„Navigare necesse est!”, vagyis „Hajózni muszáj!” – tartja a latin közmondás. Ha valakit egyszer is megérintett a vízi lét utánozhatatlan varázsa, az élete végéig fennen hirdeti majd ókori eleink örök bölcsességét. E sorok szerzője is a megérintettek elkötelezett táborába tartozik, így veszi magának a bátorságot, hogy belekontárkodjon az előbb említett idézetbe. „Hajózni muszáj, de Magyarországon többnyire elég macerás!” – eképpen szól a mondás általam csúful profanizált változata. Mert a hajózáshoz nem csak hajó kell és eltökéltség. Kell kikötő, szerviz, felkészült szakembergárda, komfortos szárazföldi kiszolgálás. Márpedig az említettekben kies hazánk igen csehül áll.

Illetve… Így volt ez egészen a legutóbbi időkig. Egészen pontosan 1993-ban döntött úgy egy magyar család, hogy európai színvonalú jachtklubot alapít, olyat, amely felveszi a versenyt bármelyik Adriai-tengeri vetélytársával. 1994-ben el is készült a szentendrei kikötő, a cég első központja, néhány esztendő múltán pedig megtelepedtek a Hajógyári-sziget déli csücskén is, mely mind a mai napig az egyre terjeszkedő birodalom székhelye. Vízi paradicsom egy kétmilliós város szívében – ennél jobb ötletet nehéz kieszelni, most már csak meg kellett tölteni tartalommal. Azt hiszem, elfogultság nélkül állíthatom (aki nem hiszi, járjon utána, nem bánja meg!), a Varga famíliának ez a mutatvány is sikerült. Varga Miklós, a cég ügyvezető igazgatójának kedvenc mondása: „Mi fogjuk az emberek kezét!” S valóban. Aki először ellátogat a szigetre, rögtön megérti, mire utal ez a képes beszéd. A vízi élet a hajóvezetői tanfolyammal, a jogosítvány megszerzésével kezdődik. A Viking Jacht Clubban az elmélet és a gyakorlat egyaránt elsajátítható. De a vizsga után sem engedik el a polgár kezét: már az első hajót akár a tanfolyam alatt ki lehet választani a valóban varázslatos kínálatból. 3 millió forinttól 40 millióig terjednek a lehetőségek, de külföldről ennél nagyobb hajók beszerzése is megoldható. Negyven alkalmazott dolgozik azért, hogy a vizek vándorai a legkellemesebb viszonyokra leljenek a szárazföldön. Teljes körű a javító, karbantartó háttér, minden alkatrész és kiegészítő beszerezhető, megoldható a hajók téli tárolása, és a területen található a magyarországi Duna-szakasz egyetlen vízi benzinkútja is. A szigeti telepet bátran ajánlhatjuk azoknak is, akik jelenleg még nem kacérkodnak a hajóvásárlás gondolatával. Igazi vasárnapi program például a megannyi gyönyörű motorcsónak és jacht megtekintése, s utána egy ebéd a kitűnő állóhajón berendezett étteremben. Közben eltölthetünk néhány percet a vízisí- és wakeboardpályán is bátor próbálkozóként vagy éppen ámuló nézőként – merthogy ilyen is van a klubban. És hogy mitől más egy magyar multi, mint egy – sokszor joggal – oly sokat szidott külföldi? Talán attól, hogy ha terjeszkedik, gondol a profitra, gondol a gazdagokra, de nem felejti, hogy ennek az országnak tízmillió állampolgára van. A Varga család is eképpen gondolkozott, mikor sorra megnyitották tiszai kikötőiket. Tokaj, Abádszalók, Tiszaroff és Csongrád valóban a kisemberek paradicsomává is válhat. Bár a szépen kialakított kikötőkben a nagy hajók is kényelmesen megállhatnak, de a különleges vonzerő a horgászat. Horgászcsónakok már néhány százezer forintért beszerezhetők, sőt igen kedvező áron bérelhetők is. A kikötők színvonala, felszerelése pedig vikingesen megbízható, de természetesen alkalmazkodik a vadregényes környezethez. A kor szellemével értelemszerűen nem dacol a cég: aki érdeklődik, kattintson rá a www.wiking.hu nevű igen színvonalas internetes honlapra. Varga Miklós azt vallja: a hajó nem pusztán áru, amit el kell adni. Nem lehet csak a hasznot nézni, mindenkinek olyan hajót kell ajánlani, ami neki való. Esetleg akkor is, ha az éppenséggel olcsóbb, kevesebb rajta a haszon. A hajó a család hajója kell legyen. Ez az az üzleti filozófia, ami arra sarkallhatja még a Horvátországban telket vásároló magyarokat is, hogy hajójukat náluk vegyék, s velük szállíttassák le az Adriára. Ez az üzleti filozófia egy magyar „multié”, aki valószínűleg vissza is utasítaná ezt a titulust… (galsai)