Az is felháborító, hogy Magyarországon magyar emberek nevét magyarul egy szobortalapzatra akarják vésni, igaz, nem rovásírással, mert az már végképp náci alapvetésű volna. A turul (karvaly, saskeselyű) ősi magyar hadijelvény, a régi magyarok mitikus szent madara. Az, hogy a magyar eredetmondák egészen a hunokig nyúlnak vissza a szent turul révén is, csak növeli a szabad madarak ellenérzését, pedig hát karvalyról van szó, vagy esetleg saskeselyűről. És ha keselyűt állítanának fel október 22-én az Istenhegyi út és a Böszörményi út sarkán, esetleg más, kultiváltabb áldozatok névsorával? Esetleg egy amerikai sast a szeptember 11-i áldozatok listájával? Vagy ugyanez, japánokkal vietnamiakkal, irakiakkal? Vagy az amerikai szőnyegbombázások magyar polgári áldozataival?

Most, amikor éppen Baxter amerikai útjától visszhangzik a sajtó, s amikor a kormánydelegációban az aradi mártíremlékműnél ott koszorúz Újhelyi István és az SZDSZ-es informatikai miniszter, elnémul a magyar lélek. Csak némi elégtételt nyújt, hogy Baxter csupán a cselédlépcsőn merte megközelíteni a magyar tüntetők miatt az új New-York-i magyar kultúrközpontot, Dél-Manhattan egyik házának ötödik emeletén. (Lipták Béla részletesen beszámolt a jelenetről magyarul és angolul az interneten, köszönet érte.)

Az meg különösen megindító, hogy Baxter, miután találkozott Kofi Annan ENSZ-főtitkárral, szűk körű kíséretével együtt szertartáson vett részt az egyik New York-i zsinagógában a zsidó újév alkalmából, s ott köszöntőt is mondott, közben Kóka János a tőzsdén tett látogatást (nem helyes). Remélem, Baxter Amerikában is felhívta a zsidóságot a Megváltó követésére, ahogyan itthon már elkezdte térítő munkáját. Koszorúzni is fog még, megkoszorúzza a két legnagyobb magyar, Lajos Kossuth és Raoul Wallenberg szobrát.

Ha már ennyi szó esett szobrokról, hadd javasoljam Csepel szocialista önkormányzatának, állítsanak ők is egy turult, vagy legalább egy karvalyt a spanyol tőke tiszteletére. A szocialista többségű Vörös Csepel önkormányzata eladott nyolcvan hektár területet több mint tizenegy milliárd forintért a Fadesa Hungária nevű ingatlanbefektető cégnek. Megnéztem a térképen, szép, nagy terület, érdemes volt már csak ezért is rendszert változtatni – négyzetkilométernyi területek válnak magánterületté, teljesen „jogszerűen” és minden bizonnyal a helybéli lakosok legnagyobb megelégedésére. Pontosan ez az, amiről Baxterék szónokolnak, amikor a befektetőket és a működő tőkét dicsőítik. Csupán remélhetjük, hogy vörös milliárdosaink legalább Spanyolországban vásárolnak (maguknak) ugyanennyi földet, hogy legyen hová menniük, ha nálunk már elfogy a házhely, meg a türelem. Persze majd érdemes lesz megnézni a Fadesa Hungária cégadatait is, aligha valószínű, hogy született spanyolok birkóznának a bennszülöttekkel e lepusztult tájékon: majd a magyar ügyvezetők, menedzserek, helytartók és küldöncök Baxter holdudvarából levezénylik a műveletet, akár lakópark épül, akár stadion bikaviadalok számára, akár eldobhatócipellő-gyár magyar halottaknak.

Sopánka néni frakcióvezető szemét bájosan meresztgetve közölte a tévében, hogy az euró „mozgó célpont”, valamint a népjóléti intézkedéseket „a gazdaság kibírta, a költségvetés nem”, azt pedig, hogy az MSZP identitás-kampánya mennyibe került, ő bizony nem tudja. Ha másnak nem, Csepelen legalább Sopánka néninek szobrot állíthatnának, telik a milliárdokból – egy darabig. Azért vannak megnyugtató híreink is: Baxtert amerikai útjára elkísérte az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is. Ez egyfajta védőőrizetként is tekinthető, nehogy Baxter arab terroristák helyett amerikaiakat kezdjen emlegetni, vagy sas helyett karvalyt.