Szlalomozok

Szalay Károly

…a televíziós csatornák között. Az unalmas műsorok így elviselhetőbbek. Szórakoztatott például Juhász Péter gyügyüteg performansza: leköltözött a Kálvin téri aluljáróba, mire a hajléktalanok fölmenekültek előle a hidegbe. Juhász buggyantnak nézte Tarlóst, ha azt hitte, leül közéjük, pontosabban mellé. Elfeledte a szöröncsétlen tüntetenc, éppenséggel a főpolgármester akart rendet teremteni az aluljárókban, s az ellenzék, vagyis ő tereltette vissza a hajléktalanokat demokráciára hivatkozva. „Mindenki ott fagy meg, ahol akar” jelszóval.

Szlalomozásaim során markánsan kidomborodott az ellenzék magyarellenessége. Pontosabban: nem a népet akarják ők főként bántani, simfelni, hanem a kormányt. Csak gondolkodásukban nincsenek akadálymentesítve. Egy kivétellel. A Falusi–Lang-duó a Klubrádióban egyértelműen és betegesen magyart megvető rigmust nyomat valakivel. Rühellik saját fajtájukat. Kinek akarnak ezzel tetszeni? Csak undoritiszt váltanak ki az ellenzék és a Klubrádió ellen.

A benesi magyargyűlölés szellemében az ellenzéki pártok vezető szófosoncai denunciálják az egész országot, amivel szavazóik számát is csökkentik, hiszen csak a marhacsülök szavaz az őt és fajtáját leficcentőkre. Holott a szamarak csak Orbánt és kormányát akarnák lejáratni.

Kifene Zoltán azt mondta: „Ilyen ajánlásokat komoly, kulturált országban nem tesznek”: Vagyis Magyarország komolytalan, műveletlen, bunkó ország. A DK legfőbb szóvivője így vélekedett: „Civilizált európai országban Orbán egy percig sem maradna miniszterelnök.” Gyurcsány lyukából fújt mondat.

De a jobb felől fütyülő ellenzék sem kutya. „Olyan országban élünk, ahol a maffiakormány keménymagja, két és háromtized millió (!) elhiszi Orbánnak, hogy a nap a hold és a hold a nap.” Vagyis a magát mélymagyarnak maszkírozó párt prüttyentyűje, Szilágyi György szemében a magyarság maffiózó és földhülye, mert a legképtelenebb baromságot is beveszi, ha azt Orbán mondja. Vagyis a jobboldal magyart megvetőbb, mint a liberális és a bal?

A jóérzésű embereket ez a nemzetünket és országunkat sújtó destrukció taszítja, amely oly mértéket öltött már a népet fitymálonc ellenzék körében, hogy jobbindulatú tagjai is megsokallták. A gusztusos Papp Réka Kinga is (remélem nem veszi szexuális zaklatásnak jelzőmet) fölmorrant ellene. Falujában azt tapasztalta, hogy az egyszerű vidéki emberek egyáltalán nem olyan rosszhiszemű bügyüték, mint amilyennek balliberális elvbarátai minősítik őket. Sőt kifejezetten okosak, tájékozottak. Lám, lám. A rosszhiszemű merev, liberális sztereotípiák alól előbújik a közösségi összetartozás érzése, ha megsértik származásában.

A másik, régen remélt kellemes csalódás Tamás Gáspár Miklós ingerült megnyilatkozása. A sokat szerepeltetett celebek társaságában kimagaslóan a legokosabb. Az ő ízlését is irritálja már az alantas kampányharcok stílusa. Nevezetesen az „Orbán, takarodj” jelszót kifogásolta. Pedig TGM nem vádolható a miniszterelnök kedvelésével. De ő tudja: a kocsmai stílus, a nagyot mondó hőzöngés, az útszéli anyázás semmit sem hoz a választási küzdelem konyhájára, sem jobbról, sem balról, de középről sem! Még akkor sem, ha a csinos harci tyúk, az önmagából gyakran kiforduló Kunhalmi Ágnes kotyvaszt is ott.

TGM végre megunta azt, hogy liberális elvbarátai hajdanvolt földijeit, a határon túliakat furtonfurt támadják. Most megint a külhoni magyarok szavazati jogának ellenzésével. Végre föltámadt benne a sokat szenvedett erdélyiekhez tartozás tudata. De miért titkolta eddig ezt az emberi érzését?

Lapszám: