Eleinte csak néhányak szokása volt (a többség el sem hitte), de egyre inkább elterjedt az emberhús fogyasztása. A megcsontosodott, kirekesztő nézeteiről ismert polgárok jelentős hányada undorral fordult el ettől a cselekvéstől, de meglepve észlelték, hogy a közbeszédben, a sajtóban, sőt az irodalomban és a filmsorozatokban is mind gyakrabban jelennek meg ilyen figurák. Szélsőséges szóhasználattal kannibáloknak nevezték őket, ami ellen élesen tiltakoztak, és elvárták a „homofood” kifejezés használatát úgy a hivatalos, mint a magánérintkezésben.

Éppen a megbélyegzések miatt sokan titokban tartották efféle hajlamaikat, ám az utóbbi időben számtalan coming outra került sor, vagyis valaki (köztük ismert személyek) bevallotta, hogy már evett emberhúst, ami teljesen normális. „Egyesek a disznót is megeszik, pedig milyen büdös állat!”, érvelt a népszerű színész.

– Természetesen csak halottat eszünk – jelentette be a homofood szövetség főtitkára –, ezért is nevetségesek a gyilkosságokról szóló vádak és egyéb durva hangulatkeltések, amelyekkel tagtársainknak szembe kell nézniük. Igaz, a baleseteknél az elsők között bukkan fel egy-egy helyi homofood, hogy a már menthetetlen ételekből táplálkozzon.

Bizonyos konzervatív körökből heves ellenérzést váltott ki a dolog. Pedig az emberhús roppant ízletes és tápláló; külön szakácskönyveket is adtak ki megfelelő receptekkel, speciális éttermeket is üzemeltetnek, bár radikálisok olykor bezúzzák ezek kirakatát.

– Nem értjük – folytatta a főtitkár –, mi a különbség egy marha, pulyka, ponty vagy ember elfogyasztása között. Ez évezredek óta része a kultúrának, és most ostoba klerikál-fasiszták gúnyt űznek belőle.

Jogászok alaposan átvizsgálták az uniós szerződéseket, de nem találták nyomát az emberevés határozott tiltásának. A kérdést tagállami hatáskörbe utalták. A homofoodok bejelentették, hogy ezt keveslik, és addig nem nyugszanak, amíg nem övezi mindenütt a társadalom teljes elfogadása a tevékenységüket.