Átlagos képességű általános iskolás diákok is tisztában vannak e fogalom mibenlétével (lásd: iskolaújság). A levélíró tehát vagy nem hallott még interjú nevű műfajról, vagy figyelmetlen.

Így folytatja: „Természetes egyenlőtlenség” – egy katolikus teológus, egy Bognár László le meri írni! Ez a magyar mentalitástól fényévnyire álló alapvetés.” Mint előbb kifejtettem, nem ő írta le, hanem jómagam. Teljes képtelenségnek nevezi ezt a „jelzős szószerkezetet”.

Szűcs Sándortól megtudtuk: a természetes egyenlőség híve. A „természetes egyenlőség” utópiáját Rousseau alkotta meg, mely a szabadkőműves inspirációjú „felvilágosodás” híveit is elragadtatta. Ez a hamis tan a véres francia forradalomba torkollott. A felkelés égalité-kultusza a baloldali ideológiák kiindulópontja. A jobboldal pedig a leegyszerűsítő, falanszter-vallás ellenében jött létre. Szűcs tehát nemcsak az Új Jobboldal, hanem a konzervativizmus, a hagyományos jobboldaliság alapjait is vitatja. Csakúgy, mint a marxisták. Akiknek ősei ezen eszme jegyében a nyaktilóval szabványosították a testmagasságot, a szó fizikai értelmében. Szűcs Sándor pedig szellemi értelemben szeretne guillotine alá küldeni gondolatokat, melyek az egyenlőtlenség sokszínűségét hirdetik. Baloldali panelekkel operál. Lehet, hogy nem olvasta a szakirodalmat vagy figyelmetlen. A levélíró által emlegetett „magyar mentalitásnak” meg annyi köze van egy filozófiai kérdéshez, mint szűcsnek a sütéshez.

„Julius Evola, az új jobboldal spirituális mestere a nácizmust és a fasizmust túl baloldalinak tartotta!” – írja egy helyen, majd az „anti-keresztény, alapvetően náci ideológia” megállapítást teszi eme összeurópai irányzatra. Levelében még a „fasisztoid” jelző is szerepel az Új Jobboldalra vonatkozóan. Hogyishívják úr ismét némi ellentmondásba keveredik önmagával: nem tudja eldönteni, nácik, fasiszták, fasisztoidok vagyunk, vagy mindezt túl baloldalinak tartjuk. Ha Evola konzervatív jobboldali alapról bírálta a hitlerizmus szocializmusát, miért náci ideológia mégis az Új Jobboldal? Amíg ezen gondolkozik Szűcs Sándor, figyelmébe ajánlom Julius Evola könyvét erről. Címe: Fasizmus és Harmadik Birodalom. Gazdag István fordította magyarra, hogy a szűcssándorok is megértsék, s ne mondjanak ilyen valótlanságokat róla s eszméiről.

Ágoston Balázs rovatunkban nyilvánosságra hozott írását bírálja, mert a szerző a román Vasgárda jobboldaliságában értékeket vélt felfedezni. „Remélem Ágoston Balázs úr tud arról, hogy hány székely és magyar esett eme magasrendű szellemiség áldozatául” – állítja Szűcs. A levélíró figyelmesebben is olvashatná a történelmi tárgyú könyveket, mert a háború végén nem a Vasgárda, hanem a Maniu-gárda gyilkolta a magyarokat, s üldözte egyben a vasgárdistákat is. Székely tagozata is volt a pártnak, s vezetőjük, Corneliu Zelea Codreanu könyvében egyetlen szóval sem támadja a magyarságot. Érdemes megjegyezni, hogy a levélíró hasonló érvekkel támadja az Új Jobboldalt, mint a kommunista Köpeczi Béla. Érveit talán a volt kulturális miniszter Új konzervativizmus és új jobboldal (sic!) című könyvéből merítette. Kis vörös csillaggal díszített borítójú munka ez.

Most nézzük meg a levélíró gazdag nyelvi kifejezéskészletét, finoman árnyalt jellemzéseit: „hülyeség határait súrolják, pszichiátriai kategória”, (Bognár László) „aljas, idiotizmus klinikai kategóriája, kollektív becsületsértés” (Bognár József), „fenomén” (Vass Krisztián). A fentiekből okulva az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy ezek a jelzők a kritizált személyekre vonatkoznak, avagy projekcióval állunk szemben. Ami nem más, mint saját tulajdonságaink kivetítése más emberekre.

Szűcs Sándor némi iróniával spirituális násznak nevezi az Új Jobboldal és Bognár László kapcsolatát. A Julius Evola-tisztelő Mircea Eliade vallástörténész szavaival zárom soraimat, mert nincs új a nap alatt. „Paraschivescu úr, ha legalább csak annyira becsületes lenne, mint ahogy azt tőlem elvárja, előbb menjen könyvtárba és informálódjék elővigyázatosan, tudja meg, mit jelent a >>spiritualitás<>az intellektuálisok fasiszták<< – én egyelőre a vállamat rángatom.”