A magántulajdon sem szent
A magyarországival épp ellentétes a trend a lakástulajdon arányát illetően Németországban: míg a miénk hagyományosan a tulajdonosok, az utóbbi a bérlők országa, és ebben nem mostanában várható változás. A lakástulajdonosoknak Berlinben immár egy új, eddig elképzelhetetlen kockázattal is szembe kell nézniük: egy migránsokat segítő szervezet a lakástulajdonok kisajátításáért küzd.
Nincs még egy olyan ország az EU-ban, ahol olyan kevés lenne a lakástulajdonos, mint Németországban. A németek több mint fele, 54 százaléka bérli az otthonát. A bérlakások arányát tekintve az EU-ban a második helyen Dánia áll, messze lemaradva Németországtól. A skandináv országban 34 százalék a bérlakások aránya, a többi EU-s tagállamban 25 százalék körül mozog. Magyarországon mindössze 14 százalék.
Paradox módon Németországban nem kifejezetten nehéz saját tulajdonú lakáshoz jutni. Egy 70 négyzetméteres lakást átlagosan ötévi bruttó keresetből meg lehet vásárolni. Nagy-Britanniában ehhez már 9,4 évi bruttó átlagkereset, Csehországban 11,2 kell, olvasható a Deloitte Property Index felmérésében. Németországban stabil a gazdaság, magasak a jövedelmek, és sokoldalúak a finanszírozási lehetőségek, ami akár kedvezhetne is a lakásvásárlásnak. Ám ennek ellenére sem nőtt a vásárlási kedv, alacsony maradt a tulajdoni arány. Ennek elsősorban történelmi okai vannak. A második világháború után az állam bérlakások építésébe fogott, és később is csak nagyon lassan vonult ki erről a piacról. A privatizáció során nem közvetlenül a bérlőknek adták el a lakásokat, mint például Magyarországon, hanem vagyonkezelő társaságoknak, illetve magánbefektetőknek, amelyek vállalták, hogy felújítják az ingatlanokat. A bérleti díjak évtizedeken át nyomottak maradtak, ezért a bérlők is szívesen maradtak a bérleményeikben.
Különösen igaz volt ez az NDK-ra, ahol a rendszerváltásig gyakorlatilag nem lehetett magántulajdonú lakást vásárolni. Ma is a legalacsonyabb a lakástulajdon aránya Berlinben, ahol mindössze a lakosság 14,2 százaléka rendelkezik tulajdonnal. Az urbanizáció felgyorsulásával egyre többen költöznek nagyvárosokba, így ma már a lakáshiány Németországban a legnagyobb probléma. Hamburgban, Kölnben, Frankfurtban vagy Münchenben a lakosság háromnegyede lakik bérlakásban, miközben a kínálat beszűkült. Ennek egyik oka, hogy a nagyvárosok nem tudnak terjeszkedni, a városok peremén fekvő külvárosi hétvégi telkek tulajdonosai pedig nem mondanak le a kiskertjükről, míg mások a parkok, zöldterületek, foghíjak beépítése ellen tiltakoznak.
Mindezek ellenére a bérleti díjak Németországban európai összehasonlításban még mindig kedvezőek: Berlinben egy bérlakás négyzetméterenkénti bérleti díja 7,30 euró, Hamburgban 8,60, Münchenben 10,50. Összehasonlításul: Párizsban 27,80 a díj, de Londontól Barcelonáig, Koppenhágától Amszterdamig sehol nincs 20 euró alatt.
A saját lakás vásárlását a hiteltörlesztés kockázata, illetve a helyhez kötéstől való félelem mellett olyan járulékos költségek is nehezítik, amelyek akár az ingatlan vételárának a 15 százalékát is kitehetik. Idetartozik a magas telekszerzési adó, az ingatlanközvetítő és a közjegyző díja. Más országokban ezek a költségek lényegesen alacsonyabbak, mint Németországban. Ezért a németek a megtakarításaikat nem elsősorban ingatlanba, hanem a kisebb kockázatúnak és nagyobb hozamúnak tűnő papírokba fektetik.
A lakások nagyon jó minőségben épülnek, mivel számos szabványt, energetikai és egyéb előírást kell betartani, ami az építést jelentősen megdrágítja. Miközben évente 342 ezer új lakásra lenne szükség, 2018-ban már csak 287 ezer épült. A nagyvárosokban a tömeges bevándorlás miatt tovább nőtt a lakáshiány, de az óvodai férőhelyek száma is csökkent, zsúfoltság alakult ki a közösségi közlekedésben, és nőttek a várólisták az egészségügyi ellátásban is.
A bevándorlás leállítása azonban szóba sem jöhet. Épp ellenkezőleg: a bevándorlást támogató és menedzselő szervezetek a lakástulajdon kisajátításában látják a megoldást.
A Kisajátítani a Német Lakást & Co.-t (Deutsche Wohnen & Co. enteignen) nevű polgári kezdeményezés azt szeretné elérni, hogy a 3000 lakásnál nagyobb ingatlanvagyonnal rendelkező, lakásokat bérbe adó vállalkozók tulajdonát a „közösség” sajátítsa ki, mert szerintük csak így lehet megállítani a bérleti díjak emelkedését – adta hírül a Der Tagesspiegel. A kezdeményezés fő szervezője Sebehat Aslan, a DIDF nevű, migránsokat segítő szervezet képviselője, aki szerint a lakás nem áru, a megfizethető lakhatáshoz minden embernek joga van. Az aláírásgyűjtést február végén kezdték, március végéig 48 ezret gyűjtöttek össze. Ha meglesz a népszavazás kiírásához szükséges 175 ezer aláírás, a referendumra szeptember 26-án, a Bundestag-választással és a berlini képviselőház-választással egy időben kerülhet sor.