A válasz egy mondatban összefoglalható: a méhek és néhány más rovarfaj porozza be a vadon termő növények 90 százalékát: ha kihalnak, összeomlik az ökoszisztéma. Emellett a haszonnövények 75 százaléka is tőlük függ, tehát a terméshozam is jelentősen csökkenne, illetve emberi vagy gépi munkával kellene végezni a beporzást.

Egyszóval valószínű, hogy méhek nélkül mi sem élnénk sokáig, de legalábbis igen komoly gazdasági károkat és azon keresztül társadalmi változásokat szenvednénk el.

Nem túlzás a szám: minden harmadik falat mögött, amit a szánkba veszünk, szorgos méhek munkája áll. A számítások szerint csak a beporzással több száz milliárd euró hasznot hoznak világszinten. Így aztán ijesztő hír, hogy a méhek és más beporzó rovarok száma az utóbbi évtizedben átlagosan húsz százalékkal csökkent: konkrét adatok elsősorban a tenyésztett, mézelő méhekről vannak a gazdák révén, a vadméhek és más beporzó rovarok helyzetét egyelőre fel sem mérték.

A számok országonként 1,8 és 53 százalék között mozognak, elsősorban Nyugat- és Dél-Európában, illetve az Egyesült Államokban nagyok a károk, ahol egyes adatok szerint 2004 óta felére csökkent a méhállomány.

Európában 2006-tól jeleztek nagyobb pusztulásokat, Észak-Írországban például szintén ötven százalékról számoltak be a jelentések, de a spanyoloknál és a briteknél is elég rossz a helyzet.

Átfogó programok hiányában a csökkenés mértékével kapcsolatban még nagy a bizonytalanság, mint ahogy az egyes országok közötti nagy különbségek okát sem tudni: Magyarország például jó helyzetben van.

Nyomtalanul

– Az Egyesült Államokban 2007-ben számoltak be szokatlanul magas veszteségről: a méhcsaládok 30-90 százaléka pusztult el – meséli Tömöri Balázs, a Greenpeace agrárkampány-felelőse: a környezetvédő civil szervezet európai kampányt indított a méhek védelmében. – Ráadásul a gazdák olyan, új tüneteket tapasztaltak, amiket korábban nem: a dolgozó méhek ugyanis eltűntek. Kirajzottak és nem tértek többé vissza, hátrahagyva a királynőt és a következő generációt, amelyik az utánpótlás hiányában elpusztult.

A történtek okát pedig nem lehetett kideríteni, hiszen nem voltak tetemek. Korábban általában valamilyen parazita vagy a közeli földeken a növényvédő szerek helytelen használata okozott nagyobb pusztulást, ilyenkor a jelek egyértelműek voltak, és az utóbbi esetben az érintett gazdálkodó kártérítést fizetett a méhésznek. Ezzel az új tünettel kapcsolatban azonban évekig gyakorlatilag csak találgattak a kutatók.

A jelenség a kolónia-összeomlási zavar nevet kapta, röviden CCD-ként (Colony Collapse Disorder) emlegetik. Kiderült, hogy a dolgozó méhek elveszítik tájékozódási képességüket, majd végkimerülésben kimúlnak.

Egyes kutatások vírusra, mások parazitára gyanakodtak, megint mások a mobiltelefonokra. Csak az látszott biztosnak, hogy nem lehet csupán egy tényezőt felelőssé tenni. A legújabb eredmények szerint pedig a kiváltó okok jó része nem szüntethető meg egykönnyen: lényegében az emberiség jelenlegi életformája, működése okozza a méhek pusztulását.

Elsősorban a nagyüzemi mezőgazdálkodás: eltűnnek a természetes élőhelyek; az agrokemikáliák gyengítik a méhek immunrendszerét, ezenkívül a monokultúrás termesztés egyoldalúvá teszi a táplálkozásukat, ami szintén csökkenti védekezőképességüket. Emellett az éghajlatváltozás is egyre nagyobb terhet ró a méhekre, elsősorban a felmelegedés, a csapadékeloszlás változása miatt, illetve azért, mert az egyes területeken korábban ismeretlen, új élősködők jelentek meg.

A bűnbak

– Egy olyan körülmény van, amit aránylag gyorsan ki lehet iktatni: ez a káros vegyszerek használata. Ezért foglalkozunk elsősorban ezzel a témával. Nem biztos, hogy ezek betiltása hozza majd a legnagyobb változást a méhek számára, de biztosan segíteni fog – állítja a Greenpeace munkatársa.

