Eva Kaili ügyében minden olyan elem megtalálható, ami egy egészséges közéleti moralitással bíró embert zavarhat: kenőpénzek, offshore számlák, a nemzetállamokon átlépni igyekvő ngo-k, az európai közhatalom kiárusítása, hazugság, képmutatás és még sorolhatnánk. A görög politikus már 2015-ben is Magyarország elítéléséért és ellehetetlenítéséért lobbizott, amikor többek között Niedermüller Péter akkori DK-s EP-képviselővel együtt terjesztett elő hazánkat lejárató indítványt az Európai Parlamentben, de 2018-ban megszavazta a Sargentini-jelentést is, ami megalapozta a Magyarországgal szemben elindított és azóta is zajló 7. cikk szerinti eljárást, és ebben az egyik „vádpont„ a korrupció volt. Tegyük hozzá, hogy ezek a brüsszeli jelentések, mechanizmusok és eljárások a liberális oldal politikai érdekeit próbálják érvényre juttatni, és sok közük nincs a korrupció elleni küzdelem vagy jogállamiság védelmének kérdéséhez. A jogot és olyan univerzális értékeket, mint a jogállam vagy az alapvető emberi jogok, használnak fel kisstílű politikai játszmák eszközeiként, ezzel kiüresítik a fogalmakat, és gyengítik a nemzetállamra építkező társadalmak politikába vetett morális hitét. Egy igen megdöbbentő, kiábrándító, de lassan már brüsszeli normává váló gyakorlatnak lehetünk most tanúi, amelyet szomorú, de találó jogesetként szemléltet Eva Kaili botránya – hangzott el többek közt az interjúban, amelyet teljes terjedelmében IDE KATTINTVA az Origón olvashatnak el.

Hirdetés
Korábban írtuk