Az előző, sajnálatosan hosszúra nyúlt történelmi periódus lényegét a korszak egyik meghatározó figurája, az utcai zavargások vérbe fojtásában is értékes tapasztalatokat szerző Horn Gyula rögzítette az utókor számára: „Lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű.” E történelmi paradigmának a korszak uralkodó kasztja az úgynevezett „népi demokrácia” elnevezést adta. Ezt értékelte az elnyomottak tömege ekképpen: „mi a különbség a demokrácia és a népi demokrácia között? Annyi mint a b…s és a kib…s között”. Ami tökéletesen fedte a valóságot, alulnézetből.

De ennek már vége. Gergényi Obersturmbahnführer és bátor legényei nemcsak az európai polgári demokráciák biztosítékait, valamint néhány felkelő szemét verték ki, és szólaltatták meg még a távoli decens skandináv szalonokban is a vészriadót, hogy vigyázat, jönnek a kommunisták, de ami őszinte örömünkre szolgál, látványosan leverték a korszakhatárt is. A népi demokrácia és annak átépített változata itt és most véget ért.

Mostantól új törvényt írunk. Ennek alapvetése így hangzik: „Ami nem erkölcsös, az nem lehet jogszerű”. A társadalom többsége által elfogadott szabályok összessége nem ütközhet össze a törvénnyel. De ha mégis, akkor a társadalmi közakarat a magasabb rendű. Mellesleg tudják ezt a ma még szakszerűségre és jogszerűségre hivatkozók is. Az 1990-ben kirobbantott taxisblokád idején Gergényi kapitány elődje, Barna Sándor budapesti főkapitány kijelentette, hogy az utakat elzáró barikádok ellen nem hajlandó erőszakot vezényelni, inkább lemond, mert ez politikai válság és nem közlekedésrendészeti kérdés.

Mi a különbség 1990 és 2006 októbere között? Semmi: akkor is, most is lázadás, polgári engedetlenség, bejelentett és be nem jelentett tüntetők az utakon. Talán csak a léptékben van eltérés, de ott nagyon. A taxisblokád alaposan zavarta a közlekedés rendjét, a rendőrség mégsem oszlatta fel, sőt volt, ahol megvédelmezte az útonállókat a közlekedni akarókkal szemben. Mégis mi akkor a különbség, ha nincs különbség? Csak annyi, hogy az a baloldal érdekét szolgálta. Most meg nem. Ha Gyurcsány és Kuncze hadai ácsorogtak volna az utakon, Gergényi bizonyára megtagadja a népellenes parancsot, ahogy Barna elvtárs tette.

De ez már a múlt. A jelen: a kormány megbukott. A rendőrség megbukott. Az erkölcsi relativizmus megbukott. A kormányt ezért el kell kergetni. A rendőrséget fel kell oszlatni és új rendőrséget kell szervezni. Olyan emberekből, akik tisztelik az erkölcsöt, és akkor is becsületesek, ha senki sem ismeri fel őket. Akik nem súgják oda a gyorshajtáson vagy ittas vezetésen ért polgárnak, hogy tegyen be húszezret a forgalmiba és úgy adja át. Akik nem futtatnak prostituáltakat, akik nem vállalkoznak egyenruhában a maffiózók védelmére.

Bátor ember ön, Gergényi Péter? Akkor ajánlok egy próbát. Készíttessen a legmegbízhatóbb – lehetőleg külföldi – közvélemény-kutató céggel egy felmérést, hogy az autóval közlekedő polgárok hány százaléka fizetett már rendőrnek váltságdíjat valamely közlekedési szabálysértés miatt. És akkor azt is érteni fogja, hogy az ön álarcos rendőrei miért viselkedtek úgy az október 23-i szent napon történt oszlatáskor, ahogy.

Értjük már a vadállati, ugyanakkor sunyi kegyetlenség okát, ahogy lecsaptak a menekülő védtelen polgárokra. Ezek ugyanis, Gergényi úr, bűnözők. Úgy bizony. Ami nem is csoda. Ott gyakorlatoznak az utakon. Tudja ön, Gergényi úr, hogy szabott tarifája van minden kihágásnak? Hogy a közvélemény szerint például egy autópályán ügyködő motoros rendőr havi másfél milliós – adómentes – bevétellel dicsekszik? Mit gondol, ha a rendőreinek egy része a pénzért hajlandó letérni az erkölcs útjáról, akkor miért állna meg félúton? Ha ön bátor ember, de nem is, ha ön olyan kötelességtudó ember, amilyennek állítja magát, akkor vállalja el ezt a próbát. És vállalja annak következményeit is.

Én is vállalom. Ha kiderül, hogy rágalom, amit írtam, ha nem igaz, hogy a rendőrök egy nem elhanyagolható része pénzt fogad el, nyilvánosan megkövetem önt és elégtételt adok: kiállok a budapesti Deák térre fegyvertelenül és az ön gyöngytiszta emberei gázzal, gumilövedékkel, napalmmal, festékes vízágyúval, kardlappal, és ami még a kezükbe akad, feloszlathatnak.

De ön nem fogja vállalni a próbát, kapitány úr. Azért nem, mert ön is tudja, hogy fölösleges. Ugyanis lejárt az idő. Új korszak következik. Látja, kapitány úr, ez a fehér forradalom. Önök veszítettek.