Az Európai Bizottság ugyanis a közelmúltban három neonikotinoid rovarölő szer használatának a felfüggesztését javasolta, a méhekre legattraktívabb haszonnövények – a repce, a gyapot, a napraforgó és a kukorica – termesztésében.

Az erőteljes Greenpeace-kampány oka, hogy az első körben kilenc tagország – köztük Magyarország – ellenezte a felfüggesztést, és a javaslat a második körben sem kapta meg a szükséges minősített többséget. Mivel azonban az ellenszavazat is kevésnek bizonyult, a döntés joga most visszaszáll a bizottságra: a Greenpeace megítélése szerint pedig hajlik arra, hogy felfüggessze a nikotinoidok használatát.

A javaslat alapja az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal januárban elkészült állásfoglalása, ami alátámasztani látszik, hogy ezek a szerek is okozhatják a CCD kialakulását. Ugyan egyértelműen nem sikerült bizonyítani az összefüggést, de a végleges eredmények megszületéséig – az elővigyázatosság elve alapján – Brüsszel már decembertől korlátozná az alkalmazásukat. Hét neonikotinoid van használatban, ezek közül az érintett három a legjelentősebb: a tiametoxám, az imidakloprid és a klotianidin. Permetezőszerként is végzetes problémákat okoznak, de ezek az előírások betartásával megelőzhetőek.

A nagyobb gondot a csávázás jelenti. Ez az eljárás a vetőmagot védi a talajlakó kártevők ellen: beborítják vegyi anyaggal. Ez azonban később a növény nedvkeringésébe is bekerül, majd a levélszéleken, az úgynevezett gutációs cseppekben is megjelenik, amiből a méhek ihatnak, és ez számukra könnyen halálos dózis is lehet.

Mivel azonban a méhészek gondoskodnak innivalóról, ez is csökkenthető: a CCD-jelenséget igazából a virágporban megjelenő vegyszermaradvány okozza, ami károsítja a rovarok idegrendszerét, memóriazavarokat okoz, hat a tájékozódási képességükre és az immunrendszerükre is.

Európa élvonalában

A téma Magyarországon még jócskán gyerekcipőben jár, aminek egyszerűen az az oka – és lényegében ezzel védekezett a Greenpeace által támadott Vidékfejlesztési Minisztérium is –, hogy Magyarországon mindeddig nem tapasztaltak gondot a méhek körül, sőt az idei évig évről évre növekedett a méhcsaládok száma.

– Magyarországon van a legnagyobb méhsűrűség egész Európában: egy négyzetkilométerre több mint 11 méhcsalád jut – mondja büszkén Mészáros László, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke.

– Problémák persze így is akadnak, éppen ezért az egyesület 2007 óta környezetterhelési monitoring vizsgálatokat végez: volt köztük olyan is, ami a neonikotinoidokra vonatkozott, de ezek szubletális hatását nem vizsgáltuk, vagyis azokat a folyamatokat nem, amelyek anélkül változtatják meg a méhek viselkedését, hogy elpusztítanák őket. Így ebben a kirobbant ügyben pro vagy kontra nem tudunk állást foglalni. Ehhez mindenképpen további, alaposabb, célzott vizsgálatokra van szükség, amit az agrokemikáliákat gyártó cégeknek kellene elvégezni – szögezi le az OMME elnöke.

– Ez az a pont, amelyben minden szereplő, a tiltakozó országok csoportja is egyetért: a rovarölő szerek hatását tovább kell kutatni, amíg egyértelmű bizonyítékok nem szólnak ellene vagy mellette. A vita valójában arról folyik, hogy addig fel kell-e függeszteni a használatukat – szögezi le Székács András, a Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI) főigazgatója.

– Magyarországon szintén megvan a szándék a kutatások lefolytatására, az a kérdés, ki fogja finanszírozni, az állam vagy – a költségek átterhelésével – a gyártók. Ha egy technológiának környezeti hatása van, alapvetően az utóbbinak kell fizetnie a kivizsgálást – véli a főigazgató is, és hozzáteszi: sürget az idő, most van a tavaszi vetések ideje. Márpedig olyan vizsgálatokra lenne szükség, amelyek részletesen feltárják, hogyan oszlik el szabadföldi körülmények között a vetőmagcsávázásra használt hatóanyag és maradéka az egyes növényi részekben, s ezen keresztül a méhek milyen tényleges kitettséget szenvednek el. Ha most nem kezdjük el a vizsgálatokat, legközelebb csak jövőre tehetjük meg.

Átrendeződhet a piac

– A hazai tiltakozásnak az is oka lehet, hogy a magyar vetőmagok, főleg a kukorica, az utóbbi időben igen nagy előnyre tettek szert, mivel Magyarország moratóriumot tart fent a géntechnológiai úton módosított MON810 kukoricára, szemben például Spanyolországgal. Ennek köszönhető, hogy Magyarország a kukorica-vetőmagok egyik vezető forgalmazója Európában. Az így szerzett versenyelőnyt félthetik a gyártók – mondja Székács András, a KÉKI főigazgatója.

Persze felmerül a kérdés: ha a vásárlók elfordultak a lehetséges GMO-tartalom miatt a spanyol vetőmagtól, nem fordulnak-e el az uniós javaslat nyomán a neonikotinoidokkal csávázott magyar vetőmagtól is?

– Az embereket a méhek egészsége nem annyira érdekli, mint a sajátjuk: a felvásárlópiac erre nem fog olyan érzékenyen reagálni. Jelenleg a neonikotinoidok a legnagyobb forgalmú rovarellenes szerek a csávázás területén – mondja Székács András. – A korábbi talajfertőtlenítő hatóanyagokat, például a piretroidokat szintén visszavonták toxikus hatásaik miatt, míg a foszfátvegyületekről az derült ki, hogy az emlősökre is erős a toxicitásuk, ezért balesetveszélyesek. Új típus egyelőre nem áll rendelkezésre, tehát ha a tiltás életbe lép, az át fogja rendezni a növényvédelmi piacot. Ugyanakkor egyrészt az unió egyelőre nem zárja ki minden képviselőjét a vegyületcsaládnak, csupán hármat, másrészt nem kell félteni az iparágat: korábban is volt már példa arra, hogy nélkülözhetetlennek tűnő hatóanyagokat kellett visszavonni, mégis mindig megoldották a nehézségeket. Nem omlott össze a mezőgazdaság, a növénytermesztés folyik tovább. És azt is figyelembe kell vennünk, hogyha nem tiltjuk be a veszélyes szereket, annak is lesznek gazdasági következményei: ezt a hatást sehogy nem lehet megúszni.

Székács András szerint az új vegyszeres alternatíváról – ahogy előbb-utóbb minden vegyületről – szintén kiderülnek majd olyan káros hatások, amelyeket nem láttunk előre. Az újabb és újabb szerek betiltásának azonban az a haszna, hogy az engedélyezés egyre szigorúbbá válik, az adott hatóanyagok és mellékhatásaik is beépülnek a rendszerbe, tehát egy új szerről most már azt is bizonyítani kell, hogy nem váltja ki az eddig felmerült toxikus hatásokat.

Ma már részben a hormonrendszert és az immunrendszert károsító hatásokat is ki kell zárni. Ezért egy mai engedélyezési folyamat sokkal költségesebb, aminek következtében csak a legnagyobb multinacionális cégek engedhetik meg maguknak az új szerek bevezetését, adott esetben fuzionálnak annak érdekében, hogy biztosíthassák a kutatáshoz szükséges tőkét.

A zöldek egyébként a többi ország tiltakozása mögött is a vetőmaglobbi erejét sejtik. Például igen érdekes helyzet, hogy Ausztria és Nagy-Britannia is a felfüggesztés ellen küzd, holott az ottani méhállományok már komoly károkat szenvedtek. Ezenkívül két figyelemre méltó pálfordulás zajlott le a két szavazás között. Első körben Németország tartózkodott, holott ők már régóta korlátozzák egyes neonikotinoidok használatát a saját hazájukban. Vajon miért nem szavaztak azonnal igennel az Európai Unió teljes területére vonatkozó felfüggesztésre?

– Csak találgatni tudunk, mi lehetett az oka, de úgy hisszük, a németek eközben védték a növényvédőszer-gyártóikat, elsősorban a Bayert, ami a világ három legnagyobb vegyipari vállalatának egyike, több mint 150 országban van jelen. Ez klasszikus kettős mérce – összegzi véleményét Tömöri Balázs a Greenpeace-től.

Németország végül azonban mégis a méhek mellé állt. A másik eset az olaszoké, akik már 2008 óta korlátozzák a neonikotinoidok használatát: elsőként ennek megfelelően igennel szavaztak az uniós korlátozásra. Ám a második körben már a nem mellett tették le a voksot: ők ugyanis permetezőszerként – szigorúan virágzás után – továbbra is alkalmaznák ezeket a vegyszereket. Az ügy csak azért érdekes, mert ez idáig Olaszország volt a legpozitívabb példa, ahol az utóbbi években csávázószer nélkül, az ősi módszer, a vetésforgó használatával hasonló terméshozamot tudtak elérni, mint korábban a vegyszeres nagyüzemi mezőgazdálkodás keretében. Ám ezt a szép képet most árnyalja, hogy úgy tűnik, teljes egészében ők sem akarnak lemondani a neonikotinoidról.

– Nagyon nehéz megítélni, mi mozgatja az egyes országok döntéseit. Ne felejtsük el, hogy két óriáscég számára komoly pénzügyi kérdés a felfüggesztés, és ők valószínűleg az utolsó pillanatig próbálják befolyásolni a szavazatokat – véli a Greenpeace munkatársa.

Bogaras népek

Egyelőre az is rejtély, mi lehet az oka a sajátosan jó magyar helyzetnek.

– Mivel ezt sem vizsgálta még senki, nem tudjuk pontosan. Az egyetlen körülmény, ami hazánkban eltér más régiókhoz képest, az a növényi fajgazdagság: a Pannon bioföldrajzi régió rendkívül nagy biodiverzitású rendszer Európa más részeihez képest, ez pedig nagyon jó a méheknek – mondja Székács András, a KÉKI főigazgatója.

Emellett az állam sem hagyta magára a méhészeket: a Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretében az utóbbi években évente 1,2 milliárd forintos uniós támogatásban részesül az ágazat, illetve Mészáros László, az OMME elnöke úgy látja, a méhészek lobbiereje sem olyan gyenge, mint amilyennek most tűnhet. Sokat tettek azért, hogy megszülessen a Növényvédelmi Cselekvési Terv, amely fontos szabályokat ír elő a mérgezési esetekkel kapcsolatos eljárásra vonatkozóan.

– Elsősorban azonban azért ilyen jó a hazai méhállomány, mert a magyar méhészek bogaras emberek – nevet Mészáros László. – A méhek ugyanis nagyon érzékenyen reagálnak a környezet változásaira, azonnal jelzik például, ha valahol rendellenes permetezés folyik. Ezért egy jó méhész is igen érzékeny, alapos, körültekintő emberré válik. Ha veszteség van, fáradságot, energiát nem sajnálva, elszöszmötölve, apró lépésekkel, kitartással mindent megtesz azért, hogy visszaszaporítsa az állományt. Idén például jelentős, harmincszázalékos csökkenést éltünk meg, a tavalyi aszályos nyár miatt ugyanis a telelő méhállomány nem tudott szert tenni a szükséges mennyiségű virágporra, ezután pedig a hideg és rendkívül csapadékos tavasz ítélte őket kaptárfogságra. Ennek következtében most kevesebb lett a méhcsaládjaink száma, és megmaradt állomány termelőképessége is rendkívül gyenge. De biztos vagyok abban, hogy a méhészek mindent elkövetnek a betelelés kezdetéig, hogy visszaállítsák a létszámot.

Arra ugyanakkor számítani kell, hogy a méz idén kevesebb, így drágább is lesz. A regisztrált magyar méhcsaládok száma körülbelül egymillió-egyszázezer, amely mögött húszezer méhész tevékenysége áll. Általában azonban ezek családi vállalkozások, így 80 ezer emberrel is számolhatunk. Ha pedig a méhészeti szakágazathoz kapcsolódó – gépeket gyártó, kaptár- és műlépgyártó, mézkiszerelő és -forgalmazó – cégeket is sorra vesszük, még többel. A magyar méz pedig igen jó minőségű. A magyar méhészet a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 1 százalékát, azaz mintegy 22,3 milliárd forintot tett ki tavaly, az állattenyésztésnek mintegy 3 százalékát adja.

Fehérváry Krisztina