Ünnepek
– Maga szereti az ünnepeket? – Ó, nagyon. Ilyenkor azt a sok büdös kölköt elviszi az anyja vagy az apja a rokonokhoz, lehetőleg vidékre, egy szép, hangulatos alföldi faluba, és végre kiürülnek a játszóterek.– Maga szereti az ünnepeket?
– Ó, nagyon. Ilyenkor azt a sok büdös kölköt elviszi az anyja vagy az apja a rokonokhoz, lehetőleg vidékre, egy szép, hangulatos alföldi faluba, és végre kiürülnek a játszóterek.
– A hegyekbe nem jó?
– De. Oda is jó. Főleg, ha jó messze van. Látom, már kötekszik. Megkérem, hogy ne folytassa, inkább folytatom én.
– Folytassa…
A másik egy darabig hallgatott, majd csillogó szemmel kezdett bele.
– Mindig ezen az úton jövök haza injekcióról, s megyek el a játszótér mellett. Évek óta. Megállok, belekapaszkodom ujjaimmal a kerítésbe, s úgy bámulok befelé. Nézem az új játékokat. Látja ott azt a kék akármit? Arra, ha az ember rácsimpaszkodik, s ellöki magát, forogni kezd. A mi időnkben ilyen még nem volt.
Két nyugdíjas ül a padon, egymás mellett. Beszélgetnek.
– De nem lehet használni, mert az őrjöngő, ordibáló kölykök ellökik az embert. Múltkor is próbáltam felülni a hintára, de nem tudtam hozzáférni.
– Gyűlölöm a gyerekeket!
– Mit mond?
– Hogy gyűlölöm a gyerekeket!
Két nyugdíjas ül a padon, egymás mellett. Beszélgetnek. Egyikük lába mellett ételhordó, a másiknál szatyor, benne fél kiló kenyér, s némi trappista sajt.
– De ilyenkor, amikor ünnep van, amikor együtt a család, és a szeretet lángja lobog a szívekben, amikor a távoli rokonok összegyűlnek, üres minden játszótér, s végre kipróbálhatom én is.
– Nem jön egy körre?
– Mehetek…
– Mire szeretne felülni?
– A csúszdára. Vagy nem is. Ott az új mászóka. Kipróbáljuk?
– Jó. De akkor siessünk, mert most, ebben a pillanatban lépett be az elkerített részre az a köpcös, szemüveges alak, ott. Látja? Az egy undok. A gyógyszertárban is mindig tolakszik, furakodik, s ha jól látom, a mászóka felé üget a botjával. Úgyhogy tápászkodjon fel, s indulás!