Bizonyítottan rendszerszintű a korrupció az uniós intézmények székhelyén
Dagad a Brüsszel-gate
Továbbra sem csitul az Európai Parlament hitelességét alapjaiban megrengető korrupciós botrány. Noha a médiában még mindig a Katar-gate kulcsszóval futnak a hírek, valójában nem csak Katarról van szó, és nem csak egyes képviselőkről: a brüsszeli korrupció rendszerszintű, és jelen állás szerint ezen a Magyarországot évek óta vegzáló illetékesek legjobb esetben is csak fél szívvel akarnak változtatni.
Az elmúlt hetekben az Európai Parlamentben egymás után estek ki a szekrényből a csontvázak. A sort a görög szocialista Eva Kaili kezdte, a parlament alelnöke, akit tavaly december elején tartóztattak le a belga hatóságok. Ugyanakkor vitték be Niccolò Figá-Talamancát, a No Peace Without Justice nevű civil szervezet igazgatóját és Pier Antonio Panzeri volt olasz EP-képviselőt is, a Fight Impunity nevű civil szervezet elnökét, továbbá Kaili férjét, Francesco Giorgit is, aki egy belga szocialista EP-képviselő, Maria Arena asszisztenseként működött. Giorgi hamar elismerte, hogy egy lobbiszervezet tagja volt, amin keresztül Marokkó és Katar beavatkozott az Európai Parlament döntéseibe.
Kaili ügyvédje nemrég nyilvánvalóan Giorgira és Panzerire akart kenni minden felelősséget; egy interjúban arról beszélt, hogy védence valójában maga hívta a belga rendőrséget, amikor tudomására jutott, hogy pénzzel teli bőröndök bukkantak fel a lakásán, csak a vonal túlsó végén nem tudtak angolul. Igaz, decemberben a posztjától azóta megfosztott EP-alelnök még azt vallotta sajtóértesülések szerint, hogy tudott a férje és Panzeri gyanús ügyeiről, és a pénzzel teli bőröndökről is. Amikor értesült róla, hogy a belga rendőrség megállította Giorgit, pánikba esett, megpróbálta figyelmeztetni Panzerit és két másik EP-képviselőt, apját pedig arra kérte, hogy legalább a pénz egy részét dugja el. Amikor ez a nyilatkozat megjelent a sajtóban, Kaili ügyvédje – aki azért nincs túl irigylésre méltó helyzetben, mint látjuk – először is felháborodott, hogy juthatott el a Knackhoz védence vallomása, majd torzítottnak nevezte azt, végül maga is arról beszélt, hogy Kaili valóban megkérte az apját, hogy dugja el a pénzt, de ettől még meg van győződve az ártatlanságáról.
Amikor a december 9-i letartóztatások és razzia során összesen 1,5 millió eurót foglaltak le a hatóságok, az Európai Parlament tűzoltásként felfüggesztette a Katarral összefüggő jogalkotási folyamatokat, és megszavazta, hogy katari érdekképviselők ne léphessenek be a parlamentbe. Ez nagyjából annyira kikerülhetetlen intézkedés, mint amikor Cseh Katalin momentumos EP-képviselő diadalként tálalta, hogy orosz lobbisták immár nem tehetik be a lábukat a parlamentbe – mintha nem találkozhatna bárki bárkivel a város összes többi részén.
A Politico szerint Katarnak a labdarúgó-vb és az európai országokkal kötendő gázszállítási megállapodások miatt is fontos volt az ország hírneve, Kaili pedig az egyik legbefolyásosabb képviselője volt az öböl menti ország érdekeinek. Letartóztatása előtt néhány héttel még a Katarban dolgozó vendégmunkások körülményeit méltatta a plenáris ülésen, és a Katarral szembeni vízumliberalizációt is megszavazta. Ennél is nagyobb, és nem épp pozitív visszhangja volt annak, hogy miután Katar az EP Arab-félsziget országaival foglalkozó delegációjának látogatását lemondta, Kaili odautazott egyedül, majd sűrűn méltatta az ott látott remek körülményeket.
Olasz kapcsolat
Bár kevesebb figyelmet kapott, mint Kaili, a 2019-ig olasz EP-képviselő Panzeri története is izgalmas. Az EU–Marokkó parlamenti vegyes bizottság társelnökeként, felelős kapcsolattartójaként – és azóta is – úgy gondolta, tevékenységét a leghatékonyabban a marrákesi La Mamounia luxusüdülőhelyen tudja ellátni. Az új évet is ott tervezte köszönteni családjával – a marokkói állam pénzén. Kétségkívül kellemesebb helyszínnek ígérkezett, mint egy belga börtön.
A vegyes bizottság marokkói delegáltja, Abderrahim Atmun 2018-ban egy marokkói lapnak arról beszélt, hogy a vegyes bizottság nagyon fontos terepe országa érdekérvényesítésének. Azt állította, az előző évben 147 olyan parlamenti indítványt hiúsított meg, amelyek ellentétesek voltak a marokkói érdekekkel.
Az olasz képviselő az EP emberi jogi albizottságát is vezette, a The Brussels Times által idézett beszámolók szerint gondosan terelte el képviselőtársai figyelmét a világ Marokkón kívüli részének emberi jogi problémáira. A Financial Times szerint Panzeri és köre két alkalommal is meg tudta akadályozni, hogy marokkói aktivisták kapják meg a Szaharov-díjat.
A botrányba egyébként Panzeri magával rántotta a szintén olasz Luca Visentinit, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség elnökét is, akinek egyszer egy mikulásos borítékban szerény ötvenezer eurót adott át újraválasztási kampányára. Visentini természetesen azt mondta, hogy ez adomány volt a szövetségnek. Minderre úgy derült fény, hogy belga hírszerzők már tavaly nyáron bekamerázták a lakását. Addigra Panzeri már bő egy évtizede kenőpénzért és más ajándékokért cserébe képviselte Marokkó érdekeit.
E hónap elején az előzmények fényében kritikák kereszttüzébe került Josep Borrellnek, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének marokkói útja is. A spanyol szocialista politikus közölte, természetesen aggódik a korrupciós ügyek miatt, de ami Marokkói illeti, nincs semmire bizonyíték, az észak-afrikai ország fontos partnere az EU-nak.
Nemrég újabb „áldozatot” szedett a botrány. A fentebb már említett belga képviselő, Maria Arena – akinek Kaili férje volt az asszisztense – lemondott az EP emberi jogi albizottságának elnöki posztjáról. A Politico szerint a belga szocialista képviselő igyekszik mindent az asszisztensére kenni. Az ő hanyagságát okolja például azért, hogy nem nyilatkozott az uniós szabályoknak megfelelően arról, hogy teljes katari útját az öböl menti állam kormánya fizette. A lap szerint a befolyásos képviselőt vagy megbüntetik tízezer euróra, vagy egy évig nem képviselheti a parlamentet, de a legvalószínűbb, hogy nem történik vele semmi, mert az ilyen büntetéseket ritkán érvényesítik. A Politico megjegyezte, Arena ügye már csak azért is többet ér egy lábjegyzetnél, mert korántsem csak hanyag adminisztrációról van szó: kiegyensúlyozatlan meghallgatások, háttéralkuk jelzik Katar befolyását az emberi jogi albizottságra.
Nem sokkal később lemondott az az Arab-félszigettel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség belga szocialista vezetője, Marc Tarabella is, akinek már korábban megvonta a mentelmi jogát a parlament. Őt is azzal gyanúsítják ugyanis, hogy Marokkó és Katar lefizette, bár ártatlannak vallja magát.
Látszatintézkedések
A botrány kirobbanása után Emily O’Reilly uniós ombudsman kiszámíthatónak nevezte az események alakulását. Szerinte ugyanis most természetesen mindenki fel van háborodva és fogadkozik: minden tőle telhetőt megtesz, hogy ilyesmi ne történjen meg újra, miközben ő és sokan mások már hosszú évek óta arra figyelmeztetnek, hogy rendszerszintű etikai problémák vannak az EU-val. Szintén O’Reilly jegyezte meg azt is, hogy ha Brüsszelben ekkora bajok vannak, akkor egy kicsit azért nehezebb lesz Magyarországot vagy Lengyelországot a korrupció elleni harcról oktatni.
Az uniós ombudsmant igazolja az a nem mellékes tény is, hogy nem azért robbant ki a botrány, mert az Európai Parlament kérlelhetetlenül fellép, ha saját soraiban felüti a fejét a korrupció. Nem ők tették meg a döntő lépést, hanem a belga hatóságok. Alexander De Croo belga miniszterelnök nem is mulasztotta el megjegyezni, hogy országa igazságszolgáltatása tette meg azt, amit az EP-nek kellett volna.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke tizennégy pontos javaslatcsomaggal állt elő január első napjaiban a lobbizás szabályozására. Nyilvánvalóan Panzeri esete ihlette például azt a pontot, hogy az újra nem választott EP-képviselők két évig ne folytathassanak lobbitevékenységet. A csomag egyebek mellett szigorúbban beszámoltatná a képviselőket bevételeikről és a lobbisták mozgásterét is korlátozná.
Fejétől büdösödik
A máltai EP-elnök az Európai Néppárt politikusa, nem túl meglepő módon pedig a parlament legnagyobb frakciója igyekszik felhasználni az ügyet arra, hogy gyengítse a második legnagyobb frakciót. Annak ellenére is, hogy Metsola a decemberi plenáris ülésen még pátoszosan úgy fogalmazott: a korrupciós ügyet nem szabad politikai haszonszerzésre felhasználni, mert nem jobb- és baloldalról, hanem a jóról és a rosszról szól. Ehhez képest a Politico szerint miután Metsola zárt ajtók mögött bemutatta a javaslatait, nyilvánosan veszekedett az EP folyosóján Manfred Weber néppárti és Iratxe García szocialista frakcióvezető. A sebeiket nyalogató szocialisták szerint a néppártiak a saját hasznukra akarják fordítani a botrányt, a jobbközép pártcsalád bennfentesei pedig megjegyezték, nincs kétségük afelől, hogy ellenkező esetben a szocialisták is pontosan ezt tennék velük.
A figyelem most arra összpontosul, hogy milyen közeli kapcsolatot ápolt Katar és Marokkó a brüsszeli szocialistákkal, de korántsem ez az első korrupciós ügy, ami rossz fényt vet az Európai Unió központjára. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke SMS-ben tárgyalta le az első vakcinabeszerzést a Pfizer fejével, amikor pedig Emily O’Reilly ombudsman látni szerette volna ezt az üzenetváltást, nem találták meg a német politikus munkatársai, és egyébként is arra hivatkoztak, hogy az uniós szabályok szerint az SMS-eket nem muszáj archiválniuk.
Sokat szerepelt a hírekben Sztela Kiriakidu egészségügyi biztos is, aki előnytelen szerződést kötött például az AstraZenecával, majd kiderült, hogy korábban egy olyan nonprofit szervezetet vezetett, amely a későbbi vakcinabeszerzéskor is előkerülő nagy gyógyszergyártól kapott jelentős támogatásokat. Amikor pedig a számláján felbukkant négymillió euró, legalább annyira meglepődött, mint Eva Kaili.