A hollywoodi sztárcsináló, Harvey Wein­stein ellen a közelmúltban felhozott vádakat a magyarországi médiumok is részletesen tárgyalták, ám a régmúltban történt, állítólagos szexuális zaklatások váratlan napvilágra cibálásának legújabb hulláma nem vele, hanem egy Bill Cosby nevű színésszel kezdődött, még 2014-ben.

Az amerikai televíziózás talán legsikeresebb fekete vígjátéksztárját 2014 novemberében számtalan nő, köztük két korábbi Playboy-nyuszi, egy modell és két színésznő vádolta meg azzal, hogy 1965 és 2004 között szexuálisan zaklatta, vagy elkábította és megerőszakolta őket. 2015 júliusában a New York Magazine borítóján már 35 nő szerepelt, akik közül mindegyik azt állította, Cosby áldozata volt, a vádlók száma októberre már közel 60 lett. Cosbyt nem ítélték el – a tárgyalóteremben. A közvélemény azonban bűnösnek kiáltotta ki.

A valamikori tévés sztár esetét újabbak és újabbak követték. Az Egyesült Államok egyetlen konzervatív – és egyben legnézettebb – hírcsatornája, a Fox News elnökét, az akkor 76 éves Roger Ailest egy műsorvezető, Gretchen Carlson perelte be 2016 júliusában, azt állítva, hogy egy hónappal korábban azért rúgták ki a csatornától, mert nem volt hajlandó lefeküdni Ailesszel. Ailes 2017 májusában elhunyt.

A Weinstein-botrány kirobbanása után nem sokkal az Amazon Studios egyik vezetőjét, Roy Price-t vádolta meg egy nő azzal, hogy egy 2014-es rendezvényen bepróbálkozott nála, mire a férfi le is mondott.

A milliárdos befektető, Chris Sacca állítólag egy vállalkozó hölgy arcát „érintette meg nem megfelelő módon”, majd kikezdett vele.

Megborzongató és gyomorforgató belegondolni abba, amit egy szexuális erőszakon átesett nő élhet át. A fizikai és lelki gyötrelmet, a kiszolgáltatottságot, a megaláztatást. A megerőszakolt nőnek nincs választási lehetősége, a beteg lelkű erőszaktevő fizikai fölényét kihasználva oly módon kényszeríti megadásra, ahogyan csak egy nőt lehet. Az ilyen elállatiasodott lény kemény büntetést érdemel. Azonban ez messze áll attól, amikor egy férfi kikezd egy nővel.

Kikezd egy szórakozóhelyen, a metrón, a munkahelyen vagy kettesben. Akad, aki a nagy számok törvényében bízva minden még lélegző és felnőtt nőneművel kikezd, és akad, aki ezt megalapozottabb előkészületek után teszi. Van, aki sármos és ellenállhatatlan, és van, aki ügyetlen vagy épp otromba. Az ilyen próbálkozásokban azonban van valami, ami közös: a nő eldöntheti, elfogadja-e a közeledést, vagy sem. Ebben különböznek a nemi erőszaktól.

Úgy tűnik, mostanság túlzás nélkül minden napra jut egy újabb zaklatásos vád – a múlt nyárról vagy 30 évvel ezelőttről. Harvey Weinsteint jó konzervatívként persze nem kedveljük és a legrosszabbat feltételezzük róla, hiszen nem csupán a Clinton-klán kebelbarátja, de az ultraliberális idiotizmus mekkája, Hollywood is a tenyerén hordozta. Eddig.

Sőt, még akár mosolygunk azon, hogy Bill Clinton korábbi szeretője, Monica Lewinsky a minap csatlakozott a Twitteren a #MeToo – „engem is” – kampányhoz, vagyis a világ tudomására adta, hogy az akkori elnökkel a kilencvenes években folytatott viszonya valójában nem viszony, hanem szexuális zaklatás volt. Megállás nélkül.

Azonban a helyzet egyáltalán nem mókás. Nem tudjuk, mi történt a cikk elején említett amerikai esetekben, mert egyikünk sem volt jelen, amikor azok állítólag megtörténtek. Az ártatlanság vélelméről tudjuk azonban, hogy az mindenkit megillet. A vádak áradata lehet az utolsó szóig igaz, vagy lehetnek benne valótlan állítások, tudatos ferdítések, esetleg egy az egyben meg nem történt, kitalált mesék, de akár az eltelt idő hosszától függően egyszerűen a valósággal már kevés kapcsolatot ápoló emlékek is.

Magyarországon a zaklatást három évig történő szabadságvesztéssel büntethetik. Akit valóban zaklattak, annak azonnal feljelentést kell tennie. A bíróságon, és nem a bulvárlapoknál.

Mert egy nő azért is felel, ha netán önös érdekből, bosszúból vagy egyéb okból, tudatosan és valódi igazságalapot nélkülöző módon bemocskolja egy férfi hírnevét. Ugyanis az ilyesfajta zaklatós sztorik erre, mint látjuk, remek lehetőséget adnak. Ezek a vádak – utólag – gyakorlatilag bizonyíthatatlanok, ennek következtében egy bíróságon aligha születik a megvádolt ellen ítélet, akár alapos a vád, akár alaptalan. Azonban mindig lesznek olyanok, akik elhiszik a vádakat, főleg, ha többen mondják, és a közvélemény bíróságán halálra ítélnek egy-egy embert.