A várakozások szerint mintegy 50 százalékos energiamegtakarítást eredményez a győri Raab-Sol Mintaprojekt, amelynek keretében 63 panelépület 1683 lakását modernizálják. A konstrukció részben állami, részben önkormányzati támogatásból valósult meg, ám a finanszírozásban a kivitelező Esco cég is 27 százalékos hozzájárulást vállalt. E befektetett összeget a következő tíz évben a társaság az energiamegtakarításból szedi majd vissza.

Hosszú távú együttműködés

Bár a győri nem színtiszta ESCO-konstrukció, hisz külső támogatás is van benne, sőt a beruházás összegének 48 százalékát maguk a lakók fizetik, alkalmas arra, hogy szemléltesse az ESCO-felújítások lényegét.

Az ESCO betűszó az „energiamegtakarító együttműködés” angol kifejezésének (energy saving cooperation) rövidítése. Vagyis lakók és beruházók olyan kölcsönösen előnyös szerződéséről van szó, amelynek eredményeként az energiamegtakarítás révén végül mindkét fél jól jár.

A klasszikus ESCO-beruházásban nincs támogatás, sőt banki szereplő sem. A beruházó egyszerűen megfinanszírozza az adott felújítás költségeit, s innentől a díjfizetésnél a lakók és a szolgáltató közé lép. A lakóközösség tehát még egy darabig a régi energiamennyiségnek megfelelő összeget fizet, miközben az ESCO-cég a szolgáltatónak a ténylegesen elhasznált, a korábbinál jóval kisebb mennyiségű energia utáni díjat utalja tovább. A különbözetből jó néhány év elteltével megtérül a beruházás, ekkor az ESCO-cég kiszáll, és a megtakarításból onnantól már csak a lakók profitálnak.

Ennek az úgynevezett rövid távú modellnek az alkalmazásával a beruházás után 6-8 évvel jelentkezik tényleges megtakarítás a megrendelők számláin. Léteznek ugyanakkor hosszabb távú konstrukciók is, amelyekben az ESCO-cég már rögtön a beruházás után ad valamennyi kedvezményt, a lakóközösségnek. Az 5-10 százalékos díjcsökkentésért cserébe azonban hosszabb távú együttműködésre kell szerződniük a lakóknak.

Mivel az épületek komplett fűtéstechnikai felújítása nem olcsó dolog – a legkisebb társasházak esetében is 20-30 millió forint –, a valóságban az ESCO-modellnek az úgynevezett harmadik feles finanszírozási formája működik. Vagyis hogy saját tőke híján az ESCO-cég valamely pénzintézettől vesz fel hitelt a beruházás lebonyolítására. A konstrukció megegyezik a klasszikus változattal, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a régi és új fogyasztás díjkülönbsége nagyrészt a banki hitel törlesztésére megy el. E forma természetesen hosszabb együttműködési időszakot eredményez, hisz az ESCO-cég nyeresége mellett itt a pénzintézet kamatait is elő kell teremteni.

S végül létezik a győrihez hasonló, állami támogatással egybekötött ESCO-konstrukció, ahol a támogatást és a hitelt a lakóközösség veszi fel, ám a beruházás kivitelezése az ESCO cég feladata – s a munkálatok ellenértékének egy részét a cég szintén a későbbi megtakarításból szedi majd vissza. A támogatásos projektek azért képeznek külön kategóriát, mert a törvény szerint állami támogatást csak lakóközösségek vehetnek fel.

Érdektelen lakóközösségek

ESCO-konstrukciót a társasház-korszerűsítés szinte minden válfajára igénybe lehet venni. Az egyszerűbb külső energiamegtakarító átalakításoktól (falak hőszigetelése, nyílászárócsere) a fűtési rendszer mérhetővé tételén át, egészen a kazáncserével kombinált komplex fűtésfelújításig.

A megtakarítási lehetőségek egyre nagyobbak. Az épületekből kiszivárgó hő benntartásával – és az egyes lakások túlfűtését akadályozó termosztátos szabályozók felszerelésével – eleve mintegy 30 százalékkal csökkenthetők a fűtési költségek. A fűtési rendszer teljes felújítása (csövek és kazán cseréje) pedig további 15-30 százalékkal mérsékelheti a számlákat. Napjainkban például már maga a Főgáz is megjelenik ESCO-konstrukciójú kazáncserék finanszírozójaként. A beruházás keretében felszerelt kondenzációs kazánok a korábbi 75-80 helyett 105 százalékos hatásfokkal képesek a hőtermelésre (100 százaléknál magasabb érték azért fordulhat elő, mert a kondenzációs technika a lecsapódó füstgáz hőjét is képes hasznosítani). Az épület teljes átalakítása esetén tehát a megtakarítás az 50-65 százalékot is elérheti.

A csábító számok ellenére ugyanakkor Magyarországon mégsem működnek az ESCO-technikák. Juhász Sándor, a Renesco ügyvezető igazgatója arról tájékoztatta lapunkat: az elmúlt években egyetlen társasházzal sem tudtak szerződést kötni. S hogy ez nem a cég hibája, példázza, hogy az interneten ugyan számos cég ajánl ESCO-szerződési lehetőséget, sokukat azonban már felhívni sem lehet, s ha mégis válaszolnak, kiderül, hogy érdektelenség okán már rég megszüntették ezt a lehetőséget.

– Mindenki arra számít, hogy állami támogatásos pályázatok indulnak, bár tudomásom szerint szó sincs ilyesmiről – magyarázza a Renesco ügyvezetője. – Mivel más építési munkálatokkal is foglalkozunk, gyakran elhívnak a közgyűlésre, ám csupán az esetek ötödében kérdeznek az ESCO-ról, s ott is csak a támogatás lehetséges kiegészítéseként érdeklődnek a konstrukció iránt.

A lakóközösségek lelkesedését nyilvánvalóan a hosszú megtérülési idő blokkolja. Míg állami támogatás mellett az épületek felújítása 5-6 év alatt megtérülhet, Juhász Sándor becslése szerint kizárólagos ESCO-konstrukcióban a kazánkorszerűsítés csak 8-9 év múlva csökkentheti a számlákat – a napkollektorok vagy a szigetelés pedig még ennél is hosszabb megtérülést igényelnek. Ilyen távlatok mellett a lakóknak még az sem vonzó, hogy tulajdonképpen nem fizetnek többet, már a jelenlegi díjak bebetonozása is kellően riasztóan hat.

Elkedvetlenítő kockázatok

A hosszú megtérülési idővel kapcsolatban egyébként felmerül az ESCO-konstrukciók egy újabb problémája. Mivel az energiaárak az évek múlásával általában emelkedni szoktak, így minél hosszabb időre kötnek egy szerződést, annál nagyobb bizonytalanságot kell kezelni az árak tekintetében. Amit az ESCO-társaságok úgy védenek ki, hogy egyfajta kockázati felárat építenek tarifáikba – ez viszont tovább növeli a futamidőt.

De vannak kockázatok az ESCO-cégek számára is. Például a lakóközösség fizetési hajlandósága. Mivel a beruházás összegét a cég az évekig változatlanul hagyott energiadíjakból szedi vissza, a konstrukciót ellehetetleníthetik a megbízhatatlanul fizető ingatlantulajdonosok. Mivel ma Magyarországon a háztartások 25 százaléka késedelmesen fizeti számláit, sőt a szolgáltatók 60 milliárdos, kilencven napnál régebbi hátralékot tartanak nyilván, ez az ESCO-val foglalkozó cégeket is arra ösztönzi, hogy inkább más finanszírozási megoldásokat ajánljanak.

Juhász Sándor szerint tehát inkább közületi megrendelők esetében van realitása az ESCO-konstrukcióknak – ahogy nyugaton is inkább az önkormányzatokra épülnek az efféle beruházások. Ám ez a piac sem mentes a lakossági szektornál említett kockázatoktól. Amire épp az E-Star elmúlt hónapokban tapasztalható mélyrepülése hívja fel a figyelmet. A társaság még a múlt évtized közepén kötött az ESCO-rendszerhez hasonló hosszú távú fűtéskorszerűsítési szerződéseket több magyarországi, majd erdélyi önkormányzattal. A szolgáltatási díjakból éveken át várható biztos bevételek a tőzsdén sokszorosra hajtották a társaság részvényeinek árfolyamát. Az idei év elejétől azonban a cégnek sorozatos vitái támadtak a településekkel. Előbb az erdélyi Zilah és Marosvásárhely, majd itthon Hódmezővásárhely és Sárospatak tagadta meg a díjak fizetését. Az önkormányzatok rendre a szolgáltatási díj mértékét vitatták – vagyis azt, hogy emiatt nem tapasztalják a fűtési díjak ígért csökkenését. Hogy a társaság valóban az indokoltnál nagyobb díjat számolt, vagy a településvezetők vesztették el türelmüket, majd bíróság dönti el, minden esetre a cég részvényeinek árfolyama az egy évvel korábbi 10 ezerről 600 forintra csökkent. Sőt – igaz, rendezett formában – újabb magyarországi település, Vámospércs is szerződést bontott.

Mindez arra is felhívja a figyelmet: túl hosszú – s főleg változatlan díj mellett számított – futamidő esetén a szerződő fogyasztók elveszítik annak érzését, hogy a beruházás bárminemű megtakarítást hozna számukra. Ennek kockázatát mérsékelhetik azok az ESCO-konstrukciók, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakók egy éven belül kiválthassák az ESCO-cég által végrehajtott befektetéseket.

Kárász Andor