Világvége

Őrjöngnek a haladás hívei Amerikában, mert itt a világvége. Őrjöngnek, mert a választásokból nem H. Clinton, hanem D. Trump került ki győztesen. Az egyetemeken szünnapot iktatnak be, mert a haladó ifjúság szomorú, és ebben a nagy letargiában nem lehet holmi vizsgákkal meg tanulással foglalkozni. Ilyenkor, amikor a haladás van veszélyben, sírni kell – ennek, gondolom, a helyi papíráru-kereskedők örülnek. (Nem emlékszem, hogy Obama győzelmekor szünnap lett volna, de természetesen erre nem is kerülhetett volna sor, hisz az „szélsőségesség” lett volna.)

Ha jól olvastam, tüntetést is szerveznek, mert az egyáltalán nem demokratikus, hogy egy választáson törvényesen győz egy jelölt, hanem az a demokratikus, ha a hivatalos eredményt nem fogadjuk el, tudniillik a demokrácia játékszabályai csak akkor érvényesek, ha a haladó szellemű jelölt győzedelmeskedik. A fasisztákkal bármi megtehető. (Aki ezt nem így gondolja, az a béke ellensége és náci.)

De természetesen a haladás hazai hívei nem hagyják cserben a béketábor amerikai képviselőit, átérzik az ügy jelentőségét, és sietnek vigaszt nyújtani ebben a kétségbeesésében. „Trump megválasztásának vélhetően lesz egy rakás következménye, ami sok amerikai életét fogja rosszabbá tenni: a különféle etnikai és vallási kisebbségek tagjai, a nők, a melegek mind joggal aggódhatnak amiatt, hogy az elmúlt évtizedben kivívott jogaik szűkülni fognak a következő években” – írja az emberi jogok és demokrácia nagy élharcosa, a 444.hu.

Ezt a nőelnyomás dolgot mondjuk nem értem. Amíg nem volt ez a migránscécó, addig a burka kérdéskörében a haladó erők nagyjából megegyeztek. Így lehetne összefoglalni: a muszlim nőnek joga van burkát hordani Svájcban, mert az ott szabadság és másság, de nem lehet Szaúd-Arábiában, mert az patriarchális nőelnyomás. Tehát a muszlim viselkedhet úgy, ahogy akar Euró­pában – ahol alkalmazkodnia kéne –, de nem élhet úgy, ahogy akar, a saját szülőföldjén. Nekem ez mondjuk magas, de hát én bizonyára egy náci vagyok.