Bátorság, biztonság, igazságosság – olvashatjuk a Magyar Szocialista Párt hatalmas plakátjain országszerte. E szlogenek mentén kívánja felépíteni az MSZP önmaga identitását, ami tizenöt év után bizonyítja, hogy igazuk van azoknak, akik szerint ez a szervezet semmiféle jövőképpel, értékrenddel nem rendelkezik, pusztán az állampárti reflexekre épülő hatalomgyakorlás és a megszerzett zsákmány elvesztésétől való rettegés tartja össze. A cinikus értékmentesség ordító példája volt a nemrég ismét a kiskunhalasi szocialista pártszervezet élére választott Zuschlag János, aki tavaly egy menetrendszerű holokauszt-megemlékezés előtt, abban a hitben élve, hogy a kamerák még nem veszik őt, a zsidóüldözés áldozatain viccelődött. Ez a szem- és gyomorforgató magatartás mélységesen jellemző a baloldalra.

A bátorság, biztonság, igazságosság szlogenhármas persze nem új keletű, s erősen hasonlít a polgári oldal munka, otthon, biztonság értékhármasához. A különbség csak az, hogy míg a polgári oldal kormányzati pozícióban bizonyította, hogy valóban ezt a gondolatkört követi, a baloldal az 1990-es rendszerváltozástól számítva immár a második kormányzati ciklusban bizonyítja, hogy politikája tökéletesen ellentétes e szlogenekkel. Amelyek egyébként nem baloldali értékek.

A bátorság a jobboldal sajátja. A történelem során mindig csak a jobboldalban volt annyi kurázsi, hogy akár a lehetetlent is megkísérelve, világfolyamatokkal szembeszállva legalább megpróbálja értékek mentén megszervezni az életet. A tömegre építő és a világdivatokat mindig készséggel követő baloldal nem bátor, hanem arcátlan, és ez nagy különbség. S így van ez ma is. A mai baloldal ráadásul még gyáva is. Gyáva, mert nem mer szembenézni saját bűneivel, hanem takargatja azokat, s gyáva, mert amikor magyar érdek ütközik idegen érdekkel, mindig az idegen érdek előtt hajol meg. Gyáva a magyarországi baloldal, mert paranoiásan retteg a nemzet elszakítva élő egyharmadától.

A biztonság sem volt soha jellemzője a baloldalnak, amely a történelem során mindig is a felforgatáson, a természetes rend feje tetejére állításán ügyködött. Ugyan hol volt ott biztonság, ahol sok nemzedék verejtékes munkájának gyümölcsére rátették a kezüket, cinikus módon államosításnak nevezve a rablást? Hol volt ott biztonság, ahol egy viccért évekre a Gulág-rendszer valamelyik haláltáborába kerülhettek az emberek? S hol van a biztonság ma, amikor a baloldali, szocialista-liberális rezsim még a hatályos, sokszor ellentmondásos és tökéletlen jogszabályokat sem tartja be? Hol van a biztonság egy olyan országban, ahol a gazdaság fénysebességgel száguld a szakadék és a totális csőd felé, ahol lassan Észak-Koreát idéző szociális állapotok uralkodnak a meleg vizet takarékossági okokból elzárni kényszerülő kórházakban, s ahol még Gyurcsány Ferenc édesanyja is vacog a panellakásban? Mint ismert, Gyurcsány egy battonyai fórumon a következőt mondta: „Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”

Ez a hányingert keltően giccses szöveg egyfelől illeszkedik Gyurcsány nyálas arculatába, lásd az „elveszett kislány” esetét, másfelől ezzel a kormányfő két dolgot is elárult. Az egyik az, hogy hazudott, amikor nagy jólétről és dübörgő gazdaságról beszélt, a másik pedig, hogy a milliárdokban úszkáló Altus-führernek eszébe sem jut megsegíteni didergő édesanyját. Ez a részvét és a szolidaritás teljes hiányáról tanúskodik, amelyekre pedig a baloldal oly előszeretettel hivatkozik, noha ezek sem voltak soha a baloldal sajátjai.

S itt elérkezünk a harmadik szlogenhez, az igazságossághoz, amelyet „osztozni jó!” feliratú plakátokon hirdetnek. Úgy tűnik, Gyurcsány még a saját édesanyjával sem akar osztozni, máskülönben esetleg maga mellé venné. Biztos akadna neki egy csöndes zuga a Szemlőhegyi utcai palotában, de legalább többmilliárdos magánvagyonából kifizethetné nélkülöző édesanyja rezsijét.

A baloldal soha nem volt igazságos. A legsötétebb évtizedekben nem igazságot tett, hanem egyszerűen megölte a vezető rétegeket, s az esetleg évszázadok alatt felépített egzisztenciákat egyszerűen odadobta az azokat megbecsülni képtelen heréknek. Képtelen volt megerősíteni a nemzeti közösséget, de nem is akarta, és most sem akarja, bármennyire is igyekszik Gyurcsány a Szülőföld Alap nevű szemfényvesztéssel elfedni a haza- és nemzetárulást. A baloldal ebbéli lényegét Tamási Áron így fogalmazta meg: „A kommunizmus bosszút csinál a szociális igazságból, az alkotó nemzeti közösség helyébe egy örök társadalmi utópiát tett: a világtestvériséget. Az egyéni szabadságot bűntény gyanánt torolja meg és a munka értékét a materializmus elvének alapján ítéli meg, mellyel a lelki nemesség és a szellemi fejlődés számára temetőt csinál. S azoknál, akik a baloldal szelídebb színeit hordják: ott sem változik lényegesen ez a helyzet, csak az erély és elszántság hiányzik és a modor nem tragikus, hanem operettszerű.”

Valóban, ma nem munkásőrök és ifjúgárdisták igyekeznek gumibottal és puskatussal kiverni a magyarokból a nemzeti öntudatot, hanem nyálas kiszes zsúrfiúk mutogatnak Brüsszelre minden karakánságot és valódi bátorságot kívánó nemzetpolitikai lépés helyett. Mert nekik csak a hatalom és az azzal járó vagyon kell, semmi egyéb. Ezért nemhogy mentesek bármiféle értéktől, de egyenesen üldözik azokat. Ezért verik szét messianisztikus dühvel az oktatást, a kultúrát, az évezredes teremtő szakralitást. Ezért építenek a legalacsonyabbrendű gyomoringerekre. Julius Evola írja: „Valójában a többséget, amely mentes bármiféle megszorítástól és minőségi kikötéstől, csak az alacsonyabb társadalmi rétegek alkothatják; és ahhoz, hogy valaki megkaparintsa e rétegeket és szavazataik révén hatalomra kerüljön, mindig azt az egyetlen nyelvet kell beszélnie, amelyet ezek megértenek. Azt kell előtérbe helyeznie, ami leginkább érdekli őket, vagyis a legdurvább, leganyagibb és legilluzórikusabb érdekeket. Mindig ígérnie kell, és sohasem szabad követelményeket állítania. Ezért minden demokrácia elvileg az immoralitás iskolája: támadás az igazi politikai osztály méltósága és belső tartása ellen.”

A baloldal most elindult, hogy megkeresse az identitását, ám a bátorság, biztonság, igazságosság szlogennek semmi köze ehhez. Lopott holmival házal a szocialista-liberális rezsim, miközben árad a latrinaszag. Nehezen hihető, hogy azt az úgynevezett identitást, amely pozitív értékek mentén való életszervezést jelent, s amelyet a baloldalnak lényegéből adódóan évszázadokon keresztül nem sikerült megteremteni, most néhány hónap alatt összegründolják.