A média végzi a dolgát. A médiamunkások dolgoznak. A feladat egyszerű, nem kell hozzá más, csak szakértelem és megbízhatóság. Arról van szó, hogy a balliberális koalíciót bizonyos értelemben váratlanul érte a győzelem. Pontosabban az a helyzet, hogy mivel természetesen egy szó sem volt igaz abból, amit a kampányban állítottak, és a gazdaság mai állása szerint az az Új Magyarország, amiről a szocialisták oly lelkesen beszéltek, sokkal inkább hasonlítana egy büntetőtáborhoz, mint egy vidám buli színhelyéhez, a helyén rekedt koalíciónak valamit ki kell eszelnie ahhoz, hogy ne törjön ki a lázadás még a II. Gyurcsány-kormány megalakulása előtt.

A balliberális koalíció ezért – hogy időt nyerjen – a II. Gyurcsány miatt kissé rossz hírűvé lett őszödi kormányüdülő védett fedezékébe vonult kitalálni valamit. A szakértő média pedig, hogy elterelje a figyelmet arról az ordító tényről, hogy az első helyén maradó kormánynak, sőt kormánykoalíciónak, ha eddig igazat mondott, az égvilágon semmit sem kéne elemezni, tárgyalni, mérlegelni és felmérni, hiszen a gazdaság dübörög, nagy a jólét és a svájciak bennünket irigyelnek és csak folytatni kell, taktikusan a vereség sokkjából még fel sem ocsúdó jobboldal hivatásos politikusai felé fordul, akiknek egyike-másika bedől e csapdának és tévéműsorból tévéműsorba, rádióműsorból rádióműsorba szálldosván cseveg és csivitel frakciókról, alelnökökről, bizottsági helyekről, megváltoztatandó házszabályokról, egyszóval a szép új képviselői jövőről, mintha nem veszett volna el egy háború.

Ne haragudjunk azokra, akik azt hiszik, hogy ha már legalább száz mikrofonba nyilatkoztak pályafutásuk során, akkor szükségképpen értenek a kommunikációhoz, mert van úgy, hogy az ember beleszeretvén a saját hangjába, még az eléje tartott villanyborotvának is interjút ad, de attól még jó ember lehet. A médiára se haragudjunk ezért a megalázó színjátékért, mert neki meg ez a dolga. Őrzi a látszatot.

A látszat: a kormány csendben, a világtól elvonulva dolgozik, az ellenzék pedig felelőtlenül locsog és fecseg, és csak saját magával törődik. Nem csoda, hogy II. Gyurcsány népszerűsége folyamatosan emelkedik, az ellenzéké meg csökken.

A valóság: a kormány iszonyú bajban van, nem tudja, milyen trükkel vallja be az igazságot, hogy csődbe mehet az ország. Az ellenzék pedig ahelyett, hogy végre elhallgatna, hogy legalább a csendre felfigyeljen az ország népe, zsinatol és helyezkedik. Úgy tűnik, nem sikerült elég súlyos vereséget szenvedni. A média tehát szakszerűen végzi a dolgát, szenvtelenül a nyilvánosság elé tárja ezt a fonák helyzetet.

Érthető ezért, hogy a vereség sokkjától és nehezen viselhető fájdalmától zsibbadt jobboldal növekvő ellenszenvvel nézi a gazdagon dokumentált parlamenti viháncolást és arra gondol: de jó nektek odabent, lesz szép fizetés, nyomkodjátok a gombokat, vitatkozgattok különféle bizottságokban… de velünk mi lesz?

Mi lesz azokkal, akik egy keserű vereség után, azonnal követve a hívó szót, felálltak sorban, körökbe szerveződtek és négy hoszszú éven át hűségesen kitartottak, gyakorlatoztak és aztán a választási hadjáratban is mindvégig helyt álltak az utolsó pillanatig, és most döbbenten néznek és nem értenek semmit. Legfőképpen az üdvözült mosolyt, a derűs tervezgetést nem értik, a vízcsapból is áradó magabiztos nyilatkozatokat. Kéne már szólni nekik, dünnyög magában egy keserű választó, hogy nem lakodalom van, hanem temetés. Lehetnének egy kicsit csöndesebbek.

De fátylat rá. Emberek vagyunk. És igaza van annak, aki azt mondja, nem a hibáink miatt veszítettünk, hanem azért, mert Magyarország kétfelé hasadt. És az nyerte meg a választást, aki ezt a tényt felismervén sikeresebben gyarapította a maga táborát, és az veszítette el, aki a saját táborának gyarapítása helyett az ellenfélnek akart tetszeni.

A hatástalannak bizonyult plázakampány – nálunk minden olcsóbb, jobb, szebb – okozta a jobboldal vesztét, mert a baloldal a médiatúlsúllyal erre alaposan rá tudott ígérni, ráadásul sokkal jobban ért Kádár népének a nyelvén. A látszat legyőzte a valóságot.

És most még nagyobb veszély fenyeget. A zombivá tett MDF révén a baloldal elfoglalta a jobboldal mérsékelt szárnyát. Ha a téeszlobbi segítségével egy parasztpártot is képes lesz megszervezni, akkor a polgári tábor harapófogóba kerül. A földművelők ugyanis másképpen gondolkodnak, mint a városlakó polgárok. Hic Rhodus.