Fotó: MTI/EPA/SEA-EYE/Fabian Heinz, Archív
A Sea-Eye német nem kormányzati szervezet (NGO) felvételén Afrikából Európába igyekvő illegális bevándorlók utaznak gumicsónakban a líbiai partok közelében 2019. július 5-én
Hirdetés

Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője a Magyar Nemzet megkeresésére rámutatott: az év eddigi részében az útvonalak közül a nyugat-balkáni a legzsúfoltabb, valóságos robbanás következett be az érkezések számát tekintve az európai határ- és partvédelmi ügynökség (Frontex) adatai alapján.

Háromszor annyi volt a határátlépési kísérlet, mint a tavalyi év azonos időszakában

 – mondta az elemző, hozzátéve: a koronavírus-járvány nyomán kialakult gazdasági válság egyre több országban érezteti negatív hatásait, így a hagyományosan ezen az útvonalon vándorló afgán állampolgárok mellett mostanra megjelentek az észak-afrikai és más ázsiai országokból származók is.

Vargha Márk kitért arra is: az Ukrajnából Afrikába tartó gabonaszállítmányok akadozása miatt prognosztizált élelmiszerválság egyelőre csak a fekete kontinensen belüli tömeges helyváltoztatásokban érezteti hatását, hiszen nincstelen, éhező emberek nem vágnak bele a hosszú, Európa felé tartó útnak. A kelet-mediterrán útvonal 133 százalékos növekedését – ahogy eddig is – a szíriaiak, a kongóiak és a nigériaiak vándorlása táplálja.

„A közép-mediterrán útvonal 44 százalékos határátlépés-növekedése mögött egyelőre szintén nem az afrikai élelmezési problémák, sokkal inkább az elhúzódó politikai-gazdasági krízis (Tunézia) vagy az áhított, de elmaradó, fellendülést ígérő projektek kudarcából eredő kiábrándulás (Egyiptom) áll”

– mutatott rá a kutató. Vargha Márk hangsúlyozta, a következő hónapok során az is kiderül, hogy az Egyesült Királyság és Ruanda közötti migrációs megállapodást sikerül-e hatékonyan is alkalmazni élesben vagy csupán írott malaszt marad, és a nagy terv elbukik a jogvédők támadásainak kereszttüzében.

Az elemző szerint mindenesetre a brit kísérlet sikerének sok drukkere van Európa-szerte, ám az „áthelyezéses elbírálás” egyelőre nem tud visszafogó tényező lenni: 55 százalékkal többen keltek át (elsősorban afgánok, irániak, szíriaiak) eddig a La Manche-csatornán idén, mint tavaly ilyenkor.

A kutató kitért arra is, eddig Spanyolország érzi legkevésbé a számok koronavírus-járvány utáni „visszaemelkedését”: míg a Kanári-szigeteket érintő nyugat-afrikai vonalon negyedével többen szálltak partra, mint 2021 azonos időszakában, Dél-Spanyolországba negyedével kevesebben érkeztek.

Ami a globális folyamatokat illeti, Vargha Márk – Tóth Klaudiának, a Migrációkutató Intézet kutatójának gyorselemzését idézve – rámutatott: az erőforrás-kockázat (étel, víz, szántóföld) és a természeti csapások (áradások, ciklonok, szárazságok, növekvő átlaghőmérséklet) intenzitása jellemzően azokat az országokat sokkolja leginkább, amelyeknek amúgy is alacsony mértékű ellenálló képessége van. Ezek a külső folyamatok aztán annyira destabilizálnak egy adott térséget, hogy sokkal valószínűbbé válik a különféle konfliktusok kialakulása mind a társadalmi, mind a politikai színtéren, mint máshol.

„Az amúgy is rohamosan fogyó erőforrásokért folytatott harc végső soron egy ördögi kör, hiszen a versengés az erőforrások további kimerítéséhez vezet”

 – fogalmazott a kutató. Tóth Klaudia elemzése szerint az ökológiai összeomlás miatt vélhetően három főbb migrációs útvonal fog kialakulni: a latin-amerikai térségből az Egyesült Államok és Kanada felé, Afrika szubszaharai részeiből Európa felé, valamint a Közel-Keletről és Dél-Ázsia régióiból szintén Európa felé fognak milliók elindulni a közeli és távoli jövőben.

A Magyar Nemzet cikkét ITT olvashatják.

Korábban írtuk