„Az oktatási törvény nem csak a magyarokat érinti. Elsősorban az orosz ellenség, az agresszív ellenséges kultúra hordozója elleni küzdelmet célozza. Nem teremthetünk kiskapukat az agresszornak, mert azokat rossz szándékkal fogják kihasználni. Világos, hogy ha kivágják az erdőt, akkor repül a faforgács. Ugyanez a helyzet ezzel a törvénnyel is”, mondta az ukrán Glavkom portálnak Ukrajna nemrég hivatalba lépett budapesti nagykövete – kevéske magyar vér is csordogál ereiben, magyarul is beszél –, akit a magyar sajtóban hol Sándor Fegyirként, hol Fegyír Sándorként emlegetnek.

Hirdetés

Ez az úr eredetileg egyetemi tanár Ungváron, 2020 óta a kárpátaljai megyei képviselőtestület tagja Zelenszkij pártjának színeiben, tavaly februárban pedig önkéntesként berukkolt az ukrán állam hadseregébe.

Most pedig az Egyesült Államok által kitartott korrupt és diktatórikus Zelenszkij-rezsim szócsöveként funkcionál. Ebbéli minőségében bukott ki belőle az őshonos kárpátaljai magyarságot sújtó elnyomás fölött vállrándítással napirendre térő arcpirító sztálini cinizmus. (Köztudomású, hogy a Sándor által megidézett grúz postarablótól származik a mondás, mely szerint ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.)

Leszámítva, hogy az „agresszív ellenséges kultúra”, vagyis például Dosztojevszkij, Csehov, Tolsztoj, Tarkovszkij, Szolzsenyicin, Pavlov, Mengyelejev, Bergyajev, Lomonoszov valójában az európai civilizáció szerves része, jelen esetben a forgács a kárpátaljai magyarság lenne, amely ugyan nem érdemli meg a rossz bánásmódot, de hát Istenem, háború van, nincs mit tenni.

Korábban írtuk

Ez a cinikus érzéketlenség jól mutatja a Kijevben regnáló bábrezsim természetét, elemi erővel megcáfolva a magyar nyelvű ukrán (tehát amerikai) propaganda azon hazugságát, miszerint a kárpátaljai magyarság egyre fokozódó gyötrése – a munkácsi turulszobor ledöntése, a Rákóczi Ferenc középiskola nyílt és brutális ukránosítása, a magyar nemzeti színek és a Himnusz betiltása, a magyar alapítású Munkácsi Sport Egyesület által használt terület einstandolása, a magyar nyelv szisztematikus üldözése – nem Kijev bűne, kizárólag a régió hírhedt klánja, a Baloha család műve. A família befolyása kétségtelenül nagy, anyanyelvünk kárpátaljai elsorvasztásáról azonban Kijevben döntöttek, Baloháék gyűlöletteljes magyarellenessége ellen pedig senki sem emelt szót Ukrajna fővárosában. A Zelenszkij-rezsim a kisujját sem mozdítja az ámokfutás megállítása érdekében, sőt, mint azt az ukrán nagykövet bicskanyitogató kiszólása bizonyítja, mindez a legkevésbé sem zavarja őket, épp ellenkezőleg, elkerülhetetlen szükségszerűségnek tartják.

A magyar nyelvű, de idegen látásmódú propaganda pedig mentegeti a menthetetlent, és gúnyosan tudatlansággal, az ukrán történelem nem ismerésével vádolva a magyarokat mintegy magasabb rendű szempontnak állítja be az Ukrajna területén zajló amerikai-orosz proxyháború „ukrán” (valójában amerikai) érdekeinek érvényesülését,.

Nos, mi, magyarok nem vagyunk tudatlanok, ismerjük Ukrajna történelmét, és tisztában vagyunk a saját érdekeinkkel, a saját szempontjainkkal is, amelyek kizárólag magyar szempontok. Mi magyar szemszögből nézzük a világot, mert nem vagyunk ukránok, sem amerikaiak, ezért nem csápolunk gyermeteg dühvel semmilyen idegen érdek mellett. Számunkra kárpátaljai véreink fontosak.

Ebből a megokolásból messzemenően helyes, hogy Magyarország kormánya blokkol minden nyugati irányú ukrán törleszkedést mindaddig, amíg a kijevi bábrezsim konkrét és ellenőrizhető garanciákkal vissza nem adja a kárpátaljai magyarság jogait.