Jelenlegi hely

De milyen Európa legyen?

Bencsik András
Bencsik András képe

Jó, legyen Európa, de milyen Európa legyen? Németország hanyatlik. Nagy-Britannia éppen dezertál, Spanyolország gyengül, Görögország romokban, Ausztria önmagát keresi, Svédország megkukult, Franciaország sodródik, Törökország egy nagy ütközet előtti utolsó tornagyakorlatokat végzi, Oroszország csendben vár, a visegrádi országok, élükön Magyarországgal elszántan védelmezik belső integritásukat, bár Lengyelország mintha néha kicsit meginogna… Brüsszel pedig agresszívabb és hülyébb, mint valaha.

A most már teljes mértékben paranoiássá váló ellenzék vádjaival ellentétben a Nemzeti konzultáció kérdései nagyon is lényegbe vágnak. Brüsszel azon elképzelése, hogy egységesítse és így kivonja a nemzeti ellenőrzés alól az energiapiaci árakat, valamint az adókat, valójában az Egyesült Európai Államok felé történő, már nem is lopakodó lépések közé tartozik. A dolgot leegyszerűsítve, a modern állami létezés alapja és legfontosabb gyakorlata az, hogy az állam a különféle adókból nyer bevételt, amit az állam működtetésére, bölcsődékre, iskolákra, tanárokra, orvosokra, katonákra, rendőrökre, utakra, autópályákra, mezőgazdasági és ipari fejlesztésekre, kultúrára, gyógyításra, családtervezésre és még ezer egyéb célra fordít. A bevételek és kiadások rendszerének kiemelése az állami fennhatóság kereteiből valójában a szuverén állam létezésének felfüggesztését vonja maga után. Texas, Kalifornia, Kansas vagy Ohio úgymond állami létét értelmes ember nem veszi komolyan. Ez afféle amerikai specialitás, mint a Coca-Cola és a hamburger. Vannak is államok, meg nincsenek is. Próbálna meg csak bármelyikük önálló adó- és támogatási rendszert kiépíteni…

A Nemzeti konzultáció idevágó kérdéseire adandó válaszok tehát valójában a független nemzetállami létezés garanciáját, illetve elutasítás esetén annak megtagadását jelentik. Ugyanez vonatkozik a munkahelyteremtésről szóló kérdésre is, bár itt másról, egy nagyon veszélyes csapda elkerüléséről is szó van. Az egységes uniós szabályok bevezetése megnehezítené, akár meg is akadályozná a később csatlakozott, a volt szocialista táborból kiszabadult országok felzárkózását, miáltal a keleti-nyugati életszínvonbalbeli ellentét a Nyugat javára tartósan fönnmaradna, vagyis éppen az egységes szabályrendszerekre való hivatkozással hosszú távon fönntarthatná a keleti régió félgyarmati, kiszolgáltatott állapotát.

A felzárkózással, amely­ben az érintett államok kormányainak még hosszú ideig lesz feladatuk az okos iparteremtő és fejlesztő támogatási rendszerekkel, és továbbmenve az olyan családtámogatási akciókkal, mint például a csok, már a tragikus európai népességfogyás tendenciájával fordulnak szembe. A brüsszeli diktátummal a lehető legszélesebb társadalmi felhatalmazás birtokában szembefordulni, ez esetben szó szerint élet és halál kérdése. Ha nem születnek gyerekek, lehanyatlik a civilizáció, és a hanyatlás egy ponton túl már megállíthatatlan lesz.

A migrációnak nevezett népvándorlás jelenségének elfogadása vagy elutasítása ezért stratégiai kérdés. Vannak európai országok, amelyek már feladták a holnapot, és csak a mát akarják túlélni. Számukra a migráció szükséges jó, amely ugyan szükségesen rossz jelenségekkel is együtt jár (meg-megölögetnek itt-ott valakit), de mégsem nélkülözhető. A magyar álláspont e kérdésben a túlélés egyetlen lehetséges útját jelöli ki. Erre józan ésszel csak egyféleképpen lehet felelni.