Mesemonopólium
Az elmúlt tizenöt évben a Disney intenzív terjeszkedésbe kezdett, stúdiókat, filmes jogokat vásárolt. Ma már évről évre dönti meg saját bevételi rekordjait. A túlterjeszkedő cég ugyanakkor veszélyezteti a filmipar sokszínűségét, a független mozikat, sőt a gyerekeket is, mivel egyre több rajzfilmjük kacérkodik káros ideológiákkal.
Alig telt el az idei első félév, a Walt Disney máris azzal a hírrel jelentkezett, hogy megdöntötte minden korábbi bevételi rekordját. Július utolsó hétvégéjén a gigastúdió átlépte a 7,67 milliárd dolláros globális határt, meghaladva 2016-os csúcsteljesítményét. Mára a Jégvarázs 2 már megközelítette az egymilliárd dolláros forgalmat, valószínűleg át is lépi még az ünnepek előtt.
Az impozáns eredmények nem a semmiből jönnek. A világszinten legnagyobb bevételt hozó hat mozifilm közül ötöt a Disney szállított, közel nyolcmilliárd dollárt eredményezve júliusban a cégnek. Ezek a Bosszúállók: Végjáték, a Marvel Kapitány, az Aladdin, Az oroszlánkirály, és a Toy Story 4 – ezek mindegyike átlépte már az egymilliárdos pénzforgalmat. A rekordösszeg annak is köszönhető, hogy ma már számos olyan sikerszéria, mint a Csillagok háborúja vagy a Marvel-univerzum szuperhősei a Kaliforniában székelő szórakoztatóipari vállalat pénztárcáját hizlalja. A Disney-nek ebben nem kevés munkája és rengeteg pénze fekszik, az elmúlt másfél évtizedben ugyanis egyre nagyobb léptekben vásárolt fel mindent, amiből hasznot remélt.
Az 1923-ban alapított cég sokáig többnyire gyerekeknek szánt rajzfilmeket készített. Amikor sikerült a tőkéjét felhizlalnia, új irányban kezdett terjeszkedni. 2006-ban lenyelte az animációs mesék terén legnagyobb riválisát, a Pixart, 2009-ben pedig remek ütemérzékkel csapott le a képregény-univerzumát széles vászonra adaptáló Marvel Studiosra. A 2012-es év egyik legnagyobb filmes felvásárlása az volt, hogy tokkal-vonóval megvették a Star Wars-univerzumot birtokló Lucasfilmet. Két éve pedig irdatlan összegért, forintra átváltva közel tizennégyezermilliárdért jutottak hozzá a 21st Century Fox szórakoztatóipari szekciójának jelentős részéhez. A piaci szereplők közül néhányan ekkor már húzták a vészharangot, rámutatva a Disney formálódó monopóliumára.
Visznek mindent, ami eladó
A vásárlási lázban égő Disney nemcsak stúdiókat vásárol, gyűjtik a régi sikerfilmek jogait is. Megvették többek között a Függetlenség napját, a Jégkorszakot és az Avatart is, utóbbinak már tervezik is a folytatását. Bár nyilván rengeteg pénzt elköltenek ezekre a nagybevásárlásokra, tény, hogy egy részük máris elkezdett megtérülni. A megszerzett filmek jól bevált receptek alapján legyártott folytatásai jó eséllyel lesznek kasszasikerek, az Amerikában idén eladott összes mozijegy 38 százaléka már a Disney-t gazdagítja, ahogy a jogdíjakból befolyt tetemes összeg is.
Ha mindez nem lenne elég, ahogy a mamutcégek esetében bevett gyakorlat, fő tevékenységüktől merőben eltérő területeken is befektetnek. A Miki egérrel fémjelzett óriás birtokában befektetői irodák, építőipari cégek, könyv- és magazinkiadók, sőt hotelek és ingatlanok is találhatók. A vállalat teljes vagyonát csak megbecsülni lehet, nagyjából 130 milliárd dollárra taksálják. Összehasonlításképpen Magyarország GDP-je 2018-ban 161 milliárd dollár volt.
A szórakoztatóipari óriás novemberben egy új területre, a streamingszolgáltatásba kezdett el betörni. A Disney+ ugyan még messze van attól, hogy beérje riválisait, főleg a piacvezető Netflixet, ám a nézőkért folytatott harcban jól jön majd a rengeteg felvásárolt tartalom. A cég azzal is nagyot javíthat streamingplatformja sikerén, hogy saját filmjeit és sorozatait riválisaihoz hasonlóan megtartja magának. A Disney+-nak egyébként éppen egy Star Wars-sorozatnak, a The Mandaloriannek köszönhetően sikerült erősen indítania, már az első napon elérték a tízmillió előfizetőt.
Leuralják a pályát
Bob Iger Disney-vezérigazgató maga is bevallja önéletrajzi könyvében, hogy céljuk a gyártás, a terjesztés és a bemutatás egy kézben összpontosítása, kiiktatva minden közvetítőt. Jelenleg minden jel arra utal, hogy sikerülni fog. A Disney rendkívüli tőkeerejével a többi piaci szereplő nehezen tud majd versenyezni. A cég 15 év alatt a világ egyik legnagyobb média- és szórakoztatóipari vállalatává vált, és ma még semmi jele nincs annak, hogy bármi is útját állná.
A formálódó monopólium ugyanakkor számos aggályt vet fel. Amerikai filmipari szereplők arra figyelmeztetnek, bedőlhetnek a kisebb, független mozik, ha a Disney teljesen leuralja a pályát, ugyanis a cég eddig is arról volt híres, hogy kirívóan előnytelen feltételeket diktál a moziknak, amelyek vetíteni szeretnék a filmjeit, például egyre nagyobb részesedést követel a bevételükből, miközben megszabja, hogy egy-egy filmnek meddig kell a vásznon lennie. Rosszul járhatnak a független filmek forgalmazói is, ugyanis a Disney által diktált modell inkább a korábbi sikerfilmek folytatásainak kedvez, árthat viszont az új ötleteknek. Nem nehéz belátni, mekkora hatalmat jelent mindez: nem mindegy, hogy egy kvázi monopolhelyzetben lévő cég milyen értékrendet közvetít filmjeiben, főleg annak tükrében, hogy mesefilmjeik micsoda hatással vannak a gyerekekre.
Gyönyörű, meleg pillanat
A Disney-mesék egyébként régóta gerjesztenek vitákat. A korábbi darabok azért kaptak kritikát a liberális gondolkodóktól, mert azok a hagyományos nemi szerepeket sulykolják a gyerekekbe – lásd a konyhában dolgozó Hófehérke. Emellett faji és kulturális sztereotípiákat közvetítenek. Az Aladdin például megkapta, hogy árad belőle a keleti kultúra és az arab világ káros és rasszista megítélése. Az 1966-os Csipkerózsikát azzal találták meg, hogy szexista mese, a szexuális bántalmazásról szóló feminista példázat. A politikai korrektség rostáján Az oroszlánkirály is fennakadt, merthogy az uralkodó osztály, vagyis az oroszlánok fölénye a kritikusok szerint a fehér felsőbbrendűség metaforája. Hasonló vád érte a Dumbót is, a szegény, aluliskolázott fekete varjakban célzást fedeztek fel a színes bőrű emberekre. Mivel azonban a profit mindennél fontosabb, a Disney egyre kínosabban kezdett ügyelni arra, hogy ne érhessék hasonló támadások – sőt mostanában már túlkompenzál.
A legnagyobb stúdiókhoz hasonlóan immár ők is egyre látványosabban teszik le a garast az LMBTQ-propaganda mellett. Legutóbb a Jégvarázs 2 kavart botrányt, ugyanis amint kiderült, hogy tervezik a nagy sikerű animációs film folytatását, a szivárványos szervezetek aktivistái kampányolni kezdtek, hogy a főszereplő Elzát leszbikus kapcsolatban ábrázolja az új epizód. A CitizenGO családbarát szervezet ugyanakkor ellen-aláírásgyűjtést indított, a több százezres nyomásnak pedig végül engedett a Disney, így egyelőre kimaradtak a leszbikus mesehősök.
Kisebb lépésekben viszont már elkezdték adagolni az LMBTQ-érzékenyítést. A 2017-es A szépség és a szörnyeteg-adaptációba például homoszexuális utalást csempésztek. A homoszexuálisoknak íródó Attitude magazin főszerkesztője erről így írt: „Gyönyörű, meleg pillanat ez a Disney-filmek világában. A Disney így üzen, hogy ez a dolog normális és természetes.”
Kevésbé ismert alkotásokban ennél már jóval tovább mentek, a gyerekeknek készült Csillag kontra gonosz erők című animációs sorozatban például azonos neműek csókjait mutatták, a Dr. Plüssi rajzfilmsorozatban pedig azonos nemű szülők tűnnek fel. Szintén a CitizenGO indított nemzetközi kampányt annak érdekében, hogy ne tartsák meg a Magical Pride homoszexuális fesztivált a párizsi Disneylandben, vagyis egy, a gyerekes családoknak készült vidámparkban. Noha rengeteg aláírás gyűlt össze, a rendezvényt megtartották. Így nem kizárt – főleg, ha a Disney tovább növekszik és még inkább nyeregben érzi magát –, hogy az aggódó szülők kénytelenek lesznek leporolni a 101 kiskutyát vagy a Hamupipőkét, ha el akarják kerülni a progresszív nyomulást